Színház

Mi zajlik a színészek agyában szerepjátszás közben?

2019.10.29. 09:30
Ajánlom
Tényleg átalakulnak egy-egy szerep hatására? Végleg elveszíthetik valódi „önmagukat”? Skizofrén állapotba kerülnek egy figurává átlényegülve? Ezeket a kérdéseket igyekszik megválaszolni két friss kutatás.

Stanislavsky-215325.jpg

K. Sz. Sztanyiszlavszkij Szerov rajzán (Fotó/Forrás: Wikipedia)

„A színész mintegy ezt mondja magának: »Tudom, hogy mindaz, ami itt a színpadon körülvesz, a valóság durva hamisítványa, csupa hazugság. De mi lenne, ha mindez igaz lenne? Hogyan viszonyulnék ehhez vagy ahhoz a jelenséghez? Mit tennék?« … És attól a pillanattól kezdve, amint megjelenik lelkében ez az alkotó »mi lenne, ha«, az őt körülvevő reális élet elveszti az érdekességét, és átlép a fantáziája teremtette másik életbe”. (A színész és a rendező művészetéről, 1937.)

Így szól Sztanyiszlavszkij egyik tézise, amit a 30-as években fektetett le, de azóta is a realista színjátszás egyik alappillérét jelenti. A színészeket részben e metodika szerint képzik világszerte, ami az érzelmek alapos analizálását, az erős önreflexiót, a környezet beható vizsgálatát feltételezi, ez segíti őket a figura belső világának felépítésében. De mi történik egy olyan színész agyában, aki a mindennapjai nagy százalékát egy kitalált karakter belső szabályai szerint éli, egyfajta megkreált valóságban? Rengeteg olyan történetet hallani, amikor a színész olyannyira eggyé vált az általa játszott karakterrel, hogy az szinte felülírta személyiségét. Ennek magyarázatára eddig is voltak feltételezések, mint például Mark Seton, a Sydney-i Egyetemi Színház- és Előadóművészeti Tanszék kutatójának elmélete, aki a „posztdramatikus stressz rendellenesség” kifejezéssel illette azt az állapotot, amikor a színész a színpadot elhagyva sem tud kilépni a karakterből. Mások szkeptikusak voltak: Samuel Kampa, a New York-i Fordham Egyetem professzora szerint ez túlzás, a színészek nem felejtik el szerepjátszás közben sem, hogy kik ők, hiszen a valódi meggyőződéseik és vágyaik nem változnak egy szerep hatására.

A közelmúltban azonban megalapozottabb felmérések is születtek a témában. A Royal Society Open Science című kanadai folyóiratban megjelent egy tanulmány, ami tizenöt, Sztanyiszlavszkij-módszeren edzett színésznövendék bevonásával készült.

A kísérlet során a színészhallgatók agyi folyamatait vizsgálták, miközben Rómeót és Júliát alakították.

Az erkély jelenet után befeküdtek egy szkennerbe, miközben a szerephez kapcsolódó kérdéseket intéztek hozzájuk, úgymint „Elmennél egy olyan buliba, ahová nem hívtak meg?”, vagy „Elmondanád a szüleidnek, ha beleszeretnél valakibe, akitől próbálnak eltiltani?” A színészek feladata az volt, hogy próbáljanak ezekre a kérdésekre szerepből válaszolni. A kutatók ezután összehasonlították az itt lezajlódott agyi folyamatokat azzal az állapottal, amikor nem voltak szerepben. A szerepjátszás alatt az aktív agyi területekből olyan sajátos mintázat rajzolódott ki, ami más körülmények között nem volt jellemző.

Olivia Hussey és Leonard Whiting a Rómeó és Júlia című filmben

Olivia Hussey és Leonard Whiting a Rómeó és Júlia című filmben

Különösen az agy elülső és középső területeinek deaktivációja lepte meg a kutatókat, amiből arra következtettek, hogy szerepjátszás közben az alanyok az önreflexiót egészen elnyomják magukban.

