Az Amadeus a Szegedi Kortárs Balett és a Müpa együttműködésében jött létre, koreográfus: Juronics Tamás. Mozart csillapíthatatlanul szerelmes volt az életbe. Jöhetett minden, ami „bűnös”: bor, kártya, biliárd. Szenvedélye nem apadt a zenei ornamentikák, burjánzó acciccatturák, trillák, mások által nem próbált kadenciák, kromatikus futamok iránt. Felfalták és beszippantották a szabadkőműves tanok… De vágyakozásának legfőbb tárgyai mégis csak a nők voltak: szépséges színésznők, szépreményű tanítványok, gáláns úrhölgyek. Mellettük Mozart árasztotta a remekműveket, nem egyet közülük kifejezetten egyik vagy másik szerelmének ajánlva. A Szegedi Kortárs Balett Amadeusa ezekre a dedikált zeneművekre épít. A bennük felcsillanó sok szubjektív emlék, a rajtuk keresztül felsejlő, olykor egymásnak is ellentmondó jellemrajztöredék a különböző korú, és érzelmi hőfokon kötődő asszonyok szemüvegén át rajzolja ki a férfit, valamennyiük szerelemistenét.

Októberben meseoperával folytatódik az évad, Bonecz Veronika rendezésében látható Engelbert Humperdinck Jancsi és Juliskája. A Grimm-testvérek meséjén számtalan generáció nőtt már fel, ám egyetlen feldolgozás sem tudta azt színesebben és varázsosabban megjeleníteni, mint Humperdinck aranyló zenekari hangzással megírt operája. Az elkészült opera első karmestere nem kisebb egyéniség volt, mint Richard Strauss, de elismerően beszélt róla második, hamburgi bemutatójának dirigense, Gustav Mahler is. Meseelőadás készül a gyermekeknek – azonban a mű felemelő zenei utazást ígér bármely operakedvelő felnőttnek is.

Máthe Beáta és Bita Boglárka a szegedi évadhirdetésen (Fotó/Forrás: Tari Róbert / Szegedi Nemzeti Színház)

Novemberben operett-bohózattal várja közönségét a szegedi teátrum, Én és a kisöcsém rendező-koreográfusa Király Attila lesz. Óriási fordulatokkal, kacagtató helyzetekkel, könnyfakasztó jelenetekkel, fülbemászó dallamokkal, daliás ifjakkal, lélegzetelállító hölgyekkel, nyaktörő táncokkal érkezik Eisemann Mihály és Szilágyi László operettje.

A 2026-os év Gogollal indul Szegeden, Tárnoki Márk álmodja színpadra A revizort. Egy orosz kisvárosban elszabadul a pokol. A közösség elöljárói megpróbálják minden stiklijüket, bűnüket letagadni, megsemmisíteni, a szőnyeg alá söpörni, mivel revizor érkezik. A korabeli kritikák megjegyzik, hogy ennek a darabnak egyetlen pozitív szereplője sincsen. Gogol ezt cáfolja: „Volt benne egy becsületes, nemes személy, aki elejétől végig szerepelt a darabban. Ez a szereplő – a nevetés. A nevetés sokkal jelentősebb és mélyebb, mint gondolják...”

Februárban népmese érkezik a nagyszínpadra, a kortárs szerző, Szálinger Balázs gondolta újra A csillagszemű juhászt. A népmese a hatalom mibenlétét vizsgálja: a hatalomnak való megfelelés, az engedelmesség kényszere mindennapi tapasztalat a gyerekek számára. A „tedd ezt, tedd azt”-ra a felnőttek indoka legtöbbször csupán annyi, hogy: „mert én azt mondtam”. Ugyanígy a mesebeli király is csak saját hatalmi pozícióját tudja felhozni válaszul a csillagszemű juhász jogos kérdésére: miért is kellene rögtön haptákba állni, ha az uralkodó tüsszent? Mire jó ez a törvény? Miért ne lehetne megváltoztatni? Az előadást Markó Róbert rendezi.

Verdi vígoperájával zárul a nagyszínpadi évad, ismét Tárnoki Márk rendez. A 2026 márciusában debütáló Falstaffban a szerző maga mögött hagyta az olasz opera sablonjait és a vígopera műfajától is független, forradalmian új stílusú darabot írt. A történet két Shakespeare-színmű, A windsori víg nők és a IV. Henrik alapján íródott, főhőse pedig Sir John Falstaff, egy kövér, élvhajhász lovag a 15. századi Angliából. Felbukkannak még féltékeny férjek, cselszövő asszonyok, kocsmatöltelékek, tündérek, nimfák, sellők, valamint egy álmenyasszony és egy igazi is.

Polák Ferenc és Fekete Patrícia a szegedi évadhirdetésen (Fotó/Forrás: Tari Róbert / Szegedi Nemzeti Színház)

KISSZÍNHÁZ

Fábián Péter és Gryllus Samu drámájának, az Aiszkhülosz nyomán írt Oltalomkeresőknek a próbafolyamata már elkezdődött. Az előadás valós történeteken alapszik. Az alkotók olyan Szegeden és környékén élő polgárokkal készítettek interjúkat, akik akkoriban közvetlen kapcsolatba kerültek menekültekkel. Személyes történeteikben gyakran egymásnak ellentmondó tapasztalatok és tanulságok jelennek meg, melyek a színpadon szabadon keverednek az írói fantáziával. A végeredmény egy olyan jelenetfüzér, amely a helyiek szemszögéből meséli újra 2015 nyarát és annak következményeit. A rögvaló banális kihívásai ütköznek össze az emberséggel, abszurd helyzeteket eredményezve. Mit nevezünk jóságnak? Hogyan lehet jól segíteni? Elítélhető-e az, aki nem segít a bajba jutottnak, mert neki is megvan a maga baja? Hogyan érvényesült Zeusz parancsa 2015-ben és hogyan érvényesül most? Az előadás jeleneteit kórusművek tagolják, amelyekben a kar – hasonlóan Aiszkhülosz azonos című ókori tragédiájához – kommentálja és elemzi a színpadi történéseket. Gryllus Samu zeneműveit a Szegedi Nemzeti Színház Énekkara tolmácsolja. Rendező: Fábián Péter.

