Színház

Mi zajlik a színészek agyában szerepjátszás közben?

2019.10.29. 09:30
Ajánlom
Tényleg átalakulnak egy-egy szerep hatására? Végleg elveszíthetik valódi „önmagukat”? Skizofrén állapotba kerülnek egy figurává átlényegülve? Ezeket a kérdéseket igyekszik megválaszolni két friss kutatás.

Stanislavsky-215325.jpg

K. Sz. Sztanyiszlavszkij Szerov rajzán (Fotó/Forrás: Wikipedia)

„A színész mintegy ezt mondja magának: »Tudom, hogy mindaz, ami itt a színpadon körülvesz, a valóság durva hamisítványa, csupa hazugság. De mi lenne, ha mindez igaz lenne? Hogyan viszonyulnék ehhez vagy ahhoz a jelenséghez? Mit tennék?« … És attól a pillanattól kezdve, amint megjelenik lelkében ez az alkotó »mi lenne, ha«, az őt körülvevő reális élet elveszti az érdekességét, és átlép a fantáziája teremtette másik életbe”. (A színész és a rendező művészetéről, 1937.)

Így szól Sztanyiszlavszkij egyik tézise, amit a 30-as években fektetett le, de azóta is a realista színjátszás egyik alappillérét jelenti. A színészeket részben e metodika szerint képzik világszerte, ami az érzelmek alapos analizálását, az erős önreflexiót, a környezet beható vizsgálatát feltételezi, ez segíti őket a figura belső világának felépítésében. De mi történik egy olyan színész agyában, aki a mindennapjai nagy százalékát egy kitalált karakter belső szabályai szerint éli, egyfajta megkreált valóságban? Rengeteg olyan történetet hallani, amikor a színész olyannyira eggyé vált az általa játszott karakterrel, hogy az szinte felülírta személyiségét. Ennek magyarázatára eddig is voltak feltételezések, mint például Mark Seton, a Sydney-i Egyetemi Színház- és Előadóművészeti Tanszék kutatójának elmélete, aki a „posztdramatikus stressz rendellenesség” kifejezéssel illette azt az állapotot, amikor a színész a színpadot elhagyva sem tud kilépni a karakterből. Mások szkeptikusak voltak: Samuel Kampa, a New York-i Fordham Egyetem professzora szerint ez túlzás, a színészek nem felejtik el szerepjátszás közben sem, hogy kik ők, hiszen a valódi meggyőződéseik és vágyaik nem változnak egy szerep hatására.

A közelmúltban azonban megalapozottabb felmérések is születtek a témában. A Royal Society Open Science című kanadai folyóiratban megjelent egy tanulmány, ami tizenöt, Sztanyiszlavszkij-módszeren edzett színésznövendék bevonásával készült.

A kísérlet során a színészhallgatók agyi folyamatait vizsgálták, miközben Rómeót és Júliát alakították.

Az erkély jelenet után befeküdtek egy szkennerbe, miközben a szerephez kapcsolódó kérdéseket intéztek hozzájuk, úgymint „Elmennél egy olyan buliba, ahová nem hívtak meg?”, vagy „Elmondanád a szüleidnek, ha beleszeretnél valakibe, akitől próbálnak eltiltani?” A színészek feladata az volt, hogy próbáljanak ezekre a kérdésekre szerepből válaszolni. A kutatók ezután összehasonlították az itt lezajlódott agyi folyamatokat azzal az állapottal, amikor nem voltak szerepben. A szerepjátszás alatt az aktív agyi területekből olyan sajátos mintázat rajzolódott ki, ami más körülmények között nem volt jellemző.

Olivia Hussey és Leonard Whiting a Rómeó és Júlia című filmben

Olivia Hussey és Leonard Whiting a Rómeó és Júlia című filmben

Különösen az agy elülső és középső területeinek deaktivációja lepte meg a kutatókat, amiből arra következtettek, hogy szerepjátszás közben az alanyok az önreflexiót egészen elnyomják magukban.

