Kertész, erdész, tanító vagy pap akart lenni, a cserkésztáborban egy színjátszó előadás változtatta meg az életét. Színiakadémista növendékként már a Belvárosi Színházban és az Ifjúsági Színházban játszott, majd osztályfőnöke, Gellért Endre tanácsára a Nemzeti Színházhoz szerződött. „Nagykorúsága” akkor kezdődött, amikor 1956. október 23-án a Petőfi-szobornál tízezer ember előtt elmondta a Nemzeti dalt, este pedig már kétszázezres tömegnek szavalt.

– mesélte később.

A Parlament egyik szobájában készült az alábbi fotó. Középen Nagy Imre miniszerelnök, Sinkovits Imre a jobbszélen, könyvvel a kézben látható, előtte, félig takarásban Déry Tibor író. „Sinkovits elvtárs, maga kövezte ki az utat a Petőfi-szobortól a Köztársaság térig” – feddte meg a színészt később egy politikus.

Kossuth Lajos tér, parlamenti szoba 1956. október 23-án. Szemben ül Nagy Imre miniszterelnök, mellette jobbra ül Hidas István, a minisztertanács első elnökhelyettese, őmögötte áll Pongrátz Ernő. A kép jobb szélén könyvekkel a kezében Sinkovits Imre színművész, előtte ül takarva Déry Tibor író. Nagy Imrétől balra összekulcsolt kézzel Mekis József, a minisztertanács egyik elnökhelyettese. (Fotó/Forrás: FORTEPAN)

1948-ban találkozott először Gombos Katalinnal. Az anekdota szerint a férfi rögtön beleszeretett a nőbe, amikor meglátta az Ifjúsági Színház kapuja előtt. 1951-ben keltek egybe, egy életen át kitartottak egymás mellett.

Sinkovits Imre és Gombos Katalin

A forradalomban játszott szerepe miatt előbb felére csökkentették a fizetését, majd elküldték a Nemzeti Színházból. Fizikai munkát vállalt, és a József Attila Színházban játszott, ugyanis „büntetésből” a perifériára száműzték. Nem derogált neki: volt, hogy a Három testőrben egyetlen este 18 szerepet játszott el. Amikor 1963-ban Major Tamás igazgató visszahívta a Nemzetibe, Sinkovits már ismert és népszerű színész volt.

– fogalmazta meg ars poeticáját ekkoriban, még mellőzöttként a Film Színház Muzsika hasábjain.

Az alábbi kép 1963-ban készült a Halászbástyán.

Sinkovits Imre a Halászbástyán 1963-ban (Fotó/Forrás: Heti Napló - ATV / FORTEPAN)

Keleti Márton sötét vígjátéka, A tizedes meg a többiek felejthetetlen volt, mert végre nem a propaganda nyelvén és eszközeivel ábrázolta a világháborút, hanem csetlő-botló kisembereket helyezett a történetbe. Molnár tizedes előbb még nevet Gutnacht szállóigévé lett mondatán, majd a saját szemével is meggyőződik róla: „Az oroszok a spájzban vannak…”

A tizedes meg a többiek

Sinkovits Imre az öltözőben, 1966 (Fotó/Forrás: Hunyady József / FORTEPAN)

1967-ben mutatták be Madách Imre Mózesét a Nemzetiben, amelynek címszerepe egybeforrott Sinkovits nevével. Huszonkét éven át hétszáznál is többször lépett fel az előadásban. „Ahogyan Sinkovits szinte szemünk előtt válik évadról évadra, napról napra nagyobb színésszé, ezt a folyamatot, mint valami mikrokozmoszban, Mózes alakításán belől is végigkísérhetjük” – írta az ÉS recenzense. De volt olyan kritikus is, aki fanyalgott a bemutatón, és nem jósolt többet tíz előadásnál. Őt Sinkovits személyesen hívta meg a négyszázadik előadásra, és bársonyba kötve adta át neki irományát.

Sinkovits Imre Mózes szerepében (Fotó/Forrás: Keleti Éva / MaNDA)

Szintén egybeforrt nevével másik emlékezetes filmszerepe, Dobó István az Egri csillagok nagyszabású filmváltozatában. Igazi szuperprodukció volt, szélesvásznú filmre forgatva, több száz statisztával és az egri vár öt hónap alatt felállított replikájával. Volt spontán jelenet is: az egyik díszlet leégett, Várkonyi Zoltán rendező pedig gyorsan odaküldte Sinkovitsot, hogy rögtönözzön.

Sinkovits Imre az Egri csillagok forgatásán (Fotó/Forrás: Bojár Sándor / FORTEPAN)

– sóhajtozott Tót, a tűzoltóparancsnok Örkény világhírű drámájának filmváltozatában. Az Isten hozta, őrnagy úr kapcsán Latinovits Zoltán kiválóságát szokták emlegetni, pedig aligha lenne ugyanolyan a csendesen dörmögő, daliás termeténél fogva mégiscsak tiszteletet parancsoló Sinkovics nélkül, aki természetesen a világot jelentő deszkákon is gyakran alakított Tót tűzoltóparancsnok szerepében.

Isten hozta, őrnagy úr! (1969)

Gazdag orgánumát rögtön felismerték, rendszeresen dolgozott hangjátékokon, konferált szilveszteri műsort. És az sem mellékes, hogy ő volt Törpapa hangja.

A Rádió szilveszteri műsorában Sinkovits Imre és Darvas Iván színművészek. (Fotó/Forrás: Szalay Zoltán / FORTEPAN)

Ádám és Lucifer is volt Az ember tragédiájában, volt Bánk és volt Tiborc, játszott Sütő András Balkáni gerléjében. Moliére Fösvényében Valért, Shakespeare drámái közül a Julius Caesarban Cassiust, a Macbeth címszerepét, a Lear királyban Kentet, a Rómeó és Júliában Lőrinc barátot, A viharban Prosperót, a Szentivánéji álomban Zubolyt, a Tévedések vígjátékában Égeont alakította.

Az alábbi fotón Szilágyi Tiborral a Különc című előadásban látható.

Szilágyi Tibor és Sinkovits Imre a Különc című előadásban, 1977 (Fotó/Forrás: Ország-Világ)

Nem csak 1956-ban, később is többször hadat üzent a hatalomnak. „Az egész magyar színészet egyfajta hazafias érzésből született” – mondta. 1989-ben Sütő András darabját, az Advent Hargitánt valóságos performansszá változtatta, miután a drámaíró élete veszélyben forgott Temesváron. „Kitaláltuk, hogy nem hajlunk meg, nem köszönjük meg a játékot, mert ez már rég nem az. Az előadás végén gyertyával vonultunk be.”

Advent Hargitán: Kubik Anna és Sinkovits Imre 1988-ban (Fotó/Forrás: MaNDA)

Feleségétől két gyermeke született: András és Mariann, akik mindketten szüleik foglalkozását választották.

Együtt a család: Sinkovits-Vitay András, Gombos Katalin, Sinkovits Imre és Sinkovits Mariann (Fotó/Forrás: Ország-Világ)

Utoljára halála előtt alig fél nappal állt színpadon, a Tudós szerepében lépett fel a Csongor és Tündében. Nagyon gyenge volt már, légszomjjal küzdött, kézen fogva kellett a belépőig vezetni. 2001. január 18-án, 72 évesen hunyt el. A köztévé február 2-án élő adásban közvetítette a temetést.

– szól sokat idézett mondata.

Sinkovits Imre és Gombos Katalin sírja az óbudai temetőben (Fotó/Forrás: Varga József)