Péterfy Bori (fotó: Merényi Dávid) |
Így kaptam azt a Washington Post által szervezett szociológiai kísérletet megörökítő felvételt is, amelyen a világ jelenleg talán leghíresebb hegedűművésze, Joshua Bell játszik Washington DC egyik belvárosi metróállomásán a reggeli csúcsforgalomban. Joshua egyébként nálunk is nagy sztár, ő nyitotta meg a Tavaszi Fesztivált Müpában. Állítólag ő az egyetlen komolyzenész, akinek népszerűsége a popsztárokéval vetekszik.
A kísérlet kiötlői Leonard Slatkint, a washingtoni Nemzeti Szimfonikusok zeneigazgatóját egy játékra hívták. Arra kérték, tippelje meg, mi történik akkor, ha egy világhírű zenész 45 percet játszik egy forgalmas helyen, ahol ezalatt körülbelül ezer ember fordul meg. Slatkin úgy gondolta, 35-40 ember biztosan felismeri a zsenialitást, 70-100 ember megáll és hallgatni fogja a rögtönzött koncertet, és körülbelül 150 dollárt dobnak be a hegedűtokba.
Ehhez képest a valóság megdöbbentő. A baseballsapkát és farmert viselő sztárt egy ember kivételével senki sem ismerte fel, mi több: rá se néztek, bár Bach legnehezebb hegedűre írt darabjait játszotta egy 3,5 millió dollárt érő Stradivarin. A felvételen az is jól látszik, hogy kivétel nélkül minden gyerek odafordult, és meg akart állni, de a szüleik elcibálták őket. A hegedűtokba összesen 32 dollárt dobtak. „Ignoráltak, mintha láthatatlan lettem volna, pedig nagyon hangos voltam” – mondta a kíserlet után Joshua Bell. A néhány méterrel arrébb dolgozó cipőpucoló így kommentálta az esetet: „Néhány éve pont ezen a helyen meghalt egy hajléktalan, azt sem vette észre senki.”
Szó volt róla, hogy ha már úgy is Magyarországra jön, akkor Blahán újra megpróbálja, hátra jobban sikerül. Lehet, hogy ott volt, és nem vettem észre?
Péterfy Bori
a Nemzeti Színház színésznője, énekesnő
hírlevél
