Ha valaki megkérdezné, melyik színházi alkotó képes a legfinomabb eszközökkel megmutatni az emberek közötti közelséget, bizonyára sokan gondolnánk azonnal Hajdu Szabolcsra. Ő filmen és színházban egyaránt képes arra, hogy a rendezőként általa megteremtett társas mikroklíma egyszerre legyen őszinte és igaz arra az egy-két színpadi alakra és magára az emberiségre is. Most egy maga által „elindított” darabot állít színpadra egy testvérpárról, két párról, egy idegenről és a kötődésről. A szövegkönyv Hajdu Szabolcs alapötletéből indul, amelyhez az előadás szereplői saját gondolataikat és improvizációikat teszik hozzá. Jó esetben ez a fajta közös alkotómunka az érintettség és a részvétel minősége miatt őszinte és eleven előadásokat eredményez, márpedig a Legközelebbi ember alkotóinak, Hajdu Szabolcsnak és Kelemen Kristóf dramaturgnak a munkái túlnyomó többségükben a jó esetek közé tartoznak. (Török Ákos)

Hajdu Szabolcs a Legközelebbi ember olvasópróbáján (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel / Radnóti Színház)

Kényszer szülte, hogy Tarnóczi Jakab az eredetileg tervezett Istenek alkonya helyett Csehov klasszikusának színrevitelébe fogott a Katona Nagyszínpadán, ám a végeredményt ugyanolyan izgatottan várjuk, tekintettel a rendező eddigi munkásságára, amellyel folyamatosan ámulatba ejt. „Kegyetlen szimfónia” – olvasható a színlapon, ami máris előrevetíti, hogy ismét fontos szerep jut majd a zenének (Bencsik Levente és Hunyadi Máté munkája), az előadás nyílt próbáján pedig az is kiderült, hogy a forgószínpad is hangsúlyos elem lesz, akárcsak a Melancholy Rooms-ban. A Cseresznyéskert egyszerre szól a múlthoz való ragaszkodásról és a változás feltartóztathatatlanságáról. Mostanában mintha tényleg csak ez lenne állandó: a változás, mindenféle új korszakok (legyen az technológiai, világrendi vagy éghajlati) beköszönte, miközben az sem véletlen, hogy szinte kimozdul a talaj a lábunk alól. Tudván azt, hogy mind a Katona, mind Tarnóczi milyen érzékenyen nyúl a mindennapjainkat átszövő problémákhoz, bízhatunk benne, hogy ismét olyan előadást kapunk, ami valóban rólunk szól. (Várhegyi András)

Tarnóczi Jakab rendező a Cseresznyéskert előadásának olvasópróbáján (Fotó/Forrás: Horváth Judit / Katona József Színház)

Groteszk opera áriák nélkül – hirdeti a produkció színlapja, és aligha lehetne jobban meghatározni Sztravinszkij színészekre, zenészekre és táncosokra írt darabjának műfaját. A komponista számos zenei nyelvre építő, mégis teljesen egyedi muzsikája a klasszikus történethez a modern kor bizonytalanságérzését társítja, így nagyon ismert szimbólumokat értelmez újra. A Trafó premierjében izgalmas művészcsapat interpretációjában láthatjuk a művet, az ördög szerepét Mácsai Pál játssza, a zenei megvalósításért Dubóczky Gergely, míg a színháziért a multimediális érdeklődésű fiatal rendező, Gardenö Klaudia felel. (Kondor Kata)

Gardenő Klaudia (Fotó/Forrás: Todoroff Lázár / Trafó)

Samuel Bailey kortárs angol szerző darabja a fiatalkorúak börtönében játszódik: miközben három, rossz környékről származó, éretlen fiú a büntetését tölti, kint már saját gyermekeik várják őket. Sikerül-e nekik elég gyorsan felnőni ahhoz, hogy kitörjenek a jól ismert spirálból? Horváth János Antal rendező maga fordította le a színdarabot, ami egy képességes alkotónál a produkció szempontjából előnyt jelenthet. A téma, amiről az előadás angolszász humorba pácolva szól, kellően érzékeny ahhoz, hogy általában tudomást se vegyünk róla, ha pedig mégis, akkor moralizáló és/vagy atyáskodó közhelyekkel tudjuk le őket magunkban. Már csak pusztán számtanilag is jobb érzékenynek lenni mások problémáira: az érzékenységünk egy embernek nehéz: nekünk, míg az érzéketlenségünk mindenkinek az. A FÜGE és a szombathelyi színház koprodukciója egy picivel talán javíthat az arányokon. (Török Ákos)

