Színház

Megúszni az életet – Interjú Kaszás Gergővel

2019.03.30. 09:15
Ajánlom
Április 12-én és 13-án érkezik a Szkénébe a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház vendégjátéka, Az eltört korsó. Kleist népszerű vígjátéka látszólag igen egyszerű történetet vázol fel, hiszen a bírósági tárgyalás egy féltve őrzött korsó eltörése köré szerveződik – ám nagyon is veszélyes igazat mondani ott, ahol egyetlen ember kezében összpontosul a hatalom. Az előadás kapcsán az Ádám bírót alakító Kaszás Gergővel beszélgettünk.
AzEltortKorso_Foto-SzalkaiPeter_15-125747.jpg

Az eltört korsó (Fotó/Forrás: Szalkai Péter / Zenthe Ferenc Színház)

Most dolgoztál először Tarnóczi Jakabbal. Milyen volt ez a találkozás?

Elképesztő munkafolyamat volt. Nagyon megfogott az, ahogyan Jakab dolgozik, olyan bölcs és nagyvonalú rendező, amilyenek csak az igazán tehetséges emberek szoktak lenni. Bízik a képességeiben, és emiatt könnyen beengedi azokat a jó ötleteket, amik esetleg másoktól érkeznek, mert tudja, hogy az ő pozíciója ettől nem fog sérülni. Évad végén, júniusban mutattuk be az előadást, fáradt volt már mindenki, ráadásul rendkívül intenzíven kellett dolgozni rövid idő alatt, úgyhogy az egész elsülhetett volna ellenkezőképpen is, de vele tényleg üdítő volt próbálni. A huszonéves alkotók jó része könnyen beleszalad abba a csapdába, hogy valami nagyon újszerűt akar mutatni, valami olyat, ami még nem volt, ebből pedig általában egy butuska lilaság kerekedik. Jakabnál nem tapasztaltam semmi hasonlót, nagyon mélyen, komplexen elemzi a darabot, átereszti magán, és aztán igyekszik a lehető legtisztább formában színpadra állítani.

Valójában ennek a nagyvonalúságnak kellene természetesnek lennie, nem?

Persze, de én ezt csak tehetséges embereknél láttam, hiszen nekik nem kell igazolniuk magukat. Mások, ha tehetségesebb emberrel találkoznak, elkezdenek félni, mert azt hiszik, hogy ők veszíteni fognak az adott helyzetben. A nagyvonalúság rettentően fontos, és kis zárójelben meg is jegyezném, hogy az egész ország ennek a hiányától van most ilyen rossz helyzetben. Mert kisstílűség van, nincs párbeszéd, nincsenek gesztusok. Borzasztó így élni. De visszatérve Jakabra: az is lenyűgözött, hogy mennyire felkészült, miközben hihetetlenül érzékenyen figyeli a színészeket, és senkit nem akar idomítani. Sőt mindenki gondolatából igyekszik építkezni, miközben már egy egész előadás ott van a fejében. Tényleg fontos találkozás volt ez, és már nagyon várom, hogy jövőre együtt dolgozzunk a Vízkereszt, vagy amit akartokban is.

Ez a kisstílűség, amit itt meglebegtettél, azért magában a darabban is artikulálódikMennyire hoztátok közel a mához Kleist szövegét?

Nálunk nincs semmiféle direkt utalgatás, nem dörgölünk semmit az emberek orra alá.

Egy ismert történetet mesélünk el: egy bíró megzsarol egy fiatal lányt, amitől emberek mennek tönkre. Persze ennek azért vannak rétegei, és némelyik erősen rezonál is arra, ami most megy az országban, arra, hogyan élünk mi itt, és miként próbálunk megoldani bizonyos kínos vagy bonyolult helyzeteket. Valószínűleg az a felismerés mozgatta Kleistet is, hogy többnyire nem megoldásokat keresünk, hanem meg akarjuk úszni az életet. Mert ugye lehetne ezt egyenesen is csinálni, de valamiképp mégis mindig felüti a fejét a mutyizás, a félrenézés, az elhallgatás – de ez nem csak Magyarországra, hanem az egész világra érvényes. Emellett az előadásban központi kérdéssé válik még a női egyenjogúság is. Van egy jelenet a végén, amikor Éva, akit Mikecz Estilla játszik, elmondja az összegyűlteknek, hogy mi is történt azon a bizonyos éjszakán. Ennél a részénél például, ha nyitott a néző, akkor érezheti, hogy itt elég vaskosan a máról van szó, de nincs kiplakátolva, hogy a #metoo-ról beszélünk, igyekeztünk minél árnyaltabban fogalmazni.