Ez a színészek számára ismerős jelenség: arról van szó, amikor a szerep egy idő után magát a színészt is meglepi szavaival, hanghordozásával, gesztusaival – szinte önálló életre kel a karakter. A másik meglepő eredmény az agy hátulján elhelyezkedő, precuneus tartomány aktivitása volt. Ugyanez a terület meditáció közben aktiválódik az agyban, vagyis erős koncentráció közben.  Ez megint ismerős lehet a színészeknek: az a fajta, magas rezgésszintű állapot, amely során szinte révületben, flowban játszanak. Másrészt azzal a megosztott figyelemmel lehet kapcsolatban, amit a színházi teoretikusok a „kettős tudat” elnevezéssel illetnek, s egyfajta skizofrén állapotként lehet jellemezni, amikor az alany egyszerre van tudatában az önnön és a szerep valóságának.

Az első, színészet területén végzett neuroimagining, vagyis agyi térképezés tanulsága tehát az volt, hogy a színészeknek könnyű elveszteni a kontrollt a szerep fölött.

A kísérletnek része volt az is, hogy megkérték a résztvevőket, ne szerepből, hanem „saját meggyőződésükből” válaszoljanak a feltett kérdésekre, viszont tegyék mindezt brit akcentussal. Ez a nyelvhasználat hasonló agyi aktivitás mintázathoz vezetett, mint amit szerepfelvétel közben megfigyeltek. "A gesztikus és nyelvi ábrázolás az első lépés a karakter megformálásában, és az önvizsgálat háttérbe szorításában” – tette hozzá a kutató. Ez már Mejerhold színésztechnikájához vezethetne minket, aki a mozdulat felől – tehát Sztanyiszlavszkijjal szemben nem belülről kifelé, hanem kívülről befelé – találta legegyszerűbbnek a karakterépítést.

WernerKraussasMittererandHortenseRakyasLeni-215651.jpg

Werner Krauss és Hortense Raky a Burgtheater című filmben (1936.) (Fotó/Forrás: General Photographic Agency/Getty Images)

Egy másik, a színészettel összefüggésbe hozható kísérlet is született a közelmúltban. A Dartmouth College és Princeton University csapata Meghan Meyer vezetésével az empátiával foglalkozott, és azzal, hogy egy másik ember szemén keresztül nézni önmagunkra mennyiben változtatja meg az önértékelésünket.

Az önkénteseket arra kérték, végezzenek a külső és belső tulajdonságaikra vonatkozó önértékelést, majd 24 óra elteltével ugyanezt ismételjék meg magukkal kapcsolatban egy barát vagy családtag szemszögéből;

képzeljék el, hogyan látja őket kívülről a másik ember, hogyan emlékszik közös emlékeikre. Az eredmény nem meglepő: a beszámolók szerint az önértékelésük változott a külső szemszög felidézése után. Ha például úgy vélték, egy közelálló személy magabiztosnak látja őket, akkor ők is magabiztosabb emberként kezdtek magukra tekinteni és újraértékelték korábbi önvallomásukat. Ebbe a kísérletbe tehát nem színészeket és előadóművészeket vontak be, hanem arra voltak kíváncsiak, hogyan változik az önidentifikáció azután, hogy az ember egy időre belehelyezkedett a másik ember szemszögébe. "Már pusztán azáltal is adaptáljuk magunkat egy másik emberre, ha rágondolunk” – magyarázta a kutatást végző professzor. Ezen eredmények fényében nem csoda, hogy azoknak a színészeknek, akik heteket, hónapokat, akár éveket is töltenek egy karakter belső motivációinak megértésével, drasztikusan megváltozhat az önértékelése, esetleg a  személyiségszerkezete.

