Mivel tudod kiborítani a színészeket a színpadon? – Humoros illemtan-videókkal jelentkezik a Vörösmarty Színház

A Vörösmarty Színház Etikett-tikett című videó-szkeccs sorozata azokat a leggyakrabban előforduló nézői viselkedési szokásokat mutatja be, amelyek egyben a legzavaróbbak is tudnak lenni, nemcsak a nézőtéren ülők számára, de sokszor a színpadon játszóknak is.

A leggyakrabban előforduló problémákra fókuszáltak, ezeket humorosan, sokszor kisebb túlzásokkal mutatják be a kisfilmekben.

Ezek közé tartozik a késés, amikor valaki betegen jön színházba, a nézőtéren való evés és ivás, a nézőtéri telefonhasználat, az előadás közbeni beszélgetés, illetve a hírhedten hangos cukorkás papírok kibontása.

Katona Zoltán, a sorozat producere, a Vörösmarty Színház marketingvezetője elmondta: „A színházban szokásos heti munkarendi értekezleten rendszeresen felmerült egyes nézők másokat és a művészeket zavaró viselkedése. Sokat gondolkodtunk azon, hogy miként lehetne bántás nélkül, finoman felhívni a nézők figyelmét az alapvető színházi etikettre. Megértetni velük, hogy abban a pillanatban, ahogy a nézőtérre érkeznek, egy közösség részévé válnak, ahol vannak bizonyos íratlan szabályok, amelyeket illik betartani.

Mintha egy klub tagjaivá válnánk, ahol érdemes megőrizni szalonképességünket.

Nem mellesleg tisztelnünk kell a többi klubtagot is, akik pénzt adtak ki azért, hogy begyűjtsék a színházi élményeket és nincs jogunk, hogy ezt tönkre tegyük. Ehhez a legjobb eszköznek a nézőkkel összekacsintó, magunkat is kinevető humort tartottuk. Egy-egy jellemző szituáció köré gondoltunk ki és írtuk meg Burkus Dávid Egon és Lőrinczi Zsuzsa rendezőkkel a kisfilmeket.”

Egyed Attila és Varga Márta a Vörösmarty Színház videójában (Fotó/Forrás: Torma Sándor / Vörösmarty Színház)

Lőrincz Zsuzsa rendező kiemelte: „Régóta tervezzük a kisfilmeket, és nem volt könnyű beilleszteni a forgatásokat a színházi munkarendbe, de annyira fantasztikus volt az egész csapat, mintha mindig ezt csináltuk volna. A nézők szerepére statisztákat hívtunk, akik fegyelmezetten, lelkesen dolgoztak együtt a színészekkel.” A kisfilmek társrendeztőre, Burkus Dávid Egon hozzátette: „Azt hiszem összehozta a csapatot a téma is, hiszen mindannyian érzékeljük, hogy valami lefelé tartó spirálban éljük a mindennapokat: a közösségek megbomlottak, a virtuális életünk csak még magányosabbá tett és valahogy sokan vagyunk, de mégis mind egyedül. Ebben a helyzetben nem csoda, hogy sokan vannak, akik elfelejtették hogyan is kell jól a közösség részének lenni.

Rövidfilm-sorozatunkkal a színházi létezés »mumusait« próbáltuk megszemélyesíteni,

egyrészt, hogy nevessünk, de talán még fontosabb, hogy elkezdjünk beszélni arról, hogyan is kell újra jól közösségben élnünk.”

A filmekben feltűnik Sarádi Zsolt, Szikora János, Krisztik Csaba, Ladányi Júlia, Kerkay Rita, Kiss Diána Magdolna, Sághy Tamás, Juhász Illés, Kovács Tamás, Soltész Rita, Ballér Bianka, Váradi Eszter Sára, Decsi Edit, Varga Mária, Egyed Attila, Kricsár Kamill és Gáspár Sándor. A Vörösmarty Színház igazgatója, Szikora János – aki maga is szerepel az egyik kisfilmben –, felajánlotta a filmeket a hazai és határon túli magyar színházigazgatóknak is. Mint elmondta, azért érdemes felhívni a figyelmet a színházi etikett fontosságára, mert ez is hozzátartozik ahhoz a közös kincshez, ahhoz a szélesebb értelemben vett kultúrához, amit a színházi közösség együtt őriz.