Színház

Mi zajlik a színészek agyában szerepjátszás közben?

2019.10.29. 09:30
Ajánlom
Tényleg átalakulnak egy-egy szerep hatására? Végleg elveszíthetik valódi „önmagukat”? Skizofrén állapotba kerülnek egy figurává átlényegülve? Ezeket a kérdéseket igyekszik megválaszolni két friss kutatás.

Stanislavsky-215325.jpg

K. Sz. Sztanyiszlavszkij Szerov rajzán (Fotó/Forrás: Wikipedia)

„A színész mintegy ezt mondja magának: »Tudom, hogy mindaz, ami itt a színpadon körülvesz, a valóság durva hamisítványa, csupa hazugság. De mi lenne, ha mindez igaz lenne? Hogyan viszonyulnék ehhez vagy ahhoz a jelenséghez? Mit tennék?« … És attól a pillanattól kezdve, amint megjelenik lelkében ez az alkotó »mi lenne, ha«, az őt körülvevő reális élet elveszti az érdekességét, és átlép a fantáziája teremtette másik életbe”. (A színész és a rendező művészetéről, 1937.)

Így szól Sztanyiszlavszkij egyik tézise, amit a 30-as években fektetett le, de azóta is a realista színjátszás egyik alappillérét jelenti. A színészeket részben e metodika szerint képzik világszerte, ami az érzelmek alapos analizálását, az erős önreflexiót, a környezet beható vizsgálatát feltételezi, ez segíti őket a figura belső világának felépítésében. De mi történik egy olyan színész agyában, aki a mindennapjai nagy százalékát egy kitalált karakter belső szabályai szerint éli, egyfajta megkreált valóságban? Rengeteg olyan történetet hallani, amikor a színész olyannyira eggyé vált az általa játszott karakterrel, hogy az szinte felülírta személyiségét. Ennek magyarázatára eddig is voltak feltételezések, mint például Mark Seton, a Sydney-i Egyetemi Színház- és Előadóművészeti Tanszék kutatójának elmélete, aki a „posztdramatikus stressz rendellenesség” kifejezéssel illette azt az állapotot, amikor a színész a színpadot elhagyva sem tud kilépni a karakterből. Mások szkeptikusak voltak: Samuel Kampa, a New York-i Fordham Egyetem professzora szerint ez túlzás, a színészek nem felejtik el szerepjátszás közben sem, hogy kik ők, hiszen a valódi meggyőződéseik és vágyaik nem változnak egy szerep hatására.

A közelmúltban azonban megalapozottabb felmérések is születtek a témában. A Royal Society Open Science című kanadai folyóiratban megjelent egy tanulmány, ami tizenöt, Sztanyiszlavszkij-módszeren edzett színésznövendék bevonásával készült.

A kísérlet során a színészhallgatók agyi folyamatait vizsgálták, miközben Rómeót és Júliát alakították.

Az erkély jelenet után befeküdtek egy szkennerbe, miközben a szerephez kapcsolódó kérdéseket intéztek hozzájuk, úgymint „Elmennél egy olyan buliba, ahová nem hívtak meg?”, vagy „Elmondanád a szüleidnek, ha beleszeretnél valakibe, akitől próbálnak eltiltani?” A színészek feladata az volt, hogy próbáljanak ezekre a kérdésekre szerepből válaszolni. A kutatók ezután összehasonlították az itt lezajlódott agyi folyamatokat azzal az állapottal, amikor nem voltak szerepben. A szerepjátszás alatt az aktív agyi területekből olyan sajátos mintázat rajzolódott ki, ami más körülmények között nem volt jellemző.

Olivia Hussey és Leonard Whiting a Rómeó és Júlia című filmben

Olivia Hussey és Leonard Whiting a Rómeó és Júlia című filmben

Különösen az agy elülső és középső területeinek deaktivációja lepte meg a kutatókat, amiből arra következtettek, hogy szerepjátszás közben az alanyok az önreflexiót egészen elnyomják magukban.

Ez a színészek számára ismerős jelenség: arról van szó, amikor a szerep egy idő után magát a színészt is meglepi szavaival, hanghordozásával, gesztusaival – szinte önálló életre kel a karakter. A másik meglepő eredmény az agy hátulján elhelyezkedő, precuneus tartomány aktivitása volt. Ugyanez a terület meditáció közben aktiválódik az agyban, vagyis erős koncentráció közben.  Ez megint ismerős lehet a színészeknek: az a fajta, magas rezgésszintű állapot, amely során szinte révületben, flowban játszanak. Másrészt azzal a megosztott figyelemmel lehet kapcsolatban, amit a színházi teoretikusok a „kettős tudat” elnevezéssel illetnek, s egyfajta skizofrén állapotként lehet jellemezni, amikor az alany egyszerre van tudatában az önnön és a szerep valóságának.

Az első, színészet területén végzett neuroimagining, vagyis agyi térképezés tanulsága tehát az volt, hogy a színészeknek könnyű elveszteni a kontrollt a szerep fölött.

A kísérletnek része volt az is, hogy megkérték a résztvevőket, ne szerepből, hanem „saját meggyőződésükből” válaszoljanak a feltett kérdésekre, viszont tegyék mindezt brit akcentussal. Ez a nyelvhasználat hasonló agyi aktivitás mintázathoz vezetett, mint amit szerepfelvétel közben megfigyeltek. "A gesztikus és nyelvi ábrázolás az első lépés a karakter megformálásában, és az önvizsgálat háttérbe szorításában” – tette hozzá a kutató. Ez már Mejerhold színésztechnikájához vezethetne minket, aki a mozdulat felől – tehát Sztanyiszlavszkijjal szemben nem belülről kifelé, hanem kívülről befelé – találta legegyszerűbbnek a karakterépítést.

