Színház

Most is csak három – jegyzet a POSZT elé

2017.06.08. 14:15
Ajánlom
Június 8-án kezdetét vette a magyar nyelvű színházi előadások éves mustrája, a Pécsi Országos Színházi Találkozó. Az idei versenyprogramról egy korábbi válogató, a Fidelión rendszeresen publikáló kritikus, Zappe László mondja el véleményét.

Mióta egyszer POSZT-válogató voltam, minden évben megcsinálom a magam válogatását. Természetesen a hivatalos válogatás eredményének közzététele előtt. De persze korábban is megvolt a véleményem a mindenkori programról. És a véleményem sohasem egyezett a válogatáséval, akkor sem, amikor egy személy válogatott, és akkor sem, amikor különféle elvek alapján összehozott bizottság tette ezt. De többnyire úgy találtam, hogy

eljutott a POSZT-ra az a három-négy produkció, amelyet az adott időszakban a legfontosabbnak, legérdekesebbnek, legizgalmasabbnak, egyáltalán valamilyen meggondolásból legnek véltem.

És persze minden évben akadt három-négy olyan előadás is a válogatásban, amellyel végképp nem tudtam egyetérteni. A többi hat-nyolcról meg úgy gondoltam, nem baj, hogy ott van, de ugyanennyi joggal másik hat-nyolc is ott lehetne.

POSZT

POSZT

Kirívó hiányra, amikor nem került a pécsi versenyprogramba olyan előadás, amelynek minősége, érdekessége, társadalmi fontossága okán feltétlen ott lett volna a helye, igazából egyre emlékszem, talán éppen azért is, mert pont akkor esett meg, amikor magam is benne voltam a válogató csapatban. Nem tudtam elérni, hogy Pintér Béla Kaiser TV Ungarnját beválogassuk. Gondolom, válogató társaim éppen politikai izgalmassága okán utasították el, valahányszor előhozakodtam vele.

Thuróczy Szabolcs, Pintér Béla, Stefanovics Angéla - Kaisers TV, Ungarn - Pintér Béla és Társulata

Thuróczy Szabolcs, Pintér Béla, Stefanovics Angéla - Kaisers TV, Ungarn - Pintér Béla és Társulata (Fotó/Forrás: Koncz Zsuzsa)

Viszont bekerült a versenyprogramba olyan előadás (Értelem és érzelem), amelyet témája, színházának akkori állapota és rendezőjének professzionális érdektelensége okán annyira esélytelennek gondoltam, hogy meg sem néztem. Szerettem volna persze, ám amikor játszották, mindig akadt fontosabbnak látszó nézni valóm. Ez hiba volt, mert így meg sem próbálhattam érvelni ellene. Más kérdés, hogy aligha jutottam volna többre, mint amikor a Kaiser TV Ungarnt igyekeztem protezsálni.

Árokbetemetés

Azóta, a 2011-12-es évad óta különféle válogatási megoldásokkal próbálkozott a POSZT mindenkori vezérkara. Ezek a próbálkozások főképp arra irányultak, hogy valamilyen módon egyességre jusson a két színházi szervezet, a Magyar Színházi Társaság és a Magyar Teátrumi Társaság. Ilyen egyesség következménye a két válogató jelölése. Ismeretes az eredmény, amikor fele-fele alapon külön-külön választottak. Volt, akit ez zavart. Én úgy gondoltam, hogy híven tükrözte a fennálló helyzetet,

vállalta a nyilvánosság előtt is a szakma megosztottságának tényét.
Pécsi Nemzeti Színház

Pécsi Nemzeti Színház (Fotó/Forrás: Várhegyi András)

Tisztességesebb, mint elleplezni, kompromisszumnak mondani azt, ami nem az. A mostani két válogató viszont meg tudott egyezni mindkettőjük számára vállalható kompromisszumban. Betudhatjuk ezt személyes tulajdonságaiknak is, de egyességük aligha független a korábbi feszültségek enyhülésétől sem. Ezt az enyhülést már az is jelzi, hogy egyik fél sem legharciasabb képviselőit küldte erre a feladatra.

Az országos találkozót körülvevő színházpolitikai helyzetnél természetesen fontosabb maga a színházi helyzet, a művészi törekvések, a színvonal állapota, és az, hogy ezt, ennek a problémáit mennyiben fejezi ki a válogatás. Egyáltalán kifejezheti-e?

A legjobbak fesztiválja természetesen nem szólhat az átlagról, a többségről.

A csúcsok szemléje inkább elvonja a figyelmet a napi tömegtermelésről. Bár éppen a mostani válogatók A chicagói hercegnő operettszínházi előadásával nyitottak a szórakoztatóipari színház felé. És alighanem rátaláltak e műfaj legszínvonalasabb darabjára a közelmúltból.

A chicagói hercegnő a Budapesti Operettszínházban

A chicagói hercegnő a Budapesti Operettszínházban

Egyéb választásaikkal kapcsolatosan azonban akadnak kifogásaim. Ezek egy része talán szőrszálhasogatásnak tűnhet föl. A falu rossza szombathelyi előadásával szemben például nem hallgathatom el, hogy remake-nek tartom, ráadásul a kaposvári eredetijét sem éreztem a Mohácsi-testvérek legerősebb alkotásaihoz mérhetőnek. Ifj. Vidnyánszky Attila gyulai III.Richárdját a Nemzeti Színházban viszontlátva sem találtam többnek az ifjonti nekivadulás szokványos demonstrációjánál, Ivan Viripajev Részegekjét, ugyancsak a Nemzetiben Viktor Rizsakov rendezésében közepesen érdektelen szenvelgésnek láttam, Michal Dočekal vígszínházi Bűn és bűnhődésében is csak kevéssé tartalmas posztmodern zűrzavart észleltem. Wajdi Mouawad Futótüzét a Radnótiban, Alföldi Róbert rendezésében pedig a darab temesvári előadásához képest erős csalódással néztem.