Horváth János Antal a Kutyabaj olvasópróbáján (Fotó/Forrás: Mészáros Zsolt / Weöres Sándor Színház)

A vadromantika rajongói keresve sem találhatnának kedvükre valóbb alkotást, mint a Byron elbeszélő költeménye alapján írt korai Verdi-opera, A kalóz. A mű fordulatos cselekménye a korszak szinte valamennyi, kedvelt fogásával él: egzotikus vidék, törvényen kívüli figurák, tragikus véletlen és persze a sírig hű szerelmesek ragadják magával a hallgatóság figyelmét, mindezt pedig az olasz mester szívbe markoló dallamai teszik még hatásosabbá. Az előadás az Operabeavatókról is ismert, összeszokott rendező-karmester páros, Göttinger Pál és Dinyés Dániel megvalósításában kerül a Szegeden járó operakedvelők színe elé. (Kondor Kata)

Dinyés Dániel és Göttinger Pál az Operabeavató egyik alkalmában (Fotó/Forrás: Gordon Eszter / Operabeavató)

Mindig a szürreális, a megszokottól eltérő érdekel, ami kitűnik a hétköznapiból. Hogy mit kereshet hat medúza egy tepsiben, mi lehet az a mélytengeri gasztrohorror, és miért pont medúzák vannak abban a bizonyos sütőalkalmatosságban, már elegendő furcsaság ahhoz, hogy felkeltse a kíváncsiságomat. Fekete Ádám rendezőtől a szürrealitás egyébként sem áll távol: elég, ha csak a Haloktatás, márványprotézissel című előadására gondolunk, amelyben a fekete humor keveredik az öniróniával és a metafizikai dimenziókkal. A Hat medúza egy tepsiben című darab főszereplői Máté (Borsi-Balogh Máté) és Tünde (Kókai Tünde). Előbbi „gerincferdült influenszer & héraklészimitátor”, utóbbi „apácakomika”. Egymás álmában élnek, harcolnak a bennük lévő anya/apa képpel, az alkohollal, a gyásszal, a szeretettel. Ígéretes előadásnak tűnik. (Barcza Réka)

Kókai Tünde az előadás próbáján (Fotó/Forrás: Horváth Judit / Örkény Színház)

Dosztojevszkij azon néhány szerzők egyike, akinek karakterei, történetei soha nem mennek ki a fejemből. A legváratlanabb pillanatokban is belém tud hasítani az emlék, milyen volt átélni Raszkolnyikov pokoljárását, végignézni Kirillov öngyilkosságát vagy épp Ivan Karamazov megőrülését. Dosztojevszkijt azonban minden írói bravúrja, irodalmi újítása és látnoki képessége ellenére is egy dologért bálványozom igazán: a mondatain valósággal átsugárzó, megingathatatlan hitéért, amely a legnagyobb sötétségben sem mond le a fény lehetőségéről. Ezt az érzést pedig nem árt újra és újra megtapasztalni. Éppen ezért ahol Dosztojevszkijt adnak, oda örömmel megyek bármikor. Nem kérdés, hogy Budaörsre is, ahol Varsányi Péter állítja színpadra a regényt. (Varga Bence)

Váradi Gergely, aki i Raszkolnyikovot játssza az előadásban, a Bűn és bűnhődés olvasópróbáján (Fotó/Forrás: Borovi Dániel / Budaörsi Latinovits Színház)

Gergye Krisztián táncalkotóként különös érzékenységgel és fantáziával nyúl a lélek árnyasabb oldala felé, és Shakespeare Szentivánéji álom című színdarabja mint ihlető forrás kiváltképp alkalmasnak tűnik egy olyan világ megteremtésére, amelyben az ember kevéssé szalonképes vágyai, késztetései öltenek testet. A Philipp György által szerkesztett zene pedig arra lehet garancia, hogy ez a bizonyos világ kellően tágas lesz ahhoz, hogy a földi valóságon túl az égi és a földalatti szféra is beleférjen. Mivel a Közép-Európa Táncszínház táncosai már többször tanújelét adták, hogy képesek lehetnek önmagukkal megtölteni egy ilyen világot, ezen az éjjelen minden adottnak tűnik a különös találkozásokra. (Török Ákos)

Gergye Krisztián (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel)

A darabról bővebben itt lehet olvasni.