A Budaörsi Latinovits Színház közönsége Fehér Balázs Benő értelmezésében (fordító: Kozma András, dramaturg: Németh Nikolett) láthatja az orosz származású kortárs sikerszerző művét. És nem is történhetne ennél jobb vele. Mert az alaposan végiggondolt, gazdagon rétegzett, tudatos vízióra épülő, sodró lendületű budaörsi Részegek igazi jutalomjáték. És nemcsak az előadásban szereplő tizennégy színésznek, hanem a nézőnek is.

Az Irkutszkban, Szibériában született Viripajev még negyven sem volt, amikor egy német színház felkérésére megírta a Részegeket. Az előadást 2012-ben mutatták be a Schauspielhausban, Düsseldorfban, és rögtön hatalmas sikert aratott. Bejárta a világot, hozzánk is hamar eljutott, a Katona Kamrájában Gothár Péter rendezett belőle emlékezetes, máig hivatkozott előadást 2015-ben. Egy évre rá Viktor Rizsakov csinálta meg a Nemzetiben, de Radu Afrim kiváló marosvásárhelyi rendezését is ismerhetik a magyar nézők.

Kurta Niké és Frölich Kristóf a Részegek című előadásban (Fotó/Forrás: Borovi Dániel / Budaörsi Latinovits Színház)

A Részegek tizennégy, nagyjából egyenrangú szerepéből tízet a Latinovits Színház színészeire (Spolarics Andrea, Bohoczki Sára, Fröhlich Kristóf, Chován Gábor, Hartai Petra, Koós Boglárka, Sas Zoltán, Böröndi Bence, Juhász Vince és Szőts Orsi) osztott a rendező, négyhez pedig vendégművészt hívott, a társulat által már jól ismert Kurta Niké, Rákos Olivér, Rába Roland, valamint Fehér László is játszik az előadásban. És van egy tizenötödik szereplője is a Részegeknek, méghozzá maga a díszlet: az összetettségében is letisztult teret Devich Botond díszlettervező álmodta meg, a remek jelmezeket pedig Pattantyus Dóra tervezte.

A művészekkel készült további interjúk itt érhetők el. 

A Részegek egyetlen éjszaka történetét meséli el, szereplőit a sors (a végzet? az Isten?) sodorja egymás útjába a sáros aluljáróban ezen az éjszakán, mint szél a szemetet. Egy végtelenül magányos középkorú nő, egy rákos fesztiváligazgató, egy depressziós éjszakai pillangó, egy elhagyott lány, egy csapat legénybúcsúzó banki alkalmazott, egy friss házaspár és két lelkileg bántalmazott, megcsalt ember egy szerelmi négyszögben. Tizennégy ember, tizennégy virtuózul felfestett élettörténet.

Ebben az élet (és a halál) értelmére valamiféle metafizikai kapaszkodót kereső, felfokozott állapotban felfüggesztődik számukra az idő, kitágul a tér, és a lelkek megnyílnak egymás felé. A nézőnek őket nézve pedig innia sem kell ahhoz, hogy a végén talán elkezdje meghallani „az Úr suttogását” a szívében.

Szerző: Zsigmond Nóra

Támogatott tartalom.

Fejléckép: Spolarics Andrea és Rába Roland a Részegek című előadásban (fotó/forrás: Borovi Dániel / Budaörsi Latinovits Színház)