A Bécsi Ünnepi Hetek keretében, május 17-én mutatta be a Proton Színház Mundruczó Kornél rendezésénen a J. M. Coetzee Szégyen című regényének színpadi adaptációját. A május 18-i előadás után tartott közönségtalálkozón Mundruczó a Szégyen első olvasásakor szerzett élményt egy meteorit becsapódásának hatásához hasonlította és hozzátette: "teljesen kiütötte". A színpadi adaptáció készítéséről elmondta, hogy a regény nem drámai alapanyag, különösen azért sem, mert Coetzee számára inkább egzisztencialista filozófus, mint kizárólag történetmondó. Az irodalom a színpadon nem működik - tette hozzá, ezért a regény által kiváltott hatást szerették volna színházban megfogalmazni. Coetzee-vel kezdték a munkát, de minél többet hagytak el a regényből és kezdték követni a darabbeli kontinuitást, egyre inkább kezdett működni a színpadi változat - foglalta össze a munkafolyamatot.

Természetesen minden szereplő elolvasta a regényt, majd ezt követően több hétig kutattak Dél-Afrikáról, az apartheid utáni időszakról, és keresték a nem direkt párhuzamokat például a rendszerváltás kapcsán, amelyek Magyarországgal összekapcsolhatják a mondanivalót. "Ez a legmagyarabb előadásom" - fogalmazott és hozzátette, nagyon kíváncsi a magyar közönség véleményére, reakciójára. A rendező azonban nem moralizálni akar, hiszen semmi nem fekete vagy fehér - a jelenlegi magyar politikai helyzet sem -, nem a történelemről kíván beszélni, hanem arról, ami van, a létezésről. Hozzátette: nem csupán magyar, de európai kérdéseket is felvet, amennyiben a kisebbségi tematikát tekintjük. Saját társulatával és a független léttel kapcsolatban elmondta, szerencsés, hogy a Proton Színház külföldi koprodukciós partnerek - Bécsi Ünnepi Hetek, Festival d'Avignon, KunstenFestivalDesArts, Malta Festival, Hebbel am Ufer, Romaeuropa 2012, magyar részről pedig a Trafó Kortárs Művészetek Háza - támogatásával létre tudta hozni az produkciót, de sokak számára a működni és az élni között kell dönteni.

Mundruczót a semmiből jövő agresszió érdekelte, a regényben súlyt kapó öregedésre pedig azért nem fektetett hangsúlyt - mint egy kérdésre kifejtette -, mert számára az öregedés arról szól, hogy valaki nem érti a világot. Ezért is választotta David Lurie szerepére Zsótér Sándort, valamint azért, mert Lurie tanárságát ki akarta emelni, s ehhez a "magyar színház ikonikus figurája", több közreműködő tanára, Zsótér tűnt a legalkalmasabbnak.

A Szégyent bécsi és brüsszeli bemutatóját követően június 15-én, 16-án és 17-én láthatták a Trafóban, jártak vele Poznanban, július 19. és 25. között játsszák Avignonban - ahol legutóbb tíz éve szerepelt magyar produkció, akkor a Krétakör Nexxt - Frau Plastic Chicken Show előadását hívták meg -, majd ősszel Rómában is megtekinthetikaz érdeklődők. Az olasz fővárosban huszonhetedik alkalommal rendezik meg szeptember 26. és november 25. között a RomaEuropa fesztivált, amelyen idén negyvenhárom előadást mutatnak be. Közülük öt világpremier, egy európai premier lesz, kilenc előadást pedig először mutatnak be Olaszországban. A fesztivál nyolc helyszínén zajlik, többek között színházakban, egyetemeken és az Auditorium koncerttermeiben. Az előadásról szóló kritikánk erre a linkre kattintva olvasható.

Míg az elmúlt évek programjaiban a modern táncprodukciók voltak hangsúlyosabbak, idén elsősorban a nagyközönség számára is befogadhatóbb populáris színházi előadások lesznek láthatók, amelyek között számos irodalmi adaptáció és radikális kísérlet is meghívást kapott.  A július 28-ig tartó hivatalos programban 36 előadást, köztük 25 - többségében európai, emellett dél-afrikai, kolumbiai és libanoni - ősbemutatót láthatnak a színházrajongók a dél-franciaországi Avignon mintegy húsz játszóhelyén, ahová 130 ezer nézőt várnak. A "off" fesztiválon - amelynek 1161 előadására mintegy másfélmillió ingyenjegyet kínálnak - pedig 975 társulat, köztük 25 külföldi országból 114 csapat mutatkozik be a kisváros utcáin, terein, pincéiben, padlásain.

A seregszemle központi helyszínének számító Pápák palotájának díszudvarán a fesztivál nyitó előadásaként a brit díszvendég, Simon McBurney rendezésében A Mester és Margarita című Mihail Bulgakov-regény színpadi változatát láthatja a közönség. A brit rendező a produkciót Complicite nevű, a szöveget, a zenét és a mozgást hatalmas technikai virtuozitással ötvöző, ugyanakkor a színészi játékot középpontba helyező társulatával készítette. Itt emlékeznek majd meg július 14-én a fesztivált alapító Jean Vilar születésének centenáriumáról is, valamint itt adja elő Juliette Binoche John Berger brit szerző egyik szövegét (From A to X), amelyben egy diktatúrában bebörtönzött férfi a szerelmével levelezik.

Orosz irodalmi adaptációval érkezik a francia Arthur Nauzyciel is, aki Csehov Sirályát viszi színre. Hatalmas várakozás előzi meg a kortárs német színház egyik legnagyobb mesterének tartott Thomas Ostermeier legújabb produkcióját, Ibsen A nép ellensége című drámájának színrevitelét, amely a gazdasági érdekeknek a demokráciát korlátozó hatásait vizsgálja. A gazdasági válság ihlette a szintén német Nicolas Stemann rendezését, amelyet Elfriede Jelinek egyik műve inspirált, valamint a francia Bruno Meyssat 15 százalék című előadását is. A kortárs színházi formákra kérdez rá Stéphane Braunschweig francia rendező Luigi Pirandello Hat szerep keres egy szerzőt című darabjának színrevitelében.

A francia Christian Honoré a Nouveau roman (Új regény) irodalmi irányzathoz tartozó szerzőkről írt darabját viszi színre. A környezetvédelem kérdéseivel foglalkozik a brit Katie Mitchell a német író, Winfried Georg Sebald A Szaturnusz gyűrűi című könyvéből rendezett előadásában, valamint a Ten Billion című produkciójában, amelyet Stephen Emmot tudóssal közösen álmodott színpadra a Föld jövőjéről. A totális színház képviseletében meghívást kapott a kísérletező svájci Christoph Marthaler, aki My Fair Lady, nyelvek laboratóriuma címmel adaptálta a világhírű musicalt. A spirituális színházáról ismert olasz Romeo Castellucci The Four Seasons Restaurant című produkciójának témája a képi világ.

A táncelőadások közül kiemelkedőnek ígérkezik a visszatérő vendégnek számító, Franciaországban dolgozó vajdasági Nagy József Atem című koreográfiája, amelyet Albrecht Dürer metszetei ihlettek. Jérome Bel Disabled Theater című táncprodukciójában hivatásos mozgássérült színészek lépnek fel. Sandrine Buring és Stéphane Olry Chose et Hic sunt leones című előadása is a fogyatékossággal foglalkozik. Régine Chopinot Very Wetr! című koreográfiájához pedig Jean Paul Gaultier tervezett jelmezeket.