Milyen az otthonszülés? Mi történik egy nevelőotthonban lakó fiatallal a tizennyolcadik születésnapja után? Hogy telik egy nap az idősotthonokban vagy egy hospice házban? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket jár körbe Boross Martin rendezése, amit a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretében mutatnak be október 24-én.
Az előadás élesen különválasztja a valóságot és a fikciót, és bár a színház társulata illusztrálja az elhangzó történeteket, a megjelenő szereplők mindegyike köztünk él, igazi sorsok tárulnak a nézők szeme elé. A dolgozók nyíltan beszélnek halálról, konfliktusokról, olykor betarthatatlan szabályokról, amik ugyan őket védik, de szabályszegés nélkül nem tudnák elvégezni a munkájukat.
Az előadás civil szereplői (Fotó/Forrás: Vass Antónia)
Egy pillanat alatt válik láthatóvá a láthatatlan, és a szereplők őszintén vallanak kétségeikről, dilemmáikról, felemelő és nehéz pillanatokról. Elesett az egyik ápolt és fel kellene segíteni? Nem tehetné, hiszen csak 30 kilót emelhet. Napok óta vajúdik a kismama, de jól dönt-e a bába, amikor testhelyzet-változásra biztatja a nőt?
Miért nem megy egy hajléktalan szállóra?
Biztos, hogy a hajléktalan ellátásban dolgozónak a nincstelennel való együttműködés a legnehezebb? És végül, ki van a segélyvonal végén? A rengeteg történet között, amikhez így vagy úgy mindegyikünknek köze van, felszínre törnek a frusztrációk, színész és civil egyszerre vall alkoholizmusról, depresszióról, örömről és bánatról.
A színészek a saját frusztrációikról is vallanak (Fotó/Forrás: Vass Antónia)
hírlevél
