Az én Shakespeare-em programja során tizenhárom Shakespeare-szakértő, tudós, rendező, színész mesél az angol Bárdhoz fűződő viszonyáról. A beszélgetéseket a legtöbb esetben Bálint András, Bárdos András, Takács Bence és Veiszer Alinda vezeti, Nádasdy azonban azon kivételek közé tartozott, akik nem beszélgetni akarnak Shakespeare-ről, hanem előadást tartani róla. A fordító segítőtársa mindebben Dunai Tamás színművész volt, aki többször játszott már Shakespeare-t a színpadon.
Nádasdy Ádám, Dunai Tamás (Fotó/Forrás: Madách Színház)
Nádasdy tulajdonképpen egy műfordítói szemináriumot tartott, azaz műfordítói szempontból vette végig egyik Shakespeare-fordítása, a Lear király egyes jeleneteit, „büfészerűen válogatva a legizgalmasabb részekből”. A szóban forgó jeleneteket Dunai Tamással közösen elő is adták, sőt egy alkalommal, mivel háromszereplős volt a részlet, egy nézőt is bevontak a játékba.
A fordító az elején leszögezte, hogy az angol és a magyar nyelv teljesen más (a magyarban sokkal hosszabbak a szavak, ezért mi nem vagyunk rászorulva, hogy többször is elismételjük ugyanazt, csak másként, hogy kijöjjön a sor, a szótag, ahogy azt Shakespeare tette), ezért ő nem is annyira lefordította a Lear királyt, hiszen több mindent kihagyott, hanem inkább végigvette, hogy „mit írt volna Shakespeare, ha magyarul írt volna”.
Nádasdy azt is elmesélte, hogy fordításában alapvetően kerülte a régies elemeket, mivel Shakespeare maga sem használt a saját korához viszonyítva régiesnek számító szavakat, fordulatokat, sőt: nagy nyelvújító volt. A műfordító kitért ugyanakkor arra is, hogy bizonyos egyensúlyt kell találni, hiszen túl modern sem lehet a szöveg. „Ha túl régies, elvész a lendülete, ha túl mai, elveszti a hitelességét” – fogalmazott Nádasdy.
Kapcsolódó
Ezt mind Shakespeare-nek köszönhetjük
Nem csak az angol, a magyar nyelv is szegényebb lenne minden idők legnagyobb drámaírója és egyik legnagyobb nyelvújítója nélkül. Biztos nem tudta, hogy ezek a kifejezések mind tőle származnak!
A fordító ezenkívül bevallotta egy „csínyét” is, amelynek köszönhetően megtudhattuk, mi is az a dinamikus ekvivalencia. Mai szemmel nézve ugyanis nem érezte elég abszurdnak az „én meg majd délben fekszem le aludni” fordulatot, ahogy az Shakespeare-nél szerepelt, ezért az „én meg majd éjjel napozok” szavakat adta a magát bolondnak tettető Edgar szájába, azaz a megfelelő hatás elérése érdekében megváltoztatta az eredeti szöveget.
Nádasdy Ádám, Szirtes Tamás, Dunai Tamás (Fotó/Forrás: Madách Színház)
Az ilyen és ehhez hasonló szakmai titkok persze nagyon izgalmasak voltak, de önmagában csak hallgatni is lenyűgöző volt Nádasdy Dunai Tamás által előadott szövegét. Az olyan sorok, mint például „a beszéd itt kevés, a hang ügyetlen”, a „nem tudom kitenni a szívemet a számra” vagy a „rongyos ruhán át meglátszik a bűn: / de prém és bunda mindent eltakar” mindennél ékesebben árulkodtak arról, miért is Nádasdy Ádám napjaink egyik legnagyobb magyar műfordítója.
A fordítási, nyelvi tanulságok mellett pedig a jelenetek előadásából az is kiderült, hogy Nádasdy maga is jó színész lenne (azt, hogy remek előadó, már eddig is tudtuk), illetve hogy a Lear egyes részleteinek kronologikus eljátszása is elegendő arra, hogy felidézze a tragédia megrendítő és felemelő voltát, azaz kisebb fajta katarzist hozzon.
Nádasdy Ádámmal legközelebb a Szerelmünk, Shakespeare fesztivál június 18-án tartandó Költő- és dalversenyen találkozhatunk, Az én Shakespeare-em sorozat következő előadója pedig június 15-én Kállay Géza Shakespeare-kutató lesz.
hírlevél