Koltai M. Gábor rendezésében érkezik az Erdő, Osztrovszkij komédiája. A történet középpontjában a színészkedés áll. Osztrovszkij életszínházában mindenki játszik, az éhenkórász színészek és a pénzükért marakodó „civilek” is pojácák. A szerelemvásárlás, a zsugoriság, az alakoskodás éppúgy póz, mint a nagylelkűség vagy az önfeláldozás. A boldogságot (már akinek) végül mégis a művészet ereje hozza el. Vagy a kulisszahasogató ripacséria. Az igazság pillanata megrendítő. Vagy inkább vicces. És talán nem is az igazság pillanata, hanem pont a… De éppen ezért megrendítő. És vicces.

Polák Ferenc és Sziládi Hajna a szegedi évadhirdetésen (Fotó/Forrás: Tari Róbert / Szegedi Nemzeti Színház)

Donizettivel folytatódik a kisszínházi évad, a Don Pasquale Gregor József előtt tiszteleg. A basszista 2025-ben lenne 85 éves, Szegeden egészen biztosan elképzelhetetlen, hogy egy készülő Don Pasquale-előadás kapcsán ne az ő címszerep-alakítása jelentse a kiindulópontot, de ez alighanem egész Magyarországon ugyanígy van. A Szegedi Nemzeti Színház kiemelten fontosnak tartja ápolni az ő örökségét. A vígopera magyar nyelven, Varga Bence rendezésében debütál decemberben.

A Caligula helytartója a huszadik századi magyar drámairodalom egyedülálló alkotása. Alaphelyzete látszólag egyszerű, mégis bonyolult morális dilemmát rejt magában: az őrült császár, Caligula saját magáról mintázott szobrot küld helytartójával a megszállt Palesztinába. A szobrot azonnal fel kell állítani a zsidók templomában. Ám a zsidók ellenkeznek: bálvány nem kerülhet szent helyre. Lehetetlen, hogy a rómaiak átlépjék vele a templom küszöbét. A helytartó közli: a szobrot muszáj bevinni a templomba, ez a császár parancsa, mire a zsidók főpapja arra kéri őt, tagadja meg ezt a zsarnoki parancsot. Szenvedélyes vitába kezdenek hitről és hatalomról, miközben a helytartóban felébred a lelkiismeret, amely elvezeti őt a dráma fő kérdéséhez: hol húzódik a hatalomhoz való hűség határa? Mi a súlyosabb: a muszáj, vagy a lehetetlen? Székely János történelmi drámáját Fábián Péter rendezi, a bemutató 2026 februárjában esedékes.

A Szegedi Kortárs Balett Dante Isteni színjátékát mutatja be márciusban. A filozófiai táncköltemény rendezője a társulatvezető Juronics Tamás lesz, viszont az előadást hárman koreografálják, ugyanis a hármas szám kitüntetett szerepet kap a műben. A társulat mindenkori missziója, hogy külföldi vendégkoreográfusok munkáján keresztül mutassa meg, hogy más országokban hol tart épp a táncművészet. Ezt a hagyományt követve kérnek fel Czár Gergely mellé két alkotót, hogy hárman együtt hozzanak létre darabot Dante művének inspirációjából.

Barnák László a szegedi évadhirdetésen (Fotó/Forrás: Tari Róbert / Szegedi Nemzeti Színház)

A filmes sikere nyomán híressé váló olasz darabbal, a Teljesen idegenekkel folytatódik a bemutatók sora. Paolo Genovese keserű komédiáját Barnák László igazgató rendezi meg. A történet szerint különös játékot talál ki egy összeszokott baráti társaság, melynek tagjai együtt vacsoráznak: kirakják az asztalra a mobiltelefonjaikat és megállapodnak, ha bárkinek jelez a készüléke, azt ki kell hangosítani, hogy együtt hallgassák meg a hívásokat, együtt olvassák el a bejövő szöveges és képes üzeneteket. Gyerekkori barátok, házastársak; jól ismerik, szeretik egymást. Bíznak egymásban. A telefonok pedig sorban csengenek, búgnak, pittyennek…

Thomas Middleton Átváltozások reneszánsz thrillerével zárul a kisszínházi évad. Koltai M. Gábor rendezi meg Shakespeare kortársának (és gyakori társszerzőjének) drámáját. Az Átváltozásokat az angol színpad egyik legnagyobb remekműveként tartják számon: felkavaró és időnként meglepően mulatságos thriller érzékiségről és megszállottságról, amelynek színpadán a vér és a nevetés, az őrültek és a kísértetek éppúgy megférnek egymás mellett, mint a bohózat és a horror.

Fejléckép: Barnák László a szegedi évadhirdetésen (fotó / forrás: Tari Róbert / Szegedi Nemzeti Színház)