AzEltortKorso_Foto-SzalkaiPeter_03-125747.jpg

Az eltört korsó (Fotó/Forrás: Szalkai Péter / Zenthe Ferenc Színház)

Ez a darabbéli mutyizás elsősorban a te karakteredre, Ádám bíróra vonatkozik? Milyen ember ő, milyen ívet jár be a története?

Az is nagyon szép ebben az előadásban, hogy a bíró alapvetően nem egy szörnyeteg. A helyzet teszi azzá. Még azt sem mondanám, hogy rosszindulatú volna, hiszen a meglévő szokások alapján úgy gondolja, hogy teljesen normálisan intézi az ügyeit. Talán szeretni nehéz, de szánni nagyon lehet,  hiszen tényleg nem gonosz ő, csak elkövetett egy őrületes hibát, amiből képtelen kikeveredni, mindezt egy fiatal lány utáni vágy miatt. Az is izgalmas, hogy már a történet legelején szét van zuhanva, egy zűrös, fizikai sérülésekkel járó éjszaka után látjuk őt, amire nem is biztos, hogy egészen pontosan emlékszik, és nincs is ideje levegőt venni, mert azonnal jönnek a feladatok, amiknek meg kell felelnie.

Le kell vezetnie egy tárgyalást, ráadásul pont azt, amiben ő is érintett, amiben voltaképpen magát kellene elítélnie.

Ekkor kezdetét veszi egy óriási vágta, ami során megpróbál kikecmeregni a fojtogató helyzetből, és aztán másfél óra alatt eljut oda, hogy szépen, lassan bezáródott minden kapu – nincs többé menekvés. Emellett az adja meg a történet igazi tétjét, hogy veszélybe kerül a hatalmi pozíciója is: megérkezik ugyanis  a revizor, egy felsőbb ember, aki őszintén kíváncsi az igazságra, ezzel pedig sarokba szorítja a bírót. Aztán persze, amikor kiderül, mi is történt valójában, és hogy az igazságszolgáltatás tekintélye is csorbulhat, akkor ez a revizor is nehéz helyzetbe kerül. Tisztességesen döntsön, vagy a rendszer működése fontosabb a becsületnél?

Tehát akkor annyit leszögezhetünk, hogy itt nem egyedül Ádám bíró a bűnös.

Igen, mint az igazán jó daraboknál, itt is mindenkinek megvan a maga igazsága és a maga kis hibája is. Nagyon aprólékosan tárgyalunk itt egy piti bűnügyet, hiszen névlegesen csak egy eltört korsóról van szó, de persze hamar kiderül, hogy nem is ez a lényeg. Azt ugyanis már az elején sejthetjük, hogy mi is történt azon a bizonyos estén, és hogy ki az igazi bűnös, de a tárgyalás közben rengeteg minden kibukik a tanúkból és a vádlottakból egyaránt, így világossá válik, milyen is ennek a kisvárosnak a közössége, milyen viszonyok fűzik egymáshoz a lakosokat. És annyi azért bizonyos, hogy nem csak a bírónak és a revizornak vannak hátsó érdekei, hanem mindenkinek, aki ebben a tárgyalóteremben megjelent.

AzEltortKorso_Foto-SzalkaiPeter_14-125747.jpg

Az eltört korsó (Fotó/Forrás: Szalkai Péter / Zenthe Ferenc Színház)

A sok mutyizás közepette a történet leteszi valamiféle pozitív értékek mellé a voksát? 

Attól is jó szerintem ez az előadás, hogy nem válaszokat igyekszünk adni. Nem jelentünk ki semmit, sokkal inkább kérdezni szeretnénk. Ezért is volt fontos az, hogy a bíró ne egy fekete-fehér, sematikus, gonosz kéjőrült legyen, hanem érthetővé váljon az is, ami őt mozgatja. Tulajdonképpen Jakabot és engem is az érdekelt igazán, hogy ez a társadalmi közeg hogyan állítja elő a maga különös, szétzuhant kiskirályát.

Azt hiszem, a színházban, ha adott egy jó történet, akkor nagy bátorság vagy nagy butaság kellene ahhoz, hogy általa állítani akarjon az ember.

Sokkal célravezetőbb az, ha megpiszkáljuk a kérdéseket, és a mi esetünkben akár úgy is mehet haza egy néző, hogy azon gondolkodik, vajon az a fiatal lány tényleg nem volt-e semmiben hibás.

Ha már a nézőknél tartunk: Salgótarjánban több száz férőhelyes a nézőtér, bizonyára sokféle közönséggel találkoztatok, akár a korosztályt, akár a színházi ízlést nézzük. Mit tapasztaltatok, mennyire tud univerzálisan működni ez az előadás?

