Az előadás kivételes magyar-osztrák ősbemutatója a bécsi Theater Brett színház és a Balassi Intézet - Collegium Hungaricum Bécs közreműködésében jött létre. A német nyelvű előadást Léner András jegyzi. A rendező fiatal kora ellenére már több színházi műfajban is kipróbálta magát és több ősbemutató kötődik a nevéhez (többek között a Berlin Blues és a Philadelphia nincs más út). 2006-ban Vámos László díjjal, egy évvel később pedig a Thália Alapítvány nívó-díjával tüntették ki. Rendezőként gyakran foglalkozik olyan mindannyiunk számára fontos és aktuális kérdésekkel, mint a múlttal, a családdal, a gyökerekkel való szembenézés. A 2013/14-es évadban Bécs mellett Budapesten és Kassán is rendez.

A két fiatal főszereplő: az osztrák Sophie Resch és a magyar származású svájci színész, Martin Vischer. A bécsi közönség számára mindketten ismertek lehetnek több rövidfilmből és színházi előadásból. Martin Vischert, a Wiener Schauspielhaus művészét a Frankfurter Allgemeine Zeitung szerzője az évszázad egyik nagy tehetségeként aposztrofált.

Grecsó Krisztián költőként kezdte irodalmi pályafutását, de első komoly sikerét a 2001-ben megjelent, nagy botrányt kavaró Pletykaanyu című novelláskötetével aratta. Azóta számos neves irodalmi díjjal ismerték el munkásságát, Cigányok című Tersánszky Józsi Jenő átdolgozást pedig immár négy éve folyamatos sikerrel adják elő a budapesti Katona József Színházban. Utolsó regénye, a 2011-es Mellettem elférsz, hónapokon át vezette a magyar eladási listákat, elnyerte a rangos Aegon Művészeti Díjat, Esterházy Péter pedig azon kevesek közé sorolta fiatal kollégáját, akik valóban tudnak történeteket elbeszélni.

A családregényéből készült színdarab párhuzamos életrajzok szövevényes meséje. Ez Grecsó Krisztián első olyan alkotása, amelyben a misztikum már nem jut szóhoz, a valóság viszont erős és sajátságos kelet-európai mágiával rendelkezik. A huszadik századi kifordult világban bejárjuk a teljes Kárpát-medencét Romániától, Erdély szélső sarkától Ausztriáig, az Alpokig, a harmincas évek vidéki, kisvárosi cselédvilágán át az ötvenes évek munkás Budapestjén keresztül a romkocsmás jelenetekig. Mindez nem tablószerűen jelenik meg, a darab elidőz egy-egy történetnél, és nyugodtan, jóízűen mesél a felbomlott házasságokról és az újjáéledt szerelmekről.

A színdarab főhőse napjaink Budapestjén él, itt kezd el saját múltja után kutatni. A harmincas évei közepén járó fiatalembert egy ingyenes kerületi laptól keresik meg egy alkalmi cikk megírására. A feleadat: keressen egy régi fotót, és írja meg hozzá, mi látható a képen. A cikk rejtélyek hálójába gabalyítja a főhőst, a nézők pedig ettől kezdve párhuzamosan követhetik a cselekmény két szálát: mindazt, ami a kutakodás során kiderül, illetve ami történik a főszereplővel.

Az ábrázolt életutakat a szerelmek, az álmok és a párkapcsolatok mentén ismerjük meg. A szálak a végén össze is érnek, és el is távolodnak egymástól. Természetesen nem annyi a párhuzamos életrajzok tétje, hogy ugyanaz ismétlődjön generációkon át, sokkal inkább az, hogy megértsük, hogyan is lehet élni és túlélni egy nő vagy férfi oldalán erre, Kelet-Európában.