Színház

Mindig vége

2010.10.21. 10:55
Ajánlom
Nem más ez, mint a kissé beporosodott színházi gyakorlat fenekestől való felfordítása. Egy újfajta létérzés rápakolása a színpadra. Más szóval a színházművészet aligha látott közelítése korunk valóságához. Folytassam?

"...Mikor a gyermek gyermek volt,

Nem tudta, hogy ő gyermek,

Mindennek lelke volt még,

És egy volt minden lélek."

(Peter Handke: versbetét a 'Berlin fölött az ég' című filmből)

Bodó Viktor jó egyórás színpadi kataklizmájához a kortárs osztrák író, Peter Handke 1992-ben született párbeszéd nélküli(!) drámája, Az óra, amikor semmit sem tudtunk egymásról című adta az alapanyagot. A szerzőben (aki 2004-ben amúgy meglehetősen sértetten reagált arra, hogy az irodalmi Nobel-díjat nem ő, hanem egy másik osztrák, a pályáját vele együtt kezdő Elfriede Jelinek kapta) egy Trieszt melletti település terecskéjén üldögélve fogalmazódott meg a dialógusok nélküli dráma megírásának az ötlete. A kávézó teraszáról nézve a valóság jeleneteiből néma sokszínűségben rajzolódott ki előtte maga az emberi élet. S ezt a benyomást, nagy szerencsénkre, komoly drámai sűrítményben papírra is vetette.

Csaknem húsz évvel később e szöveget gondolja tovább Bodó azonos című előadása, amely nem más, mint az emberi esendőségre is figyelmeztető, szigorú koreográfiájú drámai körutazás az emberi létezés nevezetű helyen. Különböző karakterek különböző helyzetekben jelennek meg, utcai járókelők - turisták, üzletemberek, szerelmespárok - életébe pillantunk bele, elkísérjük őket létezésük valóságos, vagy olykor intim, belső tereibe. Az, amit látunk, a dolog természetéből adódóan rajtunk kívül esik meg, mégis mintha valahol bennünk, a saját pszichénkben történne, s mutatná meg azt, hogy a körülöttünk lévő világot milyennek is látjuk éppen. Ezzel egyidejűleg - értelemszerűen - kijelöli az ebben a világban elfoglalt helyünket is. Kívánhatnánk-e többet a kortársunkká avanzsáló mai színháztól? Gondoljunk csak bele, micsoda rendszerező elme képes erre.

Fogalmazhatnék úgy is, hogy a színházi nyelv pimasz megújításának lehetünk tanúi,  ami  - áthallásait tekintve - egyben a művészet, mint olyan, megújítása is. Legalábbis abban a vonatkozásban, hogy az egyes művészetek közötti átjárhatóság egészen újszerű formáit kutatja, miközben mi nézők (nem mellesleg) kiválóan szórakozunk. Nem más ez, mint a kissé beporosodott színházi gyakorlat fenekestől való felfordítása. Egy újfajta létérzés rápakolása a színpadra. Más szóval a színházművészet aligha látott közelítése korunk valóságához. Folytassam?

 Inkább azzal, hogy az előadásnak két karakteres csomópontja van. Az egyiket nevezhetjük technikainak, jóllehet a tartalmi jelentése sokkal fontosabb. Nevezetesen az a pillanat, mikor a mozaikokból egységes világképet létrehozó  történet hirtelen két irányba indul. Az egyik a maga útján fut tovább, miközben az emberi élet különböző színtereit apró színpadi kockákba zárja, a másik: az alaptörténet egyenesben közvetített, azaz filmes kockákba zárt mása. A reflektált valóság. Pontosabban a színpadi valóság filmes reflexiója, amely elsősorban a közelikkel, továbbá a filmes nyelv sziporkázóan gazdag tárházának egyéb eszközeivel humoros komolysággal mutatja a különböző médiumok eltorzította valóság valódi arcát.

Az eszeveszett gyors váltásokkal és bravúrosan összehozott háttérzenékkel föl-alá száguldozó történet másik csomópontja egy olyan mozzanat, amikor megpihenhetünk egy pillanatra. Az orvosnő  és haldokló anyja "történetkockája". A haldokló utolsó perceit lekéső lány kockába zárt tragédiája. Ez az a pillanat, mikor vehetünk egy nagy lélegzetet, és elsírhatjuk magunkat..

Aztán futás tovább. A hirtelen felfedezés, hogy minden pillanat lehet utolsó pillanat ebben a lélekvesztett, gyermekkor nélküli világban, akkor idéződik föl megint, mikor azt hisszük, hogy itt a történet vége. De nem. Mert vége lesz másodszor, harmadszor is. Újra és újra.. Míg kísérteni nem kezd a gondolat, hogy ennek a történetnek mindig vége van. Viszont újra is kezdődik mindig.

