A Szentendrei Teátrumnak a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel közös ősbemutatója A hentes lánya című mono-musical. Ugyancsak Szentendrén mutatják be a Teátrum, a Színművészeti és a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház együttműködésében Molnár Ferenc Liliom, egy csirkefogó élete és halála – Külvárosi legenda hét képben című darabját. Mindkettőt Szokol Judit frissdiplomás színházrendező viszi színre. Vele beszélgettünk lehetőségekről és a két új rendezéséről. Azt mondja, az egyetem biztonságos kereteket ad, lehet próbálkozni, de hogy évek múlva hogyan alakul majd a pályájuk, még nem látszik. Az egyetem végével lezárul egy korszak.
A Liliomot ebben az évadban több helyen játsszák, éppen a közelmúltban mutatta be az Operettszínház is. Miért ezt a darabot választotta?
Az emberi viszonyok működése érdekelt. A mű olyan alaphelyzeteket állít fel, amelyeket mindannyian átélünk, hétköznapi történéseket, mégis katartikus az erejük. Mi a szereplők közötti mikrotörténésekre koncentráltunk, hogy azokat hogyan tudjuk önmagunkból, a saját élettapasztalatunkból a legegyszerűbben megfogalmazni. Minden, ami a darabban történik, a végletekig sűrített, ettől olyan elviselhetetlenül fájdalmas.
Nagyon őszintének és kíméletlennek kell lennünk magunkhoz, hogy megértsük a darabot. A Liliomot megrendezni komoly kihívás, ezért érdekelt.
Kiválasztott egy szereplőt, és rajta keresztül láttatja a történetet, vagy ilyenkor mindenkinek a bőrébe belebújik a rendező?
Minden szereppel megpróbáltam azonosulni. A rendező olyan, mint a színész, csak fejben játssza el a szerepeket. Leggyakrabban mégis Liliom szemén keresztül próbálom megfejteni a történetet. Érdekel, ki ez az ember, mitől olyan vonzó, és egyáltalán mi ez a „Liliomság”?
Valószínűleg minden nő életében megfordul egy Liliom. Legalábbis szeretnénk, hogy megforduljon. Vágyunk ilyen elsöprő találkozásra.
Ezért izgalmas a figurájával foglalkozni, a gondolataiban kutatni, megérteni, mit miért csinál.
Liliom (Fotó/Forrás: Bartók Kamaraszínház)
Annyiféleképpen lehet ezt a léha, nagyon szerethető férfit ábrázolni. Az öné milyen?
Liliom számunkra is csupa kérdés. Szereti Julikát, de ezt soha nem mondja ki, sőt meg is üti a lányt. Liliom szélsőségesen öntörvényű. Julikával való találkozása fordulópont lehetne az életében. Egy pillanatig Julika nagyon vonzó, mert a szabadságot jelenti, de nagyon hamar kiderül, mégsem az. A pénztelenség, a kiszolgáltatottság, az egymásra utaltság fojtogatja kapcsolatukat. Liliom nem tud felelősséget vállalni, egyvalamiben jó: körhintásnak. Az, hogy Liliom Julika mellett marad, teljes identitásvesztéssel jár, s ez pusztító számára.
Liliom nem tudja, nem akarja feladni önmagát, inkább választja a halált, különben az egész „Liliomság” értelmét vesztené. Még a másvilágon sem törik meg.
Csak az utolsó pillanatban, amikor eltelik tizenhat év a tisztítótűzben és visszamegy a földre, hogy megismerje a lányát, és még egyszer találkozzon Julikával. Akkor fénylik ki valami az ő egyébként költői lelkéből. Egy csillagot hoz a lányának.
Szokol Judit (Fotó/Forrás: Éder Vera)
Végzős színművészetisek és a dunaújvárosi színház színészei játsszák az előadást. Korábban dolgozott már velük?
