Daniela Kapitanová Könyv a temetőről című regényét Mészáros Tünde fordításában alkalmazta színpadra Ari-Nagy Barbara dramaturg, Bíró Kriszta és Szenteczki Zita rendező az Örkény Színházban. Tavaly Samko Tále átköltözött a Spinozába. Noha bútorait nem vihette magával, útja mégsem lefelé vezetett. Akkor, ott, csak egyszer láthatta vendégül mindazokat, akik kíváncsiak voltak a történetére, de most újra nézőket invitál: január 13-ra a Spinozába.

Bíró Kriszta a Pionírszívben (Fotó/Forrás: Horváth Judit / Spinoza)

Samko Tále negyvennégy éves férfi, le van százalékolva a veséje tekintetében. És van még egy olyan betegsége is, aminek neve is van, és aminél nem szokás borotválkozni és megnőni. De hát minek nőne, ha negyvennégy éves majdnem? És ilyenkor már senki sem nől a világon. Tolikocsijával papírt gyűjt Komáromban, és ha esik az eső, akkor könyvet ír a temetőről. Ezt különben megjósolták neki. Hogy könyvet ír a temetőről. 152 centi magas, normális iskolába járt, nem fajgyűlölős. Humoros, tud vicceket is. Egészséges életmódot él, a lábai nem dagadnak. Télen meleg alsót hord. Kiterjedt családjában mindenki olyan, amilyennek lenni kell. Hát milyennek kell lenni? Ki mondja meg?

Bíró Kriszta a Pionírszívben (Fotó/Forrás: Horváth Judit / Spinoza)

„Rengeteget lehet nevetni” – mondja Bíró Kriszta a Pionírszívről, és így folytatja magáról: „Egy ötvenkét éves színésznő vagyok. Én sem növök már tovább, leginkább csak összemegyek. Az életem normálisnak mondható, noha nem egészen tudom, mi a normális. Vágyom a kiszámítható rendre. Ugyanarra, mint Samko Tále. Csak hát nem mindegy, hogyan érem el. Vajon van-e feloldozás egy olyan bűn alól, ami egy gyerek halálát jelentette? Szabad-e ezen mulatni?”