Teresa Worowska lengyel műfordítótól hallotta Garai Judit azt a fontos gondolatot, hogy negyven éves kor fölött már kötelességünk elgondolkodni azon, hogy ki jön utánunk. Senki nem lehet olyan felelőtlen, hogy ne foglalkozzon azzal, ki veszi majd át a helyét a szakmában.

Garai Judit számtalan izgalmas színházi alkotóval dolgozott és dolgozik együtt jelenleg is, Hegymegi Mátétól Pass Andreáig, a Forte Társulattól a Scallabouche-on át a PanoDráma csapatáig és még sorolhatnám. Munkáit bemutatták már a Katona József Színházban, a Radnóti Színházban, az Örkény Színházban, a Rózsavölgyi Szalonban, a Jurányi Inkubátorházban, a Trafóban, a Stúdió K-ban, a Vígszínházban, a Pesti Színházban, a Miskolci Nemzeti Színházban és a terjedelmi korlátok miatt ezt a felsorolást is a teljesség igénye nélkül kell abbahagynom.

Garai Judit A legyek olvasópróbáján (Fotó/Forrás: Horváth Judit / Örkény Színház)

Mint ahogy előadásokat is nehéz kiemelni, csupán szemezgetni lehet közülük. „Rövid” címmel például színpadi adaptációt írt Ljudmilla Ulickaja Elsők és utolsók című novelláskötetében megjelent egyik szövegéből, melyet Hidvégi Nóra rendező állított színpadra. Az átdolgozást folyamatában is megismerve, napjaink talán legismertebb és számtalan elismeréssel jutalmazott orosz írónője nemcsak az ősbemutatóhoz szükséges összes jogi engedélyt adta meg, hanem – a termékeny beszélgetések nyomán – ő is kedvet kapott saját novellája színpadra írásához.

Garai Judit munka közben a Katonában (Fotó/Forrás: Rácz Gabi / Katona József Színház)

Tavaly ősszel mutatták be a Radnóti Színházban Luk Perceval - Feridun Zaimoğlu - Günter Senkel: Molière – the passion címmel, a francia szerző négy híres darabjának (A mizantróp, Don Juan, Tartuffe, A fösvény) egybegyúrt változatát. Az izgalmas darabra, amit Berlinben látott, Garai Judit hívta fel a rendező, Hegymegi Máté figyelmét, aki színpadra is állította.

Garai Judit Sartre: A legyek című darabjának dramaturgjaként is közreműködött az Örkény Színházban, ahol újra átélhettük, hogy a tetteknek következményük van és a szabadság ára lehet akár a végtelen magány is. A Jurányiban Alexis Latham improvizációs színházában is dolgozott, ahol ő írta meg az előadás vázát.

A produkció címe: Ketten. A történet középpontjában egy bankrabló házaspár áll.

A világjárvány kitörése előtt még éppen be tudták mutatni a Trafóban a Családi tűzfészek című, Tarr Béla azonos című filmjéből készült színdarabot. A rendezővel, Pass Andreával, már egy esztendővel a bemutató előtt elkezdtek dolgozni. Komoly és izgalmas kihívást jelentett nekik, miként tudnak színpadra adaptálni egy több mint negyven éve készült filmet.

A járvány alatt minden színházi alkotónak volt módja újragondolni a művészet mibenlétét, a színház definícióját. Mint ahogy azt Garai Judit kifejtette egy beszélgetésben: változtatni kell. Újra kell gondolni, ki kell tágítani bizonyos fogalmak jelentését. Máshogy fognak megszólalni a mondatok, mást jelentenek majd a gesztusok, a szándékok. Sok a kérdés, és időbe telik, míg megjönnek a válaszok.

Fejléckép: Garai Judit (forrás: Scallabouche)