Az Ascher Tamás Háromszéken előzetese csupa Mi lett volna, ha... kezdetű kérdő mondattal indul, majd azzal zárul, hogy „Senki sem tudhatja. Csupán arra kaphatunk választ, hogyan képzelte el mindezt Pintér Béla 2017-ben, és hogyan meséli el társulatának néhány tagja, illetve a Katona színészeinek segítségével.” Mégis elkerülhetetlen, hogy kukkolói (voyeur-i) kíváncsisággal figyeljük az előadást. Először is, mert már csak ilyenek vagyunk. Ahol titkot szimatolunk, turkálni kezdünk, mint egy kotorékeb. Most meg már a címben is néven nevezik a kaposvári-katonás legenda egyik főalakját, a darab története pedig elsősorban a Katona József Színház mostani igazgatójáról szól, akit ugyancsak saját nevén szerepeltetnek. Pedig Bezerédi Zoltán versben, Tinódi Lantos Sebestyén párrímeire is emlékeztetve beszéli el, amit „senki sem tudhat”.

Pintér Béla - Ascher Tamás Háromszéken (Fotó/Forrás: Horváth Judit / Katona József Színház)

A néző kulcsdarabnak nézi és látja, amit így elébe tárnak. A kulisszák mögé beleső intimpistának érzi magát, aki ezáltal bennfentessé, beavatottá, egy különleges, zárt világ, előkelő kaszt részesévé válik. Abban is fölébred a sznob, aki egyébként hevesen tiltakozna minden ilyesféle viselkedés, érzület ellen. Egy idő után a legemelkedettebb lelkületű néző sem a szórólap intésére figyel, hanem arra, amit lát. És azt már azért is valóságnak fogja fel, mivel valóságos emberek nevét hallja.

Meddig kibeszélés, amit hall, és honnan kezdve elbeszélés, mese. Meddig puszta exhibicionizmus, amit a színen művelnek és honnan fantáziálás, a valóság meghosszabbítása, megtoldása a képzelettel.

Fekete Ernő (Máté Gábor szerepében), Keresztes Tamás (Ascher Tamás szerepében) és Bezerédi Zoltán (Bezerédi Zoltán szerepében) - Ascher Tamás Háromszéken (Fotó/Forrás: Horváth Judit / Katona József Színház)

Már Máté Gábor 2003-ban végzett osztályának minden nyári produkciójával is az az egyik, bár kisebbik bajom, hogy nem tudom, hol érnek véget a tények, a másik, a nagyobb, hogy nem szeretem a fölös kitárulkozást, a művészek magánéletének betolakodását a színpadra. A művészet ne a való legyen, hanem annak égi, esetleg pokoli mása – gondolom én. Alighanem a nézők többségével ellentétben nem szeretek kukkoló, voyeur, intimpista lenni. Zavarba jövök, ha olyasmit látok, amihez úgy érzem, nincs közöm. Máté Gábor osztályának nagy sikerű sorozata egy-egy tagjáról, azt bizonyítja, hogy ő éppen az ellenkező véleményen van. És bizonyára azon van Pintér Béla is, aki a maga társulatával együtt beszállt, sőt íróként maghatározó szerepet is vállalt a Katona múltidéző vállalkozásában.

Borbély Alexandra, Thuróczy Szabolcs - Ascher Tamás Háromszéken (Fotó/Forrás: Horváth Judit / Katona József Színház)

Az új előadásnak persze akár lényege is lehetne a legenda, a nagy és súlyos múlt megidézése, természetesen annak minden elkerülhetetlen, vagy emberi gyengeségekből fakadó lelkiismereti terhével együtt, ha nem telepedne rá részint az exhibicionizmus, a magamutogatás hajlama, részint a vélt nézői kíváncsiság kielégítésének szándéka. Igazából most a pompásan gunyoros verses szöveg mellett csak néhány színészi remeklés okozott örömet. Mindenek előtt Keresztes Tamás a címszerepben. A valódinál is igazibb Ascher. Valahányszor ráesett a pillantásom, figyelmeztetnem kellett magam, hogy az ott a színpad bal oldalán nem ő, csak a tökéletes mása. Részleteiben, maszkban, gesztusokban, hanghordozásban, de habitusában, jellemében is.

