Bár a kiállítás elsősorban Dajka Margit pályafutására koncentrál, felvillant néhány momentumot a civil életéből is, és kitér arra, milyen örökséget hagyott a következő színészgenerációkra.
A tárlat, amelynek kurátora Papp Kinga Lívia, csak részben követi lineárisan Dajka szakmai előmenetelét, hiszen már az első virtuális állomás azt ecseteli, hogy a színésznőt nem lehetett beskatulyázni, pályája közel 70 éve alatt egy minden szerepkörben bemutatkozó, mégis szerepkör nélküli alkotó volt.
„Hiszen az ember élete csupa kísérlet”
Dajka Margit ismeretlen szerepben (Ismeretlen fényképész felvétele, 1930-as évek) (Fotó/Forrás: PIM-OSZMI / Fotótár)
Pályája azonban nem indult zökkenőmentesen. Mivel édesapja, a kisnemesi származású balettmester, Dayka János nem vett részt a család életében, Margitnak az iskola mellett munkát kellett vállalnia. Így lett rikkancs, fizetése egy részéből pedig tellett színházjegyre is.
Dajka nemcsak árulta a lapokat, hanem el is olvasta azokat. 1918-ban az egyik Színházi Életben annyira elbűvölte a Sztambul rózsája című operett szövege, melyet éppen akkor tűzött műsorára a Kolozsvári Állami Színház, hogy
elhatározta, el szeretné játszani benne a csibész liftesboyt. Besétált a színházba, és el is mondta ezt a pénztárosnak, akire annyira nagy hatást tett a kislány, hogy azonnal felvitte Erdélyi Miklós igazgatóhoz. Aznap este már ő játszott.
Első állandó szerződését korkedvezménnyel, 15 évesen kapta Nagyváradon, de még jó ideig csak a gyerekszerepek találták meg, ami őt egy idő után meglehetősen zavarta. Nagyvárad azonban mérföldkő lett a pályáján, Hetényi Dömény Elemér hamar felfedezte és tanulni hívta a színi iskolájába, melyet kitűnő tanulóként végzett el.
Itt ismerkedett meg Kiss Manyival. Életre szóló emberi és szakmai barátságuknak az OSZMI virtuális tárlata is külön fejezetet szentel. „Ketten voltunk újonnan felfedezett Margitok” – emlékezett vissza Dajka Margit, aki nem sokkal később visszatért Kolozsvárra.
Dajka Margit és Latabár Kálmán a Lili bárónőben:
1927 nyara már a hódmezővásárhelyi Nyári Színkörben találta a színésznőt, itt ismerkedett meg első férjével, Kovács Károllyal. Nemcsak ő figyelt fel Margitra, hanem Sebestyén Géza, a Miskolci Nemzeti Színház akkori igazgatója is, ez pedig a magyarországi pályafutás kezdetét jelentette.
Páger Antallal Szegeden találkoztak a Mágnás Miskában, az ottani partnerség végül mindkettejük pályáját végigkísérte. A jó kapcsolat is közrejátszott abban, hogy Dajka sokáig őrlődött, hogy leszerződjön-e Budapestre, a Vígszínházhoz.
Timár József (Versinin), Gombaszögi Frida (Olga), Dayka Margit (Irina), Mezei Mária (Mása), Szakáts Miklós (Andrej) és Bárdy György (Szoljonij) (Ismeretlen fényképész felvétele, 1947) (Fotó/Forrás: PIM-OSZMI / Fotótár)
A fővárosban töltött időszak alatt a színésznő sokat betegeskedett, felmondott a színházban is – bár ehhez más okok vezettek –, majd a Belvárosi Színházhoz került. 1933 és 1948 között csak szerepre szerződött, állandó társulati tagként nem foglalkoztatták.
Ebben az időszakban játszotta első negatív szerepét is, Hanne-t Gerhart Hauptmann Henschel fuvaros című színművében.
Bár Dajka Margit mindig úgy tartotta, hogy színházi munkái prioritást élveznek az életében, számos filmben láthatta őt a közönség, és örömmel vállalta ezeket a szerepeket is. A Piri mindent tud című detektívfilm címszerepében debütált, és bár a korabeli kritikák szerint az alkotás gyenge volt, Dajka Margit játