Mostanában nem sűrűn játsszák a magyar színházak a Buborékokat. Miért épp erre esett a választás Kecskeméten?
Mohácsi János: Több darab is fölmerült, de Réczei Tamással, a kecskeméti színház művészeti vezetőjével végül a Buborékoknál maradtunk, mert úgy éreztük, ezzel most lehetne kezdeni valamit. Alapvetően jó szituációk vannak benne: család, költekezés, a papa és a mama közti ellentét, a gyerekek közti probléma, a lányok férjhezmenetele, a fiúk nősülése - ezek jó helyzetek, örökké jelen lévő dolgok.
Meglévő darabok esetében általában úgy dolgoztok, hogy meghagyjátok a gerincét, de szinte teljesen átírjátok a szöveget, kivesztek és hozzáírtok szereplőket. Gondolom, ebbe is erősen belenyúltatok, pláne, hogy 1884-es szövegről van szó.
Mohácsi István: Nagyon sok mindent átírtunk, mert olyan hibái vannak a darabnak, ami ma már nem megengedhető. Eltűnnek benne emberek, elvesznek szálak, bizonyos szereplők csak jelzésértékűen vannak jelen... Az eredeti szövegből nagyon kevés maradt meg, de voltak olyan mondatok, amelyek annyira mulatságosan hangzanak ma, hogy benne hagytuk. Ezeket lehet is hallani, olyan élesen elütnek a szövegtől. Muszáj, hogy a közönség megértse, és ne kelljen még azzal is törődnie, hogy egy mondat vajon mit is jelent. Egyszerűbb újraírni, mint szófordulatokat cserélgetni.
MJ: Nem dobtuk el teljesen a párbeszédeket, csak blikkfangosabbra, töredezettebbekre, igazabbakra írtuk őket. Az eredeti szövegben inkább a helyzetkomikumon, annak is a primérebb megoldásain van a hangsúly. A költekező asszony miatt tönkremenő család ma már szerintem senkit nem érdekel a nőellenes hímsovinisztákon kívül. Nálunk mindenki bűnös, mindenki hozzátesz ahhoz, hogy egyszer csak tönkremegy az élet.
Csiky Gergely abszolút happy endet írt a végére, minden megoldódik, senki sem válik, hanem elkezdődik egy új élet. Úgy sejtem, ezt sem hagytátok így.
MJ: Csikynél optimista a végkifejlet: visszamennek vidékre, ahonnan évekkel ezelőtt a városba költöztek, a vidéki élet hatására megszűnik a pazarlás, és mindenki jó útra tér. Szerintem, aki nyolcévesnél idősebb, az látja, hogy a valósághoz ennek nem túl sok köze van. Mi inkább arrafelé vittük az előadást, hogy a fiatal generáció hogyan válik le az idősebbekről, és a két főszereplő alól hogyan húzódik ki az élet. Mint amikor a hullám a tengerparton kifut a lábad alól. A fiatalokat mi is happy enddel ajándékoztuk meg. Korrupt kis happy endekkel.
Alapból a Buborékok nem zenés előadás, itt viszont, ahogy nálatok mindig, Kovács Márton végig a színpadon van a zenekarával. Miért ennyire hangsúlyos a zene ebben az előadásban?
MI: Sokkal izgalmasabb egy zenés darab. A színház nem csak szövegből áll, rengeteg dolog játszik szerepet. Ahogy a szövegben is azt próbáljuk elérni, hogy minél gazdagabb legyen, úgy az egész előadást is igyekszünk minél komplexebbé tenni.
MJ: Az első felvonás egy estély, ott nem lehet megúszni a zenét. Persze megoldható lenne gépzenével, de ha nem lóg ki nagyon az előadásból, jobban szeretem az élő zenét. A második és harmadik felvonásra pedig kitaláltuk, hogy mi indokolhatja a zenekar jelenlétét. Feszített munka volt, Kovács Marci másfél hét alatt írta meg a három felvonás három témáját. A harmadik felvonás zenéje annyira szép lett, hogy azt hallgattuk, miközben írtuk a szöveget. Ilyen módon is nagy jelentősége lett a zenének.
hírlevél
