Mint arról korábban beszámoltunk, a Mohácsi testvérek nyíregyházi Delila rendezésének szeptember elejére tervezett bemutatója elmaradt – üres nézőtér előtt tartották meg –, miután az eredeti művet jegyző Molnár Ferenc örökösei letiltották a darab színrevitelét ebben a formában. „Kisemmizve, letaglózva állunk” – írta a Móricz Zsigmond Színház.

A közlemény szerint az örökösök „kifejezett tilalma” akadályozza a bemutatót. A színház úgy véli, a Delilából „minőségi, mély emberismerettel és bölcsességgel, a Mohácsi testvérek szellemével és új inspirációival átjárt előadást” készítettek, amely nemhogy nem tiszteletlen Molnár Ferenc géniusza előtt, hanem „főhajtással felérő mai válasz”.

Mohácsi István és János

Molnár Ferenc Európában élő jogutódainak nevében a Hofra Színházi és Irodalmi Ügynökség nyilatkozatot juttatott el szerkesztőségünknek, amelyben azt írják: „Molnár Ferenc szerzői jogainak törvényes örököseiként minden esetben élni kívánunk azon jogunkkal, hogy

Mint azt a Móricz Zsigmond Színház az index.hu-nak megírta, a velük való egyeztetések során a kezdetektől következetesen kitartottunk a kétoldalú megállapodásunkban is rögzített álláspontunk mellett, ez korábban, más előadások kapcsán nem okozott problémát. Bízunk benne, hogy a jóváhagyási folyamat, ahogy általában mindig, a továbbiakban is gördülékenyen és gyorsan zajlik, és ez az eset egy egyszeri, elszigetelt esemény marad.”

Delila-gate

Molnár Ferenc (Fotó/Forrás: Wikipedia)

Lukin Ágnes rendező, Molnár Ferenc dédunokája, egyben örököse egy internetes oldalon osztott meg a darab letiltásával kapcsolatban részleteket, amely reményei szerint „teljesen új megvilágításba fogja helyezni a történteket”.

Mint írja, saját magát a rendezői szabadság hívének tartja, ám „a színre állítók szabadsága addig terjedhet, amíg nem sérti a mű minőségét és a szerző integritását.” A Mohácsi testvérek munkája nyomán született színpadi változat kapcsán Lukin Ágnes megjegyzi: „egy (át)író virtuóz elszabadult szellemének végterméke, bizarr érdeklődéssel az altesti és anyagcsere-humor iránt.”

Saját magukról, Molnár Ferenc örököseiről így ír: „Írók, tanárok, filmesek, tévések, zenészek, szerkesztők vagyunk és leszünk a Molnár-jogok lejártáig, sőt, utána is. Ismerjük, értjük és át is érezzük a színházak, szerzők és társulatok gondjait. Megnyugtatjuk az átírókat, hogy tudunk annyit a színház és a művészetek világáról és értékeiről, mint ők.”

- jegyzi meg Lukin Ágnes, hozzátéve, döntésüket semmilyen anyagi szempont nem vezérelte. Ezután több példát is említ Molnár-darabok színrevitelére. A külföldi adaptációk kapcsán azt írja: „soha, sehol és senki nem vetemedett arra, hogy a művek nyelvezetét silányítsa, vagy szerkezetébe, cselekményébe durván és teljesen fölöslegesen beavatkozzon.”

Molnár tabu?

Lukin Ágnes nem tartja „érinthetetlen szentségnek” Molnár Ferenc szellemi hagyatékát, mint írja, az is vita tárgya lehet, valóban rettenetesen poros-e a Delila nyelve, továbbá elég bonyolultak-e a benne levő szituációk, ám szerinte „ha valaki így gondolja, akkor nem kötelező megrendeznie”.

Molnár Ferenc lányával a dolgozó szobájában, zselatinos-ezüst papír pozitív, Vasárnapi Ujság felvétele, Budapest,Z Zsigmond utca, 1917. (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

„Nem kötelező Molnár-darabra elmenni a színházba, és nem kötelező színpadra állítani sem” – írja az örökös, aki a szerzői joggal kapcsolatos okfejtésnél egy hasonlattal élve megjegyzi: „senki nem töri a fejét azon, hogy »újra kellene gondolni« az emberölés szabályait. Elegendő követni azt, amit a törvény elrendel. Vagyis nem szabad senkit megölni. Szerintem színdarabot sem.”

Lukin Ágnes szerint hazugság, hogy az örökösök a bemutató napján tiltották le az előadást. „A nyíregyházi esetben az engedély megtagadását már jóval korábban és egyértelműen közöltük.

Mint Lukin Ágnes írja, kétszer is találkozott a Móricz Zsigmond Színház vezetőivel, először július végén, majd augusztusban. „Sem a dramaturggal, sem a színház vezetőivel nem sikerült megállapodásra jutni” – jegyzi meg, hozzátéve: „Próbáltam ötleteket adni, miként lehetne ebből a csapdából kikecmeregniük, és a válságot elkerülni. Elsősorban azt, hogy még bőven van idő arra, hogy visszatérjenek a szöveg eredeti változatához” – ám az örökös szerint ennek nem volt foganatja. „Ha akkor sejthettem volna, hogy felvetésemet végül falra hányt borsóként kezelik, vittem volna magammal valakit, hogy legyen tanúm arra, amit hallottam. De mert ezt elmulasztottam, ezt a fontos eseményt nem tudom igazolni.”

„Ezúttal Molnárt végezték ki”

Lukin Ágnes szerint a nyári szabadtéri bemutató jogsértő volt, még akkor is, ha több helyen azt írták róla, sikeres. „Egy nyilvános kivégzés is sikeres lenne, és lehetne rá sok jegyet eladni. Ezúttal Molnárt végezték ki” – teszi hozzá.

„Akadnak, akik már most epedve várják a pillanatot, amikor a mi lehetőségeink Molnár szellemi és alkotói hagyatékának megóvására megszűnnek” – jegyzi meg Lukin Ágnes, aki addig is nem zárkózik el a Delila nyíregyházi bemutatójától. Véleménye szerint „ezzel a céllal indult ez a szomorúra fordult história útjára azzal, hogy engedélyt adtunk a munkára.  Ez a felhatalmazás továbbra is él, érvényes és beváltható. Minden jogszerű megoldásra készen állunk.”

Fejléckép: Molnár Ferenc 1941-ben (forrás: Wikipédia)