Jean-Paul Sartre filozófiája évek óta foglalkoztat, időről időre visszatérek hozzá. Gondolatai olykor ellenállást váltanak ki belőlem, máskor pedig lenyűgöz, milyen egyedülálló módon volt képes megfogalmazni a 21. század emberének valamennyi fontos kérdését – mindezt a 20. század derekán. Bár Az undor kétségkívül életem legnagyobb hatású regényei közt van, a drámáiban talán ennél is erősebben tudta kifejteni filozófiáját, szóval bárhol mutatnak be Sartre-adaptációt, az mindig érdekel. A Maladype Társulatot pedig volt alkalmam néhányszor látni, és egészen biztos vagyok benne, hogy különleges élmény lesz a Legyek is. (Varga Bence)

A Legyek előadás egyik jelenete (Fotó/Forrás: Toldy Gábor / Toldyphoto)

Életem egyik meghatározó regénye A vége, így nem is kérdéses, hogy ezt a darabot mindenképpen megnézem majd a Radnótiban. Nemcsak azért ígérkezik izgalmasnak, mert Szabad András szerepében három színészt – Porogi Ádám, László Zsolt és Katona Péter Dániel – is láthatunk, hanem mert egy fotográfus életén, szerelmein és felmenőin keresztül a 20. század emberének nehéz sorsáról kaphatunk hiteles látleletet. Bartis Attila 2015-ös regényét Mikó Csaba írta színpadra, a rendező: Nagy Péter István. (Barcza Réka)

László Zsolt A vége előadás nyílt próbáján (Fotó/Forrás: Facebook)

Nemcsak azért vagyok kíváncsi a Csokonai Színház Lúdas Matyijára, mert Fazekas Mihály neve számomra egyet jelent a szülővárosommal (ahol egyébként a szerző nevét viselő kitűnő gimnáziumba is jártam), hanem mert amikor megláttam, hogy a debreceni színház előadása Tasnádi István szövegváltozatából készül, azonnal felkaptam rá a fejem. Reményeim szerint ez a Matyi nem a Dargay-rajzfilm idealizált, a bosszút betyáros virtusként megélő Matyija és nem is az eredeti elbeszélő költemény mára már homályos alakja lesz, hanem egy modern, friss figura, méghozzá két izgalmas alkotó: Halasi Dániel rendező és Mátravölgyi Ákos látványtervező tolmácsolásában. (Kolbe-Kontor Ildikó)

Tasnádi István (Fotó/Forrás: Fábián Évi / Fidelio)

Már önmagában az a tény, hogy a Magyar Állami Operaház készülő János vitéz-előadásban Bretz Gábor alakítja Bagó szerepét, felkeltheti az operakedvelők érdeklődését. Azt ugyan megszokhattuk, hogy Kacsóh Pongrác darabjának szépséges dallamait a legjobb énekesek előadásában érdemes hallgatni, de azért mégis különleges alkalom, ha a világ legnagyobb színpadjait megjárt művész szólaltatja meg őket. Szabó Máté rendező úgy nyilatkozott, hogy a darab vége, a hazatérés, hazatalálás motívuma különösen foglalkoztatta, úgyhogy az előadás biztosan élményt jelent majd a felnőtteknek is, mind színházi, mind zenei szempontból. (Kondor Kata)

A stáb tagjai a sajtótájékoztatón (Fotó/Forrás: Rácz Katalin / Magyar Állami Operaház)

Valahol nagyon elrontottunk valamit, a ’kortárs’ szavunk szinonimái nyilván így lehettek mára az ’érthetetlen’, ’lila’, ’öncélú’ és ehhez hasonló kifejezések. Pedig a kortárs éppen azt jelenti, hogy azok szólnak hozzánk, akikkel egy időben élünk és együtt utazunk a villamoson, így a közlésük leginkább számunkra érhető. A Dekameron 2023 tíz szerzője jó eséllyel ebben az értelemben kortárs, miként az általuk írt tíz történet is arról a világról szól, amiben imént éltünk és most is tengődünk járványostól, háborústul és miegymásostól. A báb pedig szinte bármire képes, olyanokra is, amire egy hús-vér színész nem – ami persze fordítva is igaz. Szikszai Rémusz rendezőként már többször megmutatta, hogy néha még a bábszínészeket is meg tudja lepni. Nem sok bemutató van, ami előtt számolni szoktam visszafelé a napokat. Most még nyolcat kell aludni. (Török Ákos)