A produkció, amely a Schauspielhaus Graz (A) és a Szputnyik Hajózási Társaság (H) közös előadása, a Budapesti Őszi Fesztivál meghívására vendégeskedett a Nemzeti Színházban. Az eggyé olvadt két társulat közös munkája egy napi rutinban összeszokott kompániának is becsületére válna. Hibátlan gépezetként működik a rendkívül összetett koreográfia, s ez a tűpontos szigor pulzáló érzelmeket vált ki az előadás minden pillanatában. Ebben a lüktetésben, a vágtázó világ vad otthontalanságában valahogy otthon érezzük magunkat. Aztán (némileg ellentmondva addigi tapasztalatainknak) egyszer csak tényleg vége van.

Az óra, amikor semmit sem tudtunk egymásról
Szerző: Peter Handke; atdolgozta: Bodó Viktor; rend.: Bodó Viktor; dramaturg: Veress Anna (tolmács), Andreas Karlaganis; látvány: Bodó Viktor, Pascal Raich; jelmez: Nagy Fruzsina; zene: Klaus von Heydenaber (zeneszerző), Keresztes Gábor; fény: Christoph Steffen; operatőr: Christian Schütz; kameraasszisztens: Andreas Kolbabek
Szereplők: Fábián Gábor, Gera Marina, Jankovics Péter, Pető Kata, Hay Anna, Koblicska Lőte, Tóth-Simon Ferenc, Jan Thümer, Martina Stilp, Steffi Krautz, Sebastian Reiss, Téby Zita, Sophie Hottinger, Andrea Wenzl, Thomas Frank, Szabó Zoltán
Zenészek:  Klaus von Heydenaber (zongora), Stéphanie Grandpierre (hegedű), Claire Quezel (hegedű), Maria Serafin/Lana Berakovic (cselló)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Milyen anya a zsenimama? Online nézhető lányának dokumentumfilmje Martha Argerichről

Az EuroArts Channel YouTube-csatornáján, angol nyelven látható a 'Bloody Daughter' című dokumentumfilm, amely Martha Argerich hétköznapi arcát mutatja meg.
Tánc

Ritka fotók "Ventillátor kisasszonyról", aki Esterházy hercegné lett

Ottrubay Melinda volt az Operaház ünnepelt csillaga, a magazinok kedvence, egyedüli magyarként elnyerte a prima balerina assoluta címet, majd visszavonult a színpadtól és feleségül ment herceg Esterházy Pálhoz. 43 évnyi házasság után a herceg őt tette meg az óriási Esterházy-vagyon örökösének, hagyatéka ma is él.
Klasszikus

Fidelio Matiné: Kakaókoncert a Fesztiválzenekarral

A legkisebbeket célzó vasárnapi sorozatunk mai részében a Budapesti Fesztiválzenekar Kakaókoncertjeinek tegnapi adását ajánljuk, amely most online elérhető.
Színház

A héten már személyesen próbálnak a Nemzeti Színház művészei – Évadot hirdetett Vidnyánszky Attila

A jövő évad kilenc bemutatója között szerepel az Ivanov Szász János rendezésében, Az ajtó a norvég Eirik Stubo színrevitelében, valamint a Rómeó és Júlia, amelyet Vidnyánszky Attila rendez.
Fidelio Tours

8 kirándulóhely a Balaton körül, ahová elmehetsz idén nyáron

A hazai turizmus idén késve ébredezik. Miközben a legnépszerűbb célpontokat ellepik a látogatók, érdemes a kevésbé ismert helyszíneket is felkeresni. Összegyűjtöttünk néhány balatoni kirándulóhelyet, hogy legyen miből válogatni.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház hír

A héten már személyesen próbálnak a Nemzeti Színház művészei – Évadot hirdetett Vidnyánszky Attila

A jövő évad kilenc bemutatója között szerepel az Ivanov Szász János rendezésében, Az ajtó a norvég Eirik Stubo színrevitelében, valamint a Rómeó és Júlia, amelyet Vidnyánszky Attila rendez.
Színház hír

Nyolc új taggal bővült a Halhatatlanok Társulata

Négy év kihagyás után választottak új tagokat a Halhatatlanok Társulatába. A szakmai kuratórium ajánlása után végül a közönség szavazata döntött.
Színház hír

Színes gálaműsorral mutatja meg magát a szakmai összefogás a Városmajorban

Két hét leforgása alatt több mint 200 pályázat érkezett a Városmajori Szabadtéri Színpad által meghirdetett Összefogás Gála augusztus 16-i nyitóeseményére.
Színház magazin

Egy imádni való színésznő: Pécsi Ildikó 80 éves

Megannyi kiváló alakítással lopta be magát szívünkbe Pécsi Ildikó, aki egyeseknek Az aranyember Noémijeként volt emlékezetes, mások Csámpás Roziként idézik fel könnyedén az Indul a bakterházból. A Kossuth-díjas színésznő május 21-én ünnepli nyolcvanadik születésnapját.
Színház hír

A koronavírus árnyékában készül Az ember tragédiája 2. Székesfehérváron

A székesfehérvári Vörösmarty Színház online próbatermében megtartották Az ember tragédiája 2. rendhagyó olvasópróbáját. Darvasi László, Márton László, Tasnádi István és Závada Pál olvasta fel a színház felkérésére írt új színeket, amelyeket a színház négy rendezője: Bagó Bertalan, Hargitai Iván, Horváth Csaba és Szikora János visz színre, a teljes társulat szereplésével.