A társulatalapítás kapcsán tartalmi partnerünk, a Szinhaz.hu kérdezte a társulat vezetőit: Vajdai Vilmost, Laboda Kornélt és Fekete Ádámot.
Arra a kérdésre, miért döntöttek úgy, hogy húsz év után belevágnak a társulatépítésbe, Vajdai Vilmos elmondta: "Mindig is társulatra vágytam, azt gondolom, hogy állandó csapattal lehet igazán jól együttműködni. Tulajdonképpen az eddigi munkáinkat is társulattal hoztuk létre, csak egy nagyon széleskörű társasággal, akik a magyar színházi élet különböző területeiről verbuválódtak. Sőt, nagyon sok nem színházi emberrel is dolgoztunk. De abban a rendszerben, amiben eddig működtünk, nagyon nehéz a színészeket egyeztetni - valahogy még össze tudunk hozni egy produkciót, viszont játszani szinte lehetetlen. Műhelymunkára vágyom, arra, hogy emberekkel megismerjük egymást és ez alapján tudjunk dolgozni" - fejtette ki a társulat vezetője.
Vajdai Vilmos hozzátette, azért is tartja alkalmasnak a mostani időszakot a társulatalapításra, mivel úgy véli, több szempontból szétbomlóban van a magyar színházi struktúra. "...mindenhol mindenki a másik ellenében határozza meg magát, és rengeteg az állástalan színész,. Nekik munkára van szükségük, nekünk pedig társulatra. Zsámbéki Gábor idén életműdíjat kapott a kritikusoktól, és a díjátadón azt üzente a fiataloknak, hogy keressenek egy olyan mikroklímát, amelyben dolgozni tudnak. Hát mi most létrehozunk egy makroklímát, majd meglátjuk, kinőjük-e magunkat mikróvá..."
Fekete Ádám még azelőtt találkozott Vajdai Vilmossal, hogy felvették volna a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, egy Minden Rossz Varieté-előadáson. "Vili megkérdezte a nézőket, hogy kinek van kedve feljönni a színpadra égetni magát, és én jelentkeztem. Mondjuk azóta egyszer sem kérdezte meg a nézőket. (...) De előtte is néztem már egy csomó videót, főleg a Minden Rossz Varietéről, és nagyon érdekesnek találtam, mennyire erős és humoros tud lenni az úgynevezett »rossz« színház. Aztán elkezdtem járni a Minden Rossz Varieté próbáira, a Jövedelmező állásban pedig már dramaturgként és adaptálóként vettem részt. Vili fellépőnek is több előadásba meghívott. Kornélt pedig a Színművészetiről ismerem. Egy egyetemi buliban találkoztunk, és azt hiszem, Csáth Gézáról beszélgettünk először" - mondta el a dramaturg szakos hallgató.
Laboda Kornél története két éve kezdődött: "Egger Gézával és Csillag Botonddal kitaláltuk, hogy szeretnénk egy előadást csinálni Shakespeare Periklészéből, és akkor Újvári Milán, aki a lakótársam volt, javasolta, hogy hívjam föl Vilit, mert a TÁP Színház szívesen adja a nevét különböző produkcióknak. (...) És ezt meg is tette, sőt, még valamennyi támogatást is kaptunk a TÁP Színháztól, így meg tudtuk csinálni az előadást a Fogasházban. Innen a személyes ismeretség Vilivel. Úgy terveztük, hogy most ősszel elkezdünk próbálni egy előadást, amiben én szerzőként működöm közre. Ez végül nem valósult meg, viszont Vili felkért, hogy vigyük együtt az új társulatot."
A három alkotó még több részletet árul el a társulatalapításról a Szinhaz.hu oldalán.
hírlevél