A bemutatón nagyon vegyes közönségünk volt, főleg felnőttek nézték, és már itt is látszott, hogy jól  működik a darab humora. A novemberi előadások előtt tulajdonképpen jobban féltünk, ugyanis diákok jöttek, és mivel mialatt a nézők beülnek, én már benn vagyok a színpadon, jó ideig a telefonok csipogását, meg a nevetgélést hallgattam, és úgy éreztem, ez egy keményebb menet lesz. Aztán sikerült megcáfolnom saját magam, ugyanis olyan hihetetlen energiákkal dolgoztunk, hogy azonnal sikerült megragadnunk a figyelmet, a hatszáz diák pedig mocorgás nélkül ülte végig az előadást. Ez egyébként egyáltalán nem könnyű feladat, hiszen nagyon összetett a szöveg, és sokkal cizelláltabb megfogalmazásban hangzanak el mondatok, mint ahogyan ma beszélünk. Kíváncsi is vagyok, milyen lesz ezt a Szkénében játszani, hogy fogja fogadni a budapesti közönség, és főként, hogy emellett az elképesztő intenzitás mellett érzékelhetővé válnak-e majd az előadás finomságai.

További információ és jegyfoglalás ide kattintva>>>

Forrás: Szkéné Színház

Programkereső

Legnépszerűbb

Tánc

Elmaradó előadások az Experidance Társulatnál (FRISSÍTETT CIKK)

A Román Sándor vezette társulat közleménye szerint a repertoár bemutatása csak időszakosan szünetel, amelynek oka nyolc táncművész távozása. (CIKKÜNK FRISSÜLT.)
Klasszikus

Én vagyok az igazmondó a zenekarban

Konrád Györgynek kilencvennégy évesen már nem kell kertelnie. Örökifjú, máig kezébe fogja a brácsát, a hegedűt, és olyan egyszerűséggel beszél a zenéről, hogy öröm hallgatni. A zene mellett egy másik szenvedélye is megmaradt egy életen át, a sport. Mellesleg a hosszú élet titkát is elárulta.
Vizuál

Modern rabszolgák, akiket a félelem tart fogva

Maris modern rabszolgaként él napjaink Budapestjén egy családnál, ahol megalázzák, és fizikailag is bántalmazzák. Tuza-Ritter Bernadett másfél évig követte kamerájával az 52 éves asszony mindennapjait, hogy bemutassa, hogyan lehet valakit tíz évig fogva tartani rácsok helyett rettegéssel. 
Színház

„Mindent elölről kell mindig kezdeni” – Fodor Tamás a Kult50-ben

Fodor Tamás, a Stúdió K alapítója A vihar és A székek című előadásban nyújtott alakításáért került be a Fidelio Kult50 című kiadványába. Videónkban a független színház mibenlétéről is beszélt nekünk.
Klasszikus

Egy női zeneszerző kapta idén a zenei Pulitzer-díjat

Ellen Reid első operájáért kapta meg a 15 ezer dollárral járó elismerést.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház ajánló

A kirekesztésről szóló előadással járja az ország iskoláit két fiatal színész

Eke Angéla és Bán Bálint Elfog/adsz címmel készített diákoknak szóló vizuális nevelési programot, amelyen keresztül az elfogadás fontosságát hangsúlyozzák.
Színház kult50

„Mindent elölről kell mindig kezdeni” – Fodor Tamás a Kult50-ben

Fodor Tamás, a Stúdió K alapítója A vihar és A székek című előadásban nyújtott alakításáért került be a Fidelio Kult50 című kiadványába. Videónkban a független színház mibenlétéről is beszélt nekünk.
Színház ajánló

Mercedes Benz premier az Esterházy-családdal

Április 13-án magyarországi ősbemutató keretében mutatta be a Vörösmarty Színház Esterházy Péter utolsó drámáját, a Mercedes Benzet Szikora János rendezésében. A történelmi revüt az Esterházy-család tagjai mellett Presser Gábor zeneszerző is megtekintette.
Színház ajánló

Büszkeség és felelősség, mert méltónak kell lenni az ősökhöz

A Magyar Művészeti Akadémia Szó – szín – játék sorozata idén megújult Oberfrank Pál Jászai Mari-díjas színművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjának művészeti vezetésével. A sorozat eddigi eredményeiről és a leendő előadásokról Lesti Árpád kérdezte a Veszprémi Petőfi Színház igazgatóját.
Színház hír

Elhunyt Bács Ferenc színművész

Életének 83. évében, hosszan tartó, súlyos betegség után április 16-án, kedden elhunyt Bács Ferenc Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész, Budapest díszpolgára.