Hoffer Károly és Szikszai Rémusz a Dekameron 2023 előadás olvasópróbáján (Fotó/Forrás: Piti Marcell / Budapest Bábszínház)

Életem legnagyszerűbb színházi élménye Balázs Zoltán Dada cabaret című rendezéséhez fűződik, azóta is bánom, hogy mindössze kétszer volt alkalmam látni, az idők végezetéig újra és újra képes volnék megnézni. A művész egy életre megvett akkor, szóval számomra nem kérdés, hogy a nyíregyházi Frankenstein-rendezése úgyszintén olyan élmény lesz, amire nem lehet felkészülni, és aminek a hatása alól nem is lehet majd magunkat kivonni. Ezt persze, az irodalmi alapanyag is garantálja: Mary Shelley regénye a legjobb példa az olyan történetekre, amelyekkel az emberi létezés összes nagy kérdéséről lehet beszélni, ha megvan hozzá a megfelelő koncepció. Én megelőlegezem, Balázs Zoltán ezt megtalálta. (Varga Bence)

A Frankenstein előadás plakátja (Fotó/Forrás: Facebook)

Macbeth története a hatalom rajtunk való elhatalmasodásáról örökzöld téma. A napjainkban megszokotthoz képest egy kicsit még annál is zöldebb. Szabó Lőrinc fordítása nem könnyíti meg a színészek dolgát, de ha sikerül megszólaltatni a költő-műfordító klasszikus sorait, az előadás nem csupán a prózai, de az emelkedettebb irodalmi igényeinket is kielégítheti. Orth Péter a címszerepben és Märcz Fruzsina Lady Macbethje is kíváncsivá tesz, de bevallom, elsősorban mégis Kovács Lehel rendezése miatt nézném meg a kecskeméti bemutatót. Részben, mert nagyon kedvelem őt színészként, másrészt mert jókat hallottam a néhány hónappal korábbi Leenane szépe-rendezéséről. (Török Ákos)

Märcz Fruzsina és Orth Péter (Fotó/Forrás: Facebook)

Az ötvenes korosztály magánéletét és érzelmi kapcsolatait boncoló drámák témája inkább a kapuzárási pánik szokott lenni, és kevésbé a szerelem. Jelentsen ez utóbbi bármit is. Hárs Anna darabja úgy tűnik, éppen azt mutatja meg, hogy félszáz év még messze nem a vég kezdete. Három nő, akik egykor egyetemi évfolyamtársak voltak, azóta is jóbarátnők. Mögöttük több mint fél élet: kapcsolatok, kalandok, házasságok, válás. Saját életüket irodalmi alakok történetein mérik le az általuk rendszeresen tartott könyvklubban, ám egyszer csak megjelenik régen látott évfolyamtársuk, Andris, és benyomakszik a poétikus figurák közé. Őt Epres Attila alakítja, aki többször bebizonyította már, hogy nem csupán nagyszínpadon meggyőző, de az általa életre keltett színpadi alakok intimebb színházi terekben is remekül működnek. (Török Ákos)

Epres Attila és Sajgál Erika a Szívhang olvasópróbáján (Fotó/Forrás: Kallus György / Rózsavölgyi Szalon)

Hogyan változtak a nemi sztereotípiák az elmúlt évtizedekben? Ki hordja otthon a nadrágot? Egyáltalán van otthon valaki? Az apa még férfi? És mi a helyzet az anyával? Gyakran csak a szakadék nő kettejük között… Tasnádi István saját darabjának színrevitelére vállalkozott az Orlai Produkció állandó művészeivel, László Lilivel, Pataki Ferenccel, Péterfy Borival és Schruff Milánnal. Emlékszem egy korábbi munkájára, amit idővel ugyancsak Orlai Tibor segítségével játszottak tovább: ez volt a 2009-es Fédra fitness, ami egy ókori történetet emelt át 21. századi környezetbe, egy konditerem falai közé. Ezúttal is a múltban indul a kutakodás: egy száz évvel ezelőtti leánynevelő brosúra tanácsai szolgáltatták az alapot a darabhoz, ami már önmagában megmosolyogtató lehet. Vagy lehetséges, hogy pont ez vihet közelebb minket egymás jobb megértéséhez? (Várhegyi András)

Orlai Tibor, Pataki Ferenc, Péterfy Bori és László Lili a Tapasztalt asszony olvasópróbáján (Fotó/Forrás: Pénzes Kristóf / Orlai Produkció)

A fejléckép a Vidám Színpad fotójának felhasználásával készült