Ez a színészek számára ismerős jelenség: arról van szó, amikor a szerep egy idő után magát a színészt is meglepi szavaival, hanghordozásával, gesztusaival – szinte önálló életre kel a karakter. A másik meglepő eredmény az agy hátulján elhelyezkedő, precuneus tartomány aktivitása volt. Ugyanez a terület meditáció közben aktiválódik az agyban, vagyis erős koncentráció közben.  Ez megint ismerős lehet a színészeknek: az a fajta, magas rezgésszintű állapot, amely során szinte révületben, flowban játszanak. Másrészt azzal a megosztott figyelemmel lehet kapcsolatban, amit a színházi teoretikusok a „kettős tudat” elnevezéssel illetnek, s egyfajta skizofrén állapotként lehet jellemezni, amikor az alany egyszerre van tudatában az önnön és a szerep valóságának.

Az első, színészet területén végzett neuroimagining, vagyis agyi térképezés tanulsága tehát az volt, hogy a színészeknek könnyű elveszteni a kontrollt a szerep fölött.

A kísérletnek része volt az is, hogy megkérték a résztvevőket, ne szerepből, hanem „saját meggyőződésükből” válaszoljanak a feltett kérdésekre, viszont tegyék mindezt brit akcentussal. Ez a nyelvhasználat hasonló agyi aktivitás mintázathoz vezetett, mint amit szerepfelvétel közben megfigyeltek. "A gesztikus és nyelvi ábrázolás az első lépés a karakter megformálásában, és az önvizsgálat háttérbe szorításában” – tette hozzá a kutató. Ez már Mejerhold színésztechnikájához vezethetne minket, aki a mozdulat felől – tehát Sztanyiszlavszkijjal szemben nem belülről kifelé, hanem kívülről befelé – találta legegyszerűbbnek a karakterépítést.

WernerKraussasMittererandHortenseRakyasLeni-215651.jpg

Werner Krauss és Hortense Raky a Burgtheater című filmben (1936.) (Fotó/Forrás: General Photographic Agency/Getty Images)

Egy másik, a színészettel összefüggésbe hozható kísérlet is született a közelmúltban. A Dartmouth College és Princeton University csapata Meghan Meyer vezetésével az empátiával foglalkozott, és azzal, hogy egy másik ember szemén keresztül nézni önmagunkra mennyiben változtatja meg az önértékelésünket.

Az önkénteseket arra kérték, végezzenek a külső és belső tulajdonságaikra vonatkozó önértékelést, majd 24 óra elteltével ugyanezt ismételjék meg magukkal kapcsolatban egy barát vagy családtag szemszögéből;

képzeljék el, hogyan látja őket kívülről a másik ember, hogyan emlékszik közös emlékeikre. Az eredmény nem meglepő: a beszámolók szerint az önértékelésük változott a külső szemszög felidézése után. Ha például úgy vélték, egy közelálló személy magabiztosnak látja őket, akkor ők is magabiztosabb emberként kezdtek magukra tekinteni és újraértékelték korábbi önvallomásukat. Ebbe a kísérletbe tehát nem színészeket és előadóművészeket vontak be, hanem arra voltak kíváncsiak, hogyan változik az önidentifikáció azután, hogy az ember egy időre belehelyezkedett a másik ember szemszögébe. "Már pusztán azáltal is adaptáljuk magunkat egy másik emberre, ha rágondolunk” – magyarázta a kutatást végző professzor. Ezen eredmények fényében nem csoda, hogy azoknak a színészeknek, akik heteket, hónapokat, akár éveket is töltenek egy karakter belső motivációinak megértésével, drasztikusan megváltozhat az önértékelése, esetleg a  személyiségszerkezete.

Ez a színészekre nézve akár félelmetes is lehet, másfelől a civil, azaz nem színész ember számára fontos tanulságokkal szolgálhat: az irigyelt tulajdonságokat ugyanis ezek szerint pusztán azáltal átvehetjük, ha olyan emberek társaságában vagyunk, akik birtokolják azt a személyiségjegyet.