WernerKraussasMittererandHortenseRakyasLeni-215651.jpg

Werner Krauss és Hortense Raky a Burgtheater című filmben (1936.) (Fotó/Forrás: General Photographic Agency/Getty Images)

Egy másik, a színészettel összefüggésbe hozható kísérlet is született a közelmúltban. A Dartmouth College és Princeton University csapata Meghan Meyer vezetésével az empátiával foglalkozott, és azzal, hogy egy másik ember szemén keresztül nézni önmagunkra mennyiben változtatja meg az önértékelésünket.

Az önkénteseket arra kérték, végezzenek a külső és belső tulajdonságaikra vonatkozó önértékelést, majd 24 óra elteltével ugyanezt ismételjék meg magukkal kapcsolatban egy barát vagy családtag szemszögéből;

képzeljék el, hogyan látja őket kívülről a másik ember, hogyan emlékszik közös emlékeikre. Az eredmény nem meglepő: a beszámolók szerint az önértékelésük változott a külső szemszög felidézése után. Ha például úgy vélték, egy közelálló személy magabiztosnak látja őket, akkor ők is magabiztosabb emberként kezdtek magukra tekinteni és újraértékelték korábbi önvallomásukat. Ebbe a kísérletbe tehát nem színészeket és előadóművészeket vontak be, hanem arra voltak kíváncsiak, hogyan változik az önidentifikáció azután, hogy az ember egy időre belehelyezkedett a másik ember szemszögébe. "Már pusztán azáltal is adaptáljuk magunkat egy másik emberre, ha rágondolunk” – magyarázta a kutatást végző professzor. Ezen eredmények fényében nem csoda, hogy azoknak a színészeknek, akik heteket, hónapokat, akár éveket is töltenek egy karakter belső motivációinak megértésével, drasztikusan megváltozhat az önértékelése, esetleg a  személyiségszerkezete.

Ez a színészekre nézve akár félelmetes is lehet, másfelől a civil, azaz nem színész ember számára fontos tanulságokkal szolgálhat: az irigyelt tulajdonságokat ugyanis ezek szerint pusztán azáltal átvehetjük, ha olyan emberek társaságában vagyunk, akik birtokolják azt a személyiségjegyet.

(forrás: aeon.co, a fejlécképen Jack Nicholson, fotó: Getty Images)

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

Van neve annak, ami vagyok – Székely Kriszta kiállása

A Katona József Színház rendezője, Székely Kriszta is felszólalt június 14-én, a homoszexualitást a pedofíliával összemosó törvény elleni tüntetésen.
Zenés színház

58 év, 52 napló – beszélgetés Marton Évával

Egy férj, Dr. Marton Zoltán, aki azt mondja élete párjáról: „58 éve őt szolgálom”. És egy feleség, akit úgy hívnak: Marton Éva. S máris kirajzolódhat minden olvasó fejében a folytatás.
Színház

A Globe Színház szerint minden Shakespeare-mű rasszista

Úgy tűnik, hogy a rasszizmus elleni harc Shakespeare műveit is elérte, a Globe Színház ugyanis bejelentette, hogy „dekolonizálják” a szerző munkáit.
Vizuál

150 millió forintért kelt el egy Tihanyi-csendélet

A Kieselbach Galéria június 14-i aukcióján az egyik legdrágább tétel Tihanyi Lajos Csendélet cserepes virággal, kancsóval és citromokkal című festménye volt, melyet a festő 1909-ben készített.
Vizuál

Meghívták Rudolf Olivér diplomafilmjét a cannes-i fesztivál válogatásába

A FONICA M-120 című alkotást is beválogatták a cannes-i fesztivál Cinéfondation programja. A világ legnagyobb presztízsű filmes seregszemléje évről évre izgalmas válogatást mutat be a legfiatalabb generáció munkáiból.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház ajánló

Ősbemutatóra készül Kern András és Hernádi Judit

Június 18-án mutatják be Bess Wohl Válaszfalak című drámáját a Városmajori Szabadtéri Színpadon. A Magyarországon eddig még nem játszott darab két idős ember történetén keresztül beszél a szeretet és elfogadás erejéről, miközben fellebbenti a fátylat a beteljesületlen álmokról és felszínre törő vágyakról.
Színház ajánló

Kétórányi Cseh Tamás a Városmajorban, megállás nélkül

Cseh Tamás a XX. század krónikásaként vonult be a magyar zenetörténelembe. Szellemének, alkotóerejének hiánya sokak számára máig érezhető. A művész után maradt űrt próbálja betölteni az a színfalak közé álmodott nagyszabású, szcenírozott előadás, amely az első hangjegytől az utolsó hangulatképig Cseh Tamást idézi meg: a Váróterem, Keresztes Tamás rendezésében.
Színház hír

A Globe Színház szerint minden Shakespeare-mű rasszista

Úgy tűnik, hogy a rasszizmus elleni harc Shakespeare műveit is elérte, a Globe Színház ugyanis bejelentette, hogy „dekolonizálják” a szerző munkáit.
Színház hír

Rekordszámú pályázat érkezett a Pinceszínház igazgatói posztjára

A színház vezetésére összesen tizenöten pályáztak, ilyenre évtizedek óta nem volt példa – tudatta Takács Máriusz ferencvárosi képviselő a Facebook-oldalán.
Színház gyász

Elhunyt Nagy Zoltán színművész

Az Újszínház művészét 78 éves korában érte a halál.