2012. június 6-án 15 fiatal alkotóművész gyülekezett Budapest határában, hogy a Mátrán és a Bükkön keresztül két hét alatt Miskolcra gyalogoljanak, majd érkezéskor a színház csapatával kiegészülve egy előadást hozzanak létre. A résztvevők útközben, az érintett településeken bepróbálnak, improvizálnak, filmre vesznek jeleneteket, majd családoknál, művelődési házban, iskolai tornateremben éjszakáznak. A résztvevők: Simon Zoltán, Czakó Julianna, Szabó Irén, Kosik Anita, Ódor Kristóf, Zayzon Zsolt, Rusznák András, Molnár Gusztáv, Bohoczki Sára, Fritz Attila, Kokics Péter, Deres Péter (író), Együd Tünde (asszisztens), Szőcs Artur (rendező), Cserhalmi Sára (filmrendező), Kunisch Péter (túravezető). Voltak, akik később csatlakoztak a csapathoz, és voltak (vannak), akik egy-egy előadás kedvéért például Pécs és a POSZT felé tesznek egy kicsinek nem nevezhető kitérőt. Ezért ne csodálkozzon senki, ha fotóink szereplői túrahátizsákjukkal mondjuk a Dél-Dunántúlon felbukkannak.

Eközben - mert elkerülhetetlen, még a legnagyobb odafigyelés közepette is - megtörtént az első baleset is. Egy avarral teli (tehát nem látható) gödörbe sikerült az egyik túrázónak lépnie, így vele már az egri kórházat is megjárták. Szerencsére nem komoly a sérülés, az érintett kapott egy bokarögzítőt, egy szakaszt kihagyott, aztán újult erővel csap a turistaösvények közé.

Június 12-én 35 km után szanaszét ázva a szőlősorok között érkeztek meg Egerszalókra, a Kohári Pincészetbe. Kohári István és felesége, Ibolya friss, még meleg pogácsával, felmelegítő törkölypálinkával, néhány súrolókefével, sárpucolóval, vödörrel, illetve egy fantasztikus borkóstolóval lepte meg a csapatot. A következő nap délelőttje forgatással telt, délután indultak tovább Egeren keresztül Noszvajra. Ez csak egy kb. 15 kilométeres séta, ami már meg se kottyan nekik. A hangulat pedig - ahogy egy résztvevő fogalmaz - "még mindig zseniális".

Ezúttal is megkértük arra a túrázókat, hogy foglalják össze érzéseiket, élményeiket.

Czakó Julianna: "Menni kell, menni, menni előre, látni, megismerkedni, az a fontos. - Ezt mondta nekem egy néni Sámsonházán néhány napja. Az embereken azt látom, amikor beszélgetek velük, hogy adni akarnak. Egy történetet, egy viccet, egy titkot, könyvet, vizet, gyümölcsöt, pálinkát. Így teljesen mindegy, hogy egy nap 2 lépést, 800 métert vagy 40 kilométert kell megtenni."

Kosik Anita: "Örülök, hogy itt lehetek. Imádok túrázni és még mindig nem ismerem eléggé az országot. Egerszalókon kiderült, hogy a borainkról is van még mit tanulnom és az itt élő emberekről is. Igazi, elsőkezes élménybeszámolót készítünk a miskolci közönségnek."