(forrás: aeon.co, a fejlécképen Jack Nicholson, fotó: Getty Images)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Hegedűn játszott az agyműtétje közben, a sebész elveszett Mahlernél

Egy 53 éves brit muzsikus agyműtéten esett át. A hangszerét is vinnie kellett az operációra, hogy az orvosok ellenőrizni tudják, ne sérüljenek az agy más részei a beavatkozás közben.
Klasszikus

Egy életet kell végigélni ahhoz, hogy valaki így tudjon zongorázni

Kurtág Márta emlékére szólt a zene szerdán a BMC-ben, a 94 éves Kurtág György játékát pedig videofelvételen hallottuk. Feleségének tett ígérete volt, hogy ezt a Mozart-szonátát adja elő.
Zenés színház

A díva, akit a grúz szegénységből a világ tetejére segített az énekhangja

Tbilisziben született, Milánóban él, szerte a világon ünneplik. 2020-ban Japán és Kína mellett a Keresztény farsang sztárvendégeként Magyarországon is fellép „az operavilág Angelina Jolie”-jaként emlegetett szoprán, Nino Machaidze, aki magazinunknak karrierje lépcsőfokairól, múltjáról, jelenéről és jövőjéről is mesélt.
Jazz/World

Jön Juan Diego Flórez – Íme a 17. VeszprémFest teljes programja

Az öt napos zenei fesztiválon duplázik a Jazz+Az, érkezik a Postmodern Jukebox és közönség elé lép a világ egyik legnépszerűbb opera csillaga, Juan Diego Flórez.
Vizuál

A színész, akinek Oscar-jelölést hozott, hogy összebilincselték Tony Curtis-szel

Sidney Poitier bahamai földművesek gyerekéből lett az első afroamerikai, aki Oscar-díjat kapott a legjobb férfi színész kategóriában. Kitaposta az utat a fehérek uralta Hollywoodban, mégis számos kritika érte az alakításait. Idén ünnepli 93. születésnapját.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház interjú

„Lámpagyújtogató vagyok” – Interjú Spolarics Andreával

Decemberben elnyerte a legjobb epizodistáknak járó Aase-díjat, ő Kocsma Jenny a Koldusoperában, szívügye a tanítás, legközelebb az Aliz! c. ifjúsági előadásban láthatjuk Spolarics Andreát, a Budaörsi Latinovits Színház alapító tagját.
Színház magazin

Hogyan lett nagy író Bereményi Géza?

Mitől lesz valaki nagyformátumú író? Van rá recept? Vagy ez egy eleve elrendelés? Bereményi Géza esetében a legnagyobb játékos, maga az élet determinálta a sikert. Vagy a Teleki téri piac. Önmagáról, az Eldorádóról mesélt Huszárik Katának a JaSzalonban.
Színház interjú

„Érződik a darabon, hogy színész írta” – Interjú Brasch Bencével

Zach Braff fekete komédiáját, a Minden nagyon jó lesz című darabot tűzi műsorra az Átrium. Idegenek az éjszakában, egy elhagyott tengerparti nyaralóban. Poénos bemondásoktól, egymás zrikálásától jutnak el odáig, hogy színt valljanak magukról. A harmincötödik szülinapján végzetes lépésre készülő „házigazda” szerepét Brasch Bence alakítja.
Színház hír

Házastársi pingpong a Belvárosi Színházban

Stefan Vögel fordulatokban gazdag párkapcsolati vígjátéka Rába Roland rendezésében, Debreczeny Csaba, Szávai Viktória, Mészáros Máté és Járó Zsuzsa előadásában látható február 19-től.
Színház interjú

Ki milyen jövőt képzel el a Szabad Tér Színháznak? – Az aspiránsokat kérdeztük

Hárman adtak be pályázatot a Szabad Tér Színház vezetésére: Bán Teodóra jelenlegi ügyvezető mellett Benkő Nóra színművész és Somogyi Szilárd rendező. Lapunk megszólaltatta a három jelöltet.