Mit gondol Szabó Réka és Mohácsi János a vadonatúj mondatok igazságáról?

Videósorozatunk hetente két alkalommal, kedden és csütörtökön jelentkezik új részekkel, amelyekben párosával mutatjuk be az idei Kult50 szereplőit.

Nézze meg a legújabb részt itt:

Mohácsi János

Az Egy piaci nap – Mohácsi János rendezésében a Radnóti Színházban – riasztó szembesítés a jelennel: ma is téboly és zavar van a fejekben.

Závada Pál dokumentumok alapján tárta fel az 1946-os kunmadarasi és miskolci pogromok gyilkos indulatait. Kiszabadította az elhallgatásból ezt a sötét őrületet. Színdarabnak gondolta eredetileg, két színháznak is kínálta, nem volt rá figyelem. Závada nem sértődött meg. Regénnyé írta a zsidók elleni lincseléseket. Mohácsi János pedig rögtön meglátta benne a színházat: állandó alkotótársával, testvérével, Mohácsi Istvánnal és Závadával közösen létrehozták a végleges színpadi szöveget a Radnóti társulatának. Más lett az új mű, mint az eredeti, mégis ott van benne Závada könyve.

Mohácsi János (Fotó/Forrás: Kaszás Tamás / Fidelio)

Néhány túlélő zsidó hazatér a falujába. Már mások lakják a házaikat. Javaikat elkobozták. Közösségi részvét helyett közösségi megvetés fogadja őket. Miért követelik vissza, ami már nem az övék? Ha elvitték őket meghalni, miért élnek? Újraéled a vérvád, a zsidókat végül a szomszédjaik agyonverik. Önként ölnek. Saját gyűlöletük, félelmük a felbujtó bennük, és az a kegyetlenség, hogy akit nem véd senki, az nincs, az nem létezik.

Mohácsi mindig az önfelmentés, az elfedések ellen rendez. Az Egy piaci nap 2018 egyik legfelkavaróbb előadása. De nem kell fokozni, „leg” nélkül is hat. Elég annyi:

Zajos intés Mohácsi Jánostól: ami megtörtént, bármikor ismétlődhet, és a gyűlölet kiveszi az emberből az embert, és ez a legnagyobb bűn, hogy az emberből kiveszik az ember. (Szerző: Karácsony Ágnes)

Szabó Réka

Kevesen tudják olyan jól megnevettetni a közönséget saját kétségeikkel, nyomorúságukkal, mint Szabó Réka és a Tünet Együttes. Úgy, hogy a röhögés után rögtön magunkba nézzünk.

Szabó Réka (Fotó/Forrás: Dusa Gábor)

Volt, hogy a harmincas éveiben járó nő céltalanságát teregette ki, máskor az életközepi válsággal, az öregedéssel nézett szembe, de olyan is előfordult, hogy saját anyatejével kínálta a közönséget. Ezzel az extrém személyességgel ugyanakkor sohasem lépi át azt a határt, amitől kínosan személyeskedő lenne, miközben mégis vállalja azt a sebezhetőséget, ami egy ilyen megnyilatkozással jár. Ezzel lesz tétje az előadásoknak, amikkel helyettünk, a közönség helyett fogalmazza meg a tabunak gondolt jelenségeket ő és társulata. Ebben két dolog segíti: a mértani pontosságú arányérzék, és a belülről fakadó humor.

Arányérzéke abból adódóan is van, hogy matematikusként és egyetemi tanárként is praktizál a tánc mellett, utóbbi pedig egyszerűen veleszületett tulajdonsága. És mindez nemcsak rá, de az általa vezetett Tünet Együttesre is igaz, ahol olyan emberekkel vette körbe magát, akik előadói kvalitásuk mellett Rékáéhoz hasonló, önreflexív szemlélettel, humorral is bírnak.

amivel nemcsak a női, de a férfi nézőket is bevonták egy „beavatásrítusba” – ne felejtsük el – személyességgel és humorral. Ez év elején pedig a társulat jubileumát „ünnepelték”: mivel azonban nem akartak úgy tenni, mintha minden rendben lenne, A tünetegyüttes című metadarabban arról meséltek, mivel jár a független társulati lét. (Szerző: Szász Emese)