mészárosági
Mészáros Ági kétszeres Kossuth-díjas színésznő születési éve körül van némi bizonytalanság. A legtöbb helyen 1918 szerepel, azonban felmerül, hogy a valódi dátum 1914. Ez utóbbi felfedezés alapján került be a színésznő életműve négy éve a Bajor Gizi Színészmúzeum Díva, Színész, Nő kiállítására, ahol Tolnay Klári és Lukács Margit mellett az ő születésének 100. évfordulóját is köszöntötték.
Annyi biztosnak látszik, hogy május 24-én született Budapesten.
A lelencházból félévesen került Debrecenbe. Nevelőapja a helyi színház szabója volt, így hamar megismerkedett a világot jelentő deszkákkal.
Nevelőszülei kereskedelmi pályára szánták, de ő már tizenöt esztendősen színpadon volt a tánckar egyik tagjaként Kiskunfélegyházán, a helyi kultúrotthonban. Innen szerződtette három év múlva, magasabb gázsival csábítva a szegedi direktor, Sziklai Jenő. A szakmát iskolában sohasem tanulta, Szegeden vált színésznővé, az operettektől kezdve a komédiákon át a királydrámákig minden műfajban játszott.
1939-ben lett a budapesti Nemzeti Színház tagja, mégpedig nem mindennapi módon. Az ország első színházában
a Ludas Matyi című darab női címszereplője néhány órával a délutáni előadás előtt betegedett meg, s a vezetők – a legenda szerint Jávor Pál sugallatára – Mészáros Ágit keresték meg,
aki Szegeden már játszotta a darabot. Ő azonnal kocsiba ült, és remekelt a fővárosban, majd este a miatta némi késéssel kezdett szegedi "rendes" előadáson is. Utóbbin a késés okáról is értesített nézők a "kikölcsönzést" ünnepelve fogadták a színésznőt. A Nemzeti azonnal szerződtette, és 1983-ig a társulat művésze maradt.
Első nagy sikerét Dario Niccodemi A tacskó című darabjában aratta, aztán naiva- és jellemszerepeket formált meg kiváló ábrázolókészséggel, kifejező beszéddel, természetes humorral.
Temperamentumos, természetes egyszerűségű, könnyed játékának számos Shakespeare-vígjátékban tapsolhatott a közönség. Emlékezetes alakításai közé tartozott Puck (Szentivánéji álom), Beatrice (Sok hűhó semmiért), Viola (Vízkereszt). A magyar irodalom klasszikusai közül életre keltette Kosztolányi Édes Annáját, Mikszáth A Noszty fiú esete Tóth Marival című művének címszerepét, egyik legkiemelkedőbb alakítása Rozika volt Móricz Zsigmond Úri muri című drámájában. A világirodalom olyan gyöngyszemeiben is sikert aratott, mint amilyen Shaw Warrenné mestersége (Vivie), Csehov Ványa bácsi (Szonja), Moliére Tartuffe (Dorine) és Dandin György (Angyalka) című színjátéka.
1940-ben állt először felvevőgép elé.
Első igazi nagy sikere Juhos Marika megformálása volt az államosított magyar filmgyártás első nemzetközileg is elismert alkotásában, az 1948-ban készült Talpalatnyi földben, egy év múlva az Úri muriban megismételte korábbi kiváló színpadi alakítását. Sokszínű tehetségét bizonyította a Mágnás Miska harsány szobalányaként, a Simon Menyhért születése (1954) drámai erejű hősnőjeként. A hatvanas években a Puskák és galambokban, a Holdudvarban, valamint Szabó István Tűzoltó utca 25. és Budapesti mesék című filmjeiben láthatta a közönség.
Az 1950-es évek első felének egyik legnépszerűbb magyar színésznője volt, kétszer (1950-ben és 1954-ben) kapta meg a Kossuth-díjat. Kiváltságos helyzetével soha nem élt vissza, mindenkin segített, akin tudott, de magának soha semmit nem kért. Pályaíve 1956 után megtört a forradalom lázas napjaiban tett nyilatkozata miatt. A rádióban kijelentette, hogy addig nem lép színpadra, amíg a szovjet csapatok az országban vannak, s szavai színészsztrájkot eredményeztek.
A megtorlás idején - mivel nem volt hajlandó nyilatkozata visszavonására - elfogyott körülötte a levegő, a Major Tamás vezette Nemzeti Színházban kegyvesztett lett.
Teljesen nem mellőzték, de csak kisebb karakterszerepekben foglalkoztatták, filmezni is ritkán hívták, ami jelentősen hozzájárult egészségi állapotának megromlásához. Hosszú, súlyos betegség után Budapesten hunyt el 1989. március 8-án. Lánya, Voith Ági is színésznő lett.
hírlevél