Eszenyi Enikő, Trill Zsolt, Hegedűs D. Géza - III. Richárd

Eszenyi Enikő, Trill Zsolt, Hegedűs D. Géza - III. Richárd (Fotó/Forrás: Eöri Szabó Zsolt / Nemzeti Színház)

A beválogatott produkciókkal szembeni ellenérzéseimen túl,

a hiánylistám sem rövid az idén.

Nagyon fontos előadásnak véltem a Galilei életét a Nemzetiben, Zsótér Sándor rendezésében, a szabadkai Édes Annát, Czajlik József rendezésében, a K2-től az Át az ingoványont a Jurányiban, Jeles András Árvákját és Nóra-rendezését a Stúdió K-ban, Urbán András Magyarját a szabadkai Kosztolányi Színházban, ugyancsak Szabadkáról a Bolondok táncát, Sebestyén Aba, Újvidékről a Guppit, Hernyák György, Miskolcról a Bakkhánsnőket, Szőcs Artúr rendezésében.

Bakkhánsnők

Bakkhánsnők (Fotó/Forrás: Éder Vera / Miskolci Nemzeti Színház)

Az idei legek

Végül pedig azok, amelyekkel egyet tudtam érteni a válogatókkal: A Kivilágos kivirradtig Rusznyák Gábor rendezésében szerintem minden szempontból az elmúlt évad legfontosabb előadása, a Katonában Székely Kriszta Nóra-változata (Karácsony Helmeréknél cím alatt) és Kecskeméten Csehov Platonovja Szász János verziójában Apátlanul címmel szerintem is az évad legjobbjai közé tartozik.

Szóval a három, ami ellen nincs kifogásom, most is megvan.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Fenyő Iván: „Úgy éreztem, hogy megszűnt az összetartás”

Idén folytatódik a „legendás” Máté-Horvai osztály előadássorozata a Jurányi Házban, amely most Fenyő Iván életével foglalkozik. Őt kérdezte a Jurányi Latte a főiskolás emlékeiről, illetve arról, miért szállt ki az AlkalMáté Trupp-ból, és vajon játszik-e majd a róla szóló előadásban.
Zenés színház

Oszvald Marika: „Semmi ok az aggodalomra, jó idők járnak az operettre”

A Halhatatlanok Társulatának tagja, Kossuth- és Jászai-díjas, és cigánykerekeiről azok is ismerik, akik nem járnak operettbe. Oszvald Marika a budavári gálakoncertről, és arról is beszélt, hogy kell-e félteni az operett műfaját.
Klasszikus

Ők a King’s Singers új tagjai

A következő évtől Edward Button kontratenor és Nick Ashby basszbariton a legendás énekegyüttes új tagjaiként állnak színpadra.
Klasszikus

Molnár Anna rangos kortárs zenei fesztiválon énekel Darmstadtban

A magyar énekesnő Eötvös Péter és Balogh Máté műveit adja elő az Internationale Freienkurse für Neue Musik fesztiválon.
Klasszikus

Fidelio Klasszik: Koncertektől hangos kastélyok és várak

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának következő adása július 21-én lesz hallható a 92.1-en.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Színház premier

2039-ben sem lesz könnyebb az élet

Négy generáció különös sorsát bemutató, kortárs családdráma kerül színpadra a Hatszín Teátrumban, tele bűnökkel, pokollá vált házasságokkal és egy elhallgatott örökséggel. A Majd, ha az eső eláll című előadás premierjét augusztus 10-én tartják.
Színház interjú

Fenyő Iván: „Úgy éreztem, hogy megszűnt az összetartás”

Idén folytatódik a „legendás” Máté-Horvai osztály előadássorozata a Jurányi Házban, amely most Fenyő Iván életével foglalkozik. Őt kérdezte a Jurányi Latte a főiskolás emlékeiről, illetve arról, miért szállt ki az AlkalMáté Trupp-ból, és vajon játszik-e majd a róla szóló előadásban.
Színház lázár kati

Lázár Katinak ítélték a színikritikusok az idei életműdíjat

A Színházi Kritikusok Céhe nyolcadik alkalommal ismer el életműdíjjal a színházművészet bármely területén kiemelkedőt alkotó, 65 év feletti művészt.
Színház Radioaktív

Keverni nem csak a fakanállal lehet: Marie Curie nem mindennapi élete

Marie Curie története sok szempontból a századforduló és a 20. század története. A radioaktivitás úttörő kutatójának életét feldolgozó monodráma egy egyedülálló tudós történetét meséli el, akinek volt bátorsága szembemenni a hagyományos női szerepkörrel.
Színház interjú

Gyerekek tragédiája – valóságos túszdráma, színházi köntösben

2004-ben a beszláni I. számú iskolát terroristák rohanták le, ezernél is több embert ejtve túszul. A holland Carly Wijs Mi és Ők című kamaradarabja ezen elbeszélhetetlen napok emlékéről szól.