Az összekevert ikrek szüleit alakítja Kerekes Viktória és Dézsy Szabó Gábor, akikkel a főpróbahéten arról (is) beszélgettünk, milyen húsz év után újra együtt játszani, és milyen szokatlan kihívásokkal kellett szembenézniük a próbák során.

Célegyenesben az előadás. Hogy vagytok? Felütötte már a fejét az úgynevezett főpróbahét-pánik?

Kerekes Viktória: Arra nincs idő! És dacára annak, hogy a próbaidőszak mindössze négy hét, ráadásul ez nem könnyű darab, pontosan látjuk, hogy mi a feladatunk, és mi áll még előttünk.

Dézsy Szabó Gábor: Nem pánik ez, hanem egészséges izgalommal teli készülődés a bemutatóra, és jó látni, hogy ezek között – a jó értelemben vett – amatőr körülmények között is a helyükre kerülnek a dolgok, és minden úgy zajlik, ahogyan annak egy főpróbahéten lennie kell.  

Úgy tudom, nem először álltok egy színpadon.

DSZG: Viki volt már a feleségem!

KV: Pontosan húsz éve játszottunk együtt a Miskolci Nemzeti Színházban, a Három nővérben és a Kasimir és Karolinéban.

DSZG: A Három nővérben a feleségem volt, a Kasimir és Karolinéban az elérhetetlen szerelmem…

KV: …aki számára pedig valaki más volt elérhetetlen. Óriási élmény ez a találkozás, még nem volt olyan, hogy húsz év kihagyás után ismét együtt játszhatok valakivel, és a szerepünk is éppen arról szól, hogy 33 év után újra megpillantjuk egymást. Ez egyszerre megrázó és felemelő.

A mostani előadásban milyen a viszonyotok?

DSZG: A szerepünk szerint csak a darab végén találkozunk, és – én a monológom elején ezt el is mondom – kettejük között gyönyörű szerelem volt, de Emilia és Égeon régen elszakadtak egymástól.

és ha igen, lehet-e ott folytatni, ahol korábban megszakadt a kapcsolat. Egy rendkívül felkavaró, helyzetet kell megmutatnunk, de Viki szemében minden benne van, úgyhogy nekem könnyű a dolgom a színpadon.

Kerekes Viktória és Dézsy Szabó Gábor (Fotó/Forrás: Óbudai Nyár)

KV: A próbafolyamat előtt, amikor olvastam a darabot, megfogalmazódott bennem, hogyha belépne az ajtón a 33 évvel ezelőtti szerelmem, teljes bizonyossággal tudnám, hogy ő az. Persze ha elveszítesz valakit, ahogyan mi a darabban a gyermekeinket és egymást, az átírja a sorsodat, de a szerelmedet – az egyetlent – akkor is felismered, nem igaz? Danival pedig (Dicső Dániel, a rendező - a szerk.) arról beszélgettünk, hogyha a Széll Kálmán téren, a hátam mögül meghallanám a hangját, húsz év után is tudnám, hogy a Dézsy az.

DSZG: Én ugyanígy vagyok Viki hangjával.

Mi az, ami miatt igent mondtatok erre a felkérésre, és egy megterhelő, nyári próbafolyamatot választottatok mondjuk a pihenés helyett?

KV: Úgy gondolom, hogyha egy színész meg akarja őrizni a nyitottságát, rugalmasságát és teherbírását, akkor életbevágóan fontos, hogy fiatalok közt legyen. Az Óbudai Nyár színházi előadásairól korábban is értesültem, és van olyan visszatérő csapattag, akit jól ismerek, ezért hallottam, hogy itt évről-évre nagyszerű munka zajlik.

Az is plusz vonzerő, hogy itt négy hét alatt kell a lehető legmesszebb jutni a megszokott kőszínházi körülmények nélkül, és mikor belevágtunk ebbe, még nem sejtettük, milyen gondoskodó szeretetet kapunk a 3K csapatától.

DSZG: A fiatalokkal közös munka kapcsán csatlakozom Vikihez, azzal a különbséggel, hogy én egyáltalán nem ismertem ezeket a gyerekeket, nem tudtam, kik ők. Mégis szinte azonnal maguk közé fogadtak, és közösséggé formálódtunk a próbák alatt. Azt mondják, ellesnek tőlem ezt-azt, miközben úgy érzem, inkább én tanulok tőlük új dolgokat.