A másik csoda Jordán Adél fővárosba csábított, abortuszra kényszerített és öngyilkosságba kergetett erdélyi színésznője. Pontos mértéket tart a technikában, amivel a vidéki tájszólást megidézi, és ugyanúgy a naivitás, a kiszolgáltatottság, az önfeláldozás ábrázolásában. Csupa érzés ez a lány, de csöppnyi érzelgősség, szentimentalizmus nélkül. Fekete Ernő hajigazgató fejmozdulatával folyamatosa emlékeztet a fiatal Máté Gáborra, aki a művészi elhivatottságtudat bűvöletében csörtet keresztül az életen. A másokén is. Bezerédi Zoltán az iróniából kever éppen annyit az elbeszélő szövegéhez, amennyi a hitelhez elengedhetetlen. Elek Ferenc pompásan karikíroz egy nagy formátumú színházteremtő egyéniséget.

Jordán Adél, Dankó István - Ascher Tamás Háromszéken (Fotó/Forrás: Horváth Judit / Katona József Színház)

A Katona másik bemutatójának semmi köze sincs a színház belvilágához. Bognár Péter költő és nyelvtudós első darabja a legvaskosabb valóságból veszi tárgyát. De azért nem hiányzik belőle a szofisztikáló agyalás. Minden kombi cirkó, de nem minden cirkó bojler – hangzik a darab cirkalmas címe. A cselekmény lényege mondható kriminek is, de vélhetjük akár oidipuszi nyomozástörténetnek is, amennyiben egyik főhőse, akit a szerző „rendőrköltőnek” nevez, olyan bűnügyben nyomoz, amelyben tudtán kívül alaposan érintve van.

Kocsis Gergely - Minden kombi cirkó... (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel / Katona József Színház)

A történetet nemcsak azért nem mesélem, el, mert egy krimi esetében nem illik lelőni a poént, de azért sem, mert aligha sikerült pontosan megjegyeznem. És talán nem is a történetvezetés a darab legfőbb értéke. Érdekesebbek a figurák. A bűnügy részesei, tettes, áldozat, nyomozó és felesége. De legérdekesebb a szemtanú, a szomszédasszony. Akiben bizonyára Gothár Péter rendező is meglátta a különös színpadi lehetőséget. Pelsőczy Réka alakítása nagy súlyt ad neki. Bal oldalról, függöny mögül kióvakodva indítja a történetet, kezdi el mondani körmönfontan mellébeszélő, fontoskodó tanúvallomását, amit később többször is megismétel. Fantasztikus parókák is erősítik a leselkedő, orrát mindenbe beleütő háziasszony jellemrajzát.

Tasnádi Bence, Pálmai Anna - Minden kombi cirkó... (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel / Katona József Színház)

A darab kicsit körülményeskedő címét Kocsis Gergely ismételgeti, értelmének hosszas magyarázgatásával megtoldva, és ezzel kiaknázva egy fontoskodó szakember viselkedésében rejlő minden humorlehetőséget. Ostoba feleségeként remek jellemparódiát teremt Rezes Judit, a nyomozást vezető rendőrköltőt pedig Tasnádi Bence formálja foglakozást tévesztetten szerencsétlenkedő alakká, aki frusztráltságát a gyanúsított verésével éli ki, vezeti le. A felesége szerepében Pálmai Anna vegzálja némi komor elszántsággal. Beosztottjaként a nyomozati jegyzőkönyvet vezető zászlós szerepében Rujder Vivien kisúttörői öntudattal tévelyeg a feljegyzendő mondatok között.

Hogy mi történt volna, ha Ascher Tamás Erdélybe látogatott volna? Ezt biztosan ezt nem tudtuk meg. A bojler és a kazán közti különbségről viszont mindent.