A Muskátnét (Bakonyi Alexa) és Julikát (Rusznák Adrienn) alakító színészek évfolyamtársaim, ismertem őket, de nem dolgoztunk még együtt. Ezért amikor összeállt a szereposztás, különböző előadásokban néztem a szereplőket, és igyekeztem velük személyesen is találkozni. Az egyik tanárom, Kárpáti Péter javaslatára a próbák kezdete előtt négy napot „workshopszerűen” együtt töltöttünk. Sokat beszélgettünk a darabról, ismerkedtünk, ráhangolódtunk a közös munkára. Ez elképesztően hasznos volt.
Szentendrei másik rendezése A hentes lánya, amely egyben Gubik Petra vizsgaelőadása is. Jurás Jenő egy monodrámája adta az alapötletét a zenés előadásnak, de végül egy új mű született. Miért ragaszkodtak kiindulópontként Jurás drámájához?
Jurás darabján már évekkel korábban elkezdett dolgozni Nyitrai László és Galambos Attila, ezt gondoltuk tovább. Az eredeti mű alaptörténete egy középkorú nőről szól, akinek nem sikerül az eljegyzése, mert túl vastag az ujja, és nem megy rá a gyűrű. A nő előbb az ujját, majd lassan teljesen átoperáltatja magát. Idáig mi nem megyünk el. Az alapötletet használtuk fel, de
a mi történetünk egy fiatal lány felnőtté válásáról szól, akinek meg kell küzdenie saját bizonytalanságával és a külvilág elvárásaival.
A két előadást párhuzamosan rendezi. Julikának és A hentes lánya Nórájának vannak közös pontjaik?
Két különböző karakter, két nagyon más előadás és rendezés. Műfajilag is más a kettő. Talán csak abban van párhuzam, hogy
mindkét darab komoly önismereti és önazonossági kérdéseket feszeget.
Ettől én is önismereti próbafolyamatként élem meg azokat. Az egyetem vége egyébként is egy olyan szakaszhatár, amikor az embernek szembesülnie kell önmagával, hol tart az életben, mennyire felnőtt.
Gubik Petra (Fotó/Forrás: Gordon Eszter / Budapesti Operettszínház)
Gubik Petra az előadás kapcsán arról beszélt, hogy ugyanezek a kérdések feszítik most őt is. Belekerültek az előadásba Petra személyes történetei is?
Kollektív munka volt, sokszor ültünk le az egész stábbal beszélgetni a darabról. Mi alakítottuk a történetet. Az előadásban erősen megjelenik a közös problémafeldolgozás szándéka.
Az egyetemi rendezéseken kívül több más előadásban vett részt. Sok végzős a saját egyetemi közegében gondolkodik tovább. Milyen lehetőségei lesznek diploma után?
Hihetetlenül hálás dolog olyan csapattal dolgozni, akikkel ismerjük egymást, tudunk és szeretünk együtt gondolkodni. Meg kell találni ezeket az alkotótársakat. Nagyon foglalkoztat a kortárs problémák feldolgozása, és olyan anyagok létrehozása, amelyek még nem léteznek.
Fontosnak gondolom, hogy próbáljuk megfogalmazni saját kortárs jelenünket minden szépségével, minden frusztrációjával és nyűgével.
Szerintem a színház fő feladata a közös probléma-feldolgozás és a megosztás. De természetesen kell, hogy találkozzak új emberekkel, kipróbáljam magam más közegekben, más műfajokban is. Azt hiszem, még keresem a hangom, de ennek van most itt az ideje.
Liliom (Fotó/Forrás: Bartók Kamaraszínház)
A Szentendrei Teátrum egyik kezdeményezése az a FRISS programsorozat, mely végzős, fiatal alkotóknak ad teret. Mennyiben adhat ez is továbblépést?
Mindig fontos, hogy a fiatalok lehetőséget kapjanak. Szükségünk is van rá, mert kell hogy tapasztaljunk, kell hogy tanuljunk. Nagyon szép és felelősségteljes gesztusnak tartom a programsorozatot, ezt a fajta nyitottságot a Szentendrei Teátrum részéről. Hálás vagyok, hogy létrejöhetett ez a két előadás. Hasznos és tanulságos próbafolyamatok voltak.
Fejléckép: Szokol Judit (Fotó: Éder Vera)
hírlevél