A Budapesti Operettszínház társulatának tagjaként leggyakrabban zenés produkciókban játszom, így a komfortzónámból elsősorban a prózajátszás tud kimozdítani. Egy ilyen vállalkozás, amely során nem a saját, megszokott közegemben dolgozom, izgalmas megmérettetés. És bár zenés színész szakon végeztem, a szívem mélyén prózista vagyok, és inkább olyan színésznek tartom magam, aki „esetleg” tud énekelni is.

Dézsy Szabó Gábor és Kerekes Viktória a Tévedések vígjátéka c. előadásban (Fotó/Forrás: Óbudai Nyár)

Milyen kihívásokkal kellett szembenéznetek a próbák során? Kaptatok szokatlan feladatokat?

KV: Például saját magamat kísérem egy hangszeren, amit eddig soha nem csináltam. Ez óriási kihívás, de szerencsém van, ugyanis 10 éven át dolgozhattam együtt Kákonyi Árpáddal az Örkény Színházban, és nála kivételesen magasak az elvárások. Nagyon hálás vagyok mindazért, amit tőle kaptam, mert a Tévedések vígjátéka zenei vezetője, Kéménczy Antal olyan zenéket írt ehhez az egyébként prózai előadáshoz, amiket gyakorlott muzsikusoknak is komoly feladat lenne megtanulni. Ez persze nem baj, sőt!

DSZG: Én dorombolni fogok! Gyerekkoromban tanultam zenélni, de sajnos – ez mostanában tudatosult bennem – elég rossz tanáraim voltak. Nem hiszem, hogy meg lehet szerettetni valakivel a zenét úgy, hogy valahányszor hibázik, a kezére csapják a zongora fedelét. Bánatomra azóta is van bennem gátlás ezzel kapcsolatban, ezért amikor a próbafolyamat elején felmerült a kérdés, hogy ki milyen hangszeren játszana az előadásban, viccből azt mondtam, hogy bevállalom a dorombot. Nem kellett kétszer mondanom.

Öröm egy színésznek Shakespeare-t játszani? És ha igen, miért?

KV: Évtizedek óta nem játszottam Shakespeare-darabban. Amikor Dani felkért Emilia szerepére, azt mondtam neki, hogy „Shakespeare csodálatos, csak azok a vacak női szerepek ne lennének!” És ez csak félig vicc. Emiliával az ötödik felvonásban találkozol, és miközben a darab zakatol a végkifejlet felé (boldog vagy sem, majd meglátjuk), mindössze két jelenet során kellene megismerned egy rendkívüli személyiséget az ő hatalmas történetével. Azt se felejtsük el Nádasdy Ádám tolla hegyén a legjobb helyen van Shakespeare szövege. Amikor színész és rendező elakad egy jelenetben, akkor Nádasdy jön, kézen fogja, és tovább lendíti őket.

DSZ: Én is nagyon régen játszottam Shakespeare-t, a Miskolci Nemzeti Színház Rómeó és Júliájában voltam Tybalt. Égeon szerepére készülve eleinte kicsit aggódtam, hogy a hosszú, négyoldalas monológommal hogy fogok boldogulni, de nagyon hamar ráébrednem, hogy a szöveg nyelvi finomságai és elképesztően erős zeneisége megkönnyítik a tanulást és a szerepformálást.

Mi az, ami miatt jó szívvel ajánlanátok az előadást a nézőknek?

DSZG: Úgy gondolom, elsősorban a darab fergeteges humora, a gyönyörű szövegek és a mindent felülíró életigenlés miatt érdemes megnézni az előadást. 

KV: Sír, nevet, szeret, mindent tud.

Ezen kívül hol találkozhatnak még veletek a nézők, és mik a további terveitek a nyárra?

KV: Az elmúlt időszakot számomra meghatározta egy olyan előadás, amelyen egy évig dolgoztunk Bíró Krisztával és Dobra Máriával; ez a Teher alatt nő, amelyet a Magvető Caféban mutattunk be, azután elvittük több nagyvárosba Debrecentől Szegeden át Komáromig és Berlinig, most pedig azon dolgozunk, hogy jövője is legyen a produkciónak. Színházon kívül? Gyerekek, szerelem, lakásból házba költözés áll az első helyen. Kút, kert, diófa.

DSZG: A Tévedések vígjátéka után a Budapesti Operettszínház Csárdáskirálynőjében alakítom Lippert Weilersheim herceget a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, Vidnyánszky Attila rendezésében. Aztán a 60. születésnapom alkalmából megajándékozom magam egy Los Angeles-i úttal. Tavaly jártam New York-ban, és annyira elbűvölt és magával ragadott az amerikai kultúra, hogy úgy döntöttem, most megnézem a nyugati partot is.

Szerző: Bátai Blanka