A Duna bal partján fekvő, német polgárok lakta kereskedővárosban, Pesten már a 18. század utolsó harmadától rendszeresen szerepeltek a német nyelvterületről érkező hivatásos vándorszíntársulatok. Alkalmi játszóhelyeiket az 1774-ben a középkori városfal bástyájában berendezett Rondella színpada és mintegy ötszáz fős nézőtere váltotta föl. Budán pedig II. József intézményteremtő programjának részeként alakították ki a tisztviselő polgárok és az udvar, a kormányszervek képviselői számára 1787-ben a Várszínházat a karmelita kolostor volt templomában.
Ahogy az ikervárosok fokozatosan fejlődtek, Budából kormányszékhely lett, Pesten pedig több egymás mellett élő nemzetiség kezdte kialakítani a maga intézményeit (a német ajkúak mellett a szerbek, s lélekszámban harmadikként a magyarok). A Rondella magasabb színvonalú - igaz, fokozatosan romló körülményekkel sújtott - játékterén kívül ideiglenes épületek is otthont adtak a színi szórakoztatásnak, mint például az 1794-ben nyitott Tuschl-féle nyári színház, Sommer-Theater, más néven krajcáros komédia, ami 1804-ig állt a leendő nagy színház helyén. Bár 1812-ben is csak alig érte el a 33.000 főt, a város népessége egyre lendületesebben növekedett, s Pest vezetése elhatározta, méltó épületet emel a német színészetnek az ország fővárosában. Így került sor az évtizedekig tartott előkészületekre, s nyílt meg azután a Királyi Városi Színház, azaz a Das Königliche Städtische Theater Pesten.
Pest II. József (1780-1790) közigazgatási reformjai következtében egyre több országos hivatal székhelye lett, ezzel az ország központja Pozsonyból Budára és még inkább Pestre helyeződött át. 1806-ban az udvari kancellária Johann Aman (1765-1834) udvari alépítészt nevezte ki a színház tervezési feladatára, akivel József nádor kezdte el a tárgyalásokat. Pesti helyszíni szemléjén úgy döntöttek, hogy a színház a tér felé, a vigadó a Duna felé nézzen. I. Ferenc 1807-ben hagyta jóvá a terveket, a kivitelezéssel Pollack Mihály pesti építőmestert bízták meg. Aman először a két épületrészt magában foglaló téglalap alaprajzban gondolkodott, majd a nyugati, folyó felőli oldallal - a helyszínhez igazodva - kilépett a derékszögű koordinátarendszerből. A tervből ekkor csak a színházrész valósult meg, mintaadója a milánói Scala volt. A bejárat az ovális előcsarnokba nyílt, kétoldalt a kétkarú lépcsőházakkal, ezután következett az akár 3500 főt is befogadó hatalmas, félkör alaprajzú nézőtér a több emeletes páholysorral és színpaddal. A klasszicista, portikuszos főhomlokzatot Franz Vogl és Fritz Berringer szobrai díszítették, a Magyarország diadalát ábrázoló előfüggöny Joseph Abel rajza alapján készült. Az épület színházrésze 1812 februárjában nyílt meg. A másik épületrészt, a Vigadót 1829 és 1832 között Pollack Mihály építette fel, saját tervei szerint.
A pesti Német Színház (Királyi Városi Színház) Közép-Európa akkori legnagyobb színházépülete volt a maga 3500 fős befogadóképességével, nagyobb, mint a korabeli bécsi színházak: a Burgtheater vagy a Theater in der Josephstadt. 1812. február 9-én Kotzebue István királyról szóló darabjával nyílt meg a színház, a zenét Beethoven írta hozzá. A színház a 19. századi Magyarország rohamosan fővárossá fejlődő városa, Pest társadalmi életének középpontja volt. Habár németül folytak az előadások - a színművektől az operáig - magyar színészek - köztük Déryné - és karmesterek - például Erkel Ferenc - is felléptek itt. A Német Színház kávéházaival, üzleteivel, a belváros ma is legnagyobb terén, a mai Vörösmarty téren állt, dunai oldalán pedig kis késéssel megépült Pollack Vigadója.
