„Épp a Tíz eszkimót (Grecsó Krisztián darabja a Katona repertoárján – a szerk.) próbáltuk – mesélt Fullajtár Andrea arról a pillanatról, amikor megtudta, hogy akadémiai taggá választották –, amikor a szünetben Ferencz Győző (költő, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia ügyvezető elnöke – a szerk.) hívott, és közölte, hogy a tagok egyhangú szavazatai alapján bekerültem. Nem nagyon tudom mihez hasonlítani az érzést, mert ez nem egy díj vagy elismerés egy szerepért.
Akkora megtiszteltetés egy ilyen közegbe bekerülni, hogy hirtelen azt sem tudtam, mit csináljak. Végül felmentem a színpadra, és elújságoltam a kollegáimnak.”
2022. december 13-án, éves rendes közgyűlésén új tagokat választott szakosztályaiba a Magyar Tudományos Akadémia által 1992-ben alapított Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, mint önálló, társult intézményt, amely saját alapszabállyal rendelkezik, és tisztségviselőit önállóan választja. Tagjai olyan írók, művészek, akik saját területükön kiemelkedő munkát végeztek. A tagok választása jelölés útján, többlépcsős rendszerben és a jelöltek teljesítményének alapos értékelésével történik. Ezen a közgyűlésen Fullajtár Andrea Jászai Mari-díjas színművész a Mozgókép- és Színházművészeti Osztály rendes tagja lett.
A szeptember 15-i székfoglaló nézőterét akadémikusok, a Katona pártoló tagjai és mindazok töltik majd meg, akik az eseményre regisztráltak, aminek elindulását követően, hat óra leforgása alatt meg is telt a Kamra nézőtere. Jelenleg csak előjegyzésre van lehetőség, arra az esetre, ha fölszabadulna egy hely, de a nagy érdeklődésre való tekintettel a szervezők gondolkodnak egy esetleges második esten is.
„Máté Gáborral beszélgettem róla, mi lenne jó székfoglaló témának, és hogyan csináljam – idézte föl a színművész. – Azt mesélte, hogy az ő székfoglalója úgy nézett ki, hogy lejátszott egy előadást, és utána arról beszélt. Nagyon megtetszett az ötlet, mert végül is színész vagyok. Nem tudok másfél órás tudományos előadást tartani, de nem is ez az én terepem. Viszont
van egy olyan előadás – és ez Az átnevelhetetlen –, ami minden értelemben jó kiindulópontja lehet egy dialógusnak.”
Az átnevelhetetlen című monodrámát 2020. februárjában mutatta be a Katona József Színház, Pelsőczy Réka rendezésében. A színdarabot, Anna Politkovszkaja újságírónő cikkei és önéletrajzi feljegyzései alapján, Stefano Massini írta. Politkovszkaja élesen bírálta az orosz vezetést az antidemokratikus kormányzás, a csecsen-orosz konfliktus háborúkkal történő rendezése, a csecsen terrorakciókra adott embertelen válaszlépések miatt. Élete végéig küzdött egy demokratikusabb országért. 2006. október 7-én, moszkvai otthona előtt ölték meg, sokak szerint politikai gyilkosság áldozata lett.
„Politkovszkaja élete szinte példa nélküli – mesélte a legbátrabb orosz újságíróként emlegetett nőről Fullajtár Andrea. – Ezért is gondoltam, hogy érdemes előadást csinálni belőle,
mert mindannyian szeretnénk hősökre hasonlítani.
Anna egy szelíd, galamblelkű ember volt. Nem értette, miért az elnyomás és az agresszió az egyetlen eszköz a nemzetek egymás mellett élésében, mint például az orosz-csecsen konfliktus esetében. Azt hiszem, ha ma élne, sarkos véleményt fogalmazna meg az orosz-ukrán helyzetről is. Nagyon kivételes emberi és szakmai teljesítmény az övé.”
A 2020 óta a Katona repertoárján lévő előadás igen erőteljes hatást gyakorol a közönségre. „Azok nagy részét, akik mindenfajta előzetes tudás nélkül ültek be rá, az rázta meg, hogy milyen régóta tart már ennek az orosz állammodellnek a regnálása, és mennyi párhuzam vonható a magyarországi helyzettel. Megdöbbentek azon is, miért nem hallottak még erről a nőről. Az előadás ilyen értelemben egyfajta köznevelési funkciót is betölt, hogy az emberek megtudják, ki volt ő.”
Anna Politkovszkaja 2006-ban halt meg, mégis, a mai napig nem jelenhetett meg tőle semmilyen könyv Oroszországban. Ennek a miértje is szóba kerül majd az előadást követő beszélgetésen.
„Sz. Bíró Zoltánnal, a téma legavatottabb szakértőjével beszélgetek majd arról, mi a történelmi háttere Politkovszkaja munkásságának, milyen közegben kellett dolgoznia, és ez a kettő együtt adja majd ki a székfoglalómat. Zoltán nagyon sokat tud erről a rendszerről, a csecsen helyzetről, Politkovszkajáról. Ott volt a premieren is, és nagy öröm, hogy azonnal elvállalta a részvételt a székfoglalómon, ahol először arról beszélek majd, milyen színészként egy ilyen szerepet összerakni. Utána Politikovszkaja életéről kérdezem Zoltánt, és megpróbálom kihúzni belőle azokat a beszédes részleteket, amik az előadás kapcsán majd a nézőkben is fölmerülnek:
hogyan építenek le egy demokratikus rendszert, vagy miként lesz betonbiztos működési mechanizmus a jogok eltörlése.”
Fullajtár Andrea, mióta Az átnevelhetetlent játssza, jóval érzékenyebbé vált minden olyan témára, amit az orosz újságírónő feldolgozott írásaiban.
Nagyon sokat tanultam Politikovszkajától arról, minek mi volt a háttere, vagy egy konfliktuson belül mit és hogyan érdemes nézni.
Enélkül valószínűleg ugyanolyan nulla háttértudással olvasnám a Krím-félsziget híreit, mint bárki más. Ezeket fogjuk alaposabban kifejteni Sz. Bíró Zoltánnal, hogy azok, akik ott vannak aznap este, nagyobb rálátást nyerjenek erre a területre.”
Egy ilyen előadás nemcsak a közönséget viseli meg lelkileg, hanem a színművészt is. A darab és a beszélgetés között lesz egy szünet, ami mindenkinek lehetőséget ad egy kis szusszanásra. „Meg kell osztanom az energiáimat az előadásra koncentrálás és az utána történő beszélgetés között. De boldogan vállalom, mert így tud majd egy kerek egész lenni ez az este.”
Fejléckép: Fullajtár Andrea Az átnevelhetetlen című előadásban (fotó/forrás: Horváth Judit / Katona József Színház)