Ez a színészekre nézve akár félelmetes is lehet, másfelől a civil, azaz nem színész ember számára fontos tanulságokkal szolgálhat: az irigyelt tulajdonságokat ugyanis ezek szerint pusztán azáltal átvehetjük, ha olyan emberek társaságában vagyunk, akik birtokolják azt a személyiségjegyet.

(forrás: aeon.co, a fejlécképen Jack Nicholson, fotó: Getty Images)

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

HVG: Kiszivárgott az SZFE huszonhat új oktatójának neve

Eljuttatták a hvg.hu-hoz az összes olyan főállású oktató nevét, akik újonnan kerültek a Színház- és Filmművészeti Egyetem állományába.
Zenés színház

„Nessun dorma” – Minek köszönheti rendkívüli népszerűségét Puccini operaáriája?

„Vincerò! Vincerò-ò-ò!!!” – És a fejünkben máris megszólal Pavarotti hangja, amint elnyújtva a magas H hangot, üdvrivalgásra készteti a stadionok közönségét. Kerülőúton vált Puccini áriája mindenki kedvencévé, és egy futball-világbajnoksággal indult az egész.
Vizuál

Tiziano-kiállítással ünnepli fennállásának 130. évfordulóját a bécsi Szépművészeti

Az évforduló alkalmából ingyenjeggyel és Tiziano-kiállítással kedveskedik látogatóinak a Kunsthistorisches Museum.
Színház

„Minden szerettem volna lenni” – Sinkovits Imre élete képekben

A Tizedes, Dobó István és Tót, a tűzoltóparancsnok a tévénézők számára, Mózes, Macbeth és a Tudós a színház szerelmeseinek. Nem volt olyan szerep és karakter, amelyben Sinkovits Imre ne remekelt volna. A húsz éve elhunyt színészlegendára fotókkal emlékezünk.
Klasszikus

Budapest, Amszterdam és Berlin együtt ünnepli Fischer Iván 70. születésnapját

Január 20-án ünnepli hetvenedik születésnapját Fischer Iván. A jeles alkalomból az általa is alapított Budapesti Fesztiválzenekar az amszterdami Concertgebouworkest és a Konzerthausorchester Berlin együttesekkel közös, az interneten közvetített koncertösszeállítással készül.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház ajánló

Fikció és valóság találkozása a színpadon

Regényadaptációval és egy való életből merítő vígjátékkal folytatódnak a SzínházTV közvetítései. Az előadások középpontjában ezúttal a folyamatosan elbukó, ám mindig újrakezdő ember áll, aki ballépéseivel és döntéseivel egyszerre válik nevetség tárgyává, miközben görbe tükröt mutat a nézőnek.
Színház szfe

Független alkotóműhelyt hoz létre az SZFE polgársága

A Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakítása ellen tiltakozó oktatók és hallgatók Freeszfe Egyesület néven autonóm alkotóműhelyt hoztak létre, melynek elsődleges célja demokratikus keretek közé menteni az egyetem 155 éves szellemiségét.
Színház hír

Herczeg Tamás leköszön a Szegedi Szabadtéri Játékok éléről

Harangozó Gyula művészeti igazgató szintén elköszön a Fesztivál vezetésétől.
Színház szfe

107 tanár követeli az őszi félév érvényességét az SZFE vezetésétől

107 tanár – óraadók és osztályfőnökök egyaránt – írta alá azt a közleményt, amelyben követeli az őszi félév elismerését, a teljesítéseket, illetve, hogy fizessék ki a munkájukért a járandóságukat – tudta meg a 444.
Színház magazin

„Minden szerettem volna lenni” – Sinkovits Imre élete képekben

A Tizedes, Dobó István és Tót, a tűzoltóparancsnok a tévénézők számára, Mózes, Macbeth és a Tudós a színház szerelmeseinek. Nem volt olyan szerep és karakter, amelyben Sinkovits Imre ne remekelt volna. A húsz éve elhunyt színészlegendára fotókkal emlékezünk.