A nyitóelőadás pompáját és telt házát később csak nehezen tudták megközelíteni a bérlő-igazgatók, ám a német színház repertoárja és játékmódja előbb mintául, majd versenytársul szolgált a többi hazai együttes számára, bármely nyelven játszottak is. A német színház társulatát több forrásból biztosították a direktorok, birodalmi német vagy osztrák színészeikkel, később magyarországi születésű tagokkal is. Rendszeresen hívtak vendégművészeket Bécsből, sőt, a húszas évektől már időnként magyar előadókat is fölléptettek a közönség bővítésének szándékával. A pesti polgárokat ugyanolyan műsordarabokkal szórakoztatták, mint a kontinens más, a német kultúrkörbe tartozó régiójában: elsősorban zenés művek, operák, bécsi népszínművek, s vígjátékok, paródiák szerepeltek a színlapokon, s időnként egy-egy jelesebb klasszikus, vagy magyar tárgyú történeti színmű. A Pesti Német Színház iskolája volt a reformkor - immár nemzeti programmal indult . színházcsinálóinak épp úgy, mint a városi közönségnek, és a polgári városvezetésnek. A hatalmas épület működtetése, fenntartása, esténkénti megtöltése nagy feladatot rótt mindnyájukra. De állt és játszott a nagy színház, ezzel lehetőséget teremtve a polgári színjátszás elfogadottságának növelésére, új közösségi és művészi funkciók kiépítésére.
A színház az 1838-as árvízben megsérült, majd 1847. február 2-án - valószínűleg az előző esti előadás egy "eltévedt röppentyűje" vagy az új fűtésrendszer hibája miatt - leégett, csak a teherhordó falak maradtak meg. A Szépítő Bizottmány még abban a hónapban nemzetközi tervpályázatot írt ki a színház újjáépítésére. 13 pályamű érkezett be, a nyertes Carl Roesner bécsi építész lett, a második díjat Hüppmann Ferencnek, a harmadikat a hamburgi G. Louisnak ítélték. 1847 októberében ennek ellenére Hild Józsefet bízták meg a tervezéssel, ám az 1848-as forradalmi év eseményei, majd a Vigadó Hentzi általi szétlövetése ellehetetlenítették az építés ügyét. Az újjáépítéssel Ybl Miklós is többször foglalkozott, az új Vigadó végül Feszl Frigyes romantikus alkotásaként épült újjá (1859-1865). A német nyelvű színjátszásnak 1853-1870 között az Erzsébet téri Nottheater ideiglenes épülete adott otthont. A korábbi német színház romjait lebontották, helyén 1873-ban Haas Fülöp szőnyegáruháza és bérháza épült fel.
A nagy színház leégését és 1849-es lebombázását követően új, ideiglenes épületet emeltek a német társulatok számára az Újvásártéren, azaz a mai Erzsébet téren. 1853-ban kezdtek játszani a Nottheater falai között, ami egészen 1870. április 9-éig működött. Ebben a színházban hangzott föl Pesten első ízben Wagner muzsikája. A következő német színház 1869-ben épült a Gyapjú - mai Báthory - utcában, ahol az újabb korszakot fémjelző szórakoztató, ifj. Johann Strauss, az operettkirály művei aratták első sikereiket a már erősen fogyatkozó német ajkú pesti közönség előtt. A Gyapjú utcai Német Színház épülete 1889. december 20-án égett le. Ez után a német nyelvű színjátszás már csak rövid időre tudott otthont lelni a Városliget szélén. Az Aréna - a mai Dózsa György - úton állt Színkört 1879-ben bérelte ki Feld Zsigmond. De 1889 után már ebben a házban is magyarul játszottak.
A Budapesti Történeti Múzeum és az Országos Száchényi Könyvtár kiállításán - helyszíne a a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumának Metszettára - a Pesti Német Színház dokumentumai sorában ízelítőt adnak arról, mit, kik és hogyan játszottak a korszak legnagyobb közép-európai színházában, hogyan változott az ízlés a késő barokk látványelemektől a biedermeier szórakoztatáson és a korai történeti témák bemutatásán át a kora-romantika művészi igénye s a nemzeti tematika megjelenéséig. A színháztörténeti anyag nagy részét az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tárának gyűjteményéből válogatták, néhány akvarellt az MTA Könyvtárának kézirattárából kölcsönöztek, a többi műtárgy a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma és Fővárosi Képtár gyűjteményeiből való. A Belitska-Scholtz Hedvig és Pukánszkyné Kádár Jolán emlékének ajánlott kiállításhoz - kurátorai: Farbaky Péter (BTM), Rajnai Edit (OSZK), Sirató Ildikó (OSZK) - kapcsolódóan az Országos Széchényi Könyvtár tudományos szimpóziumot rendez április 23-án.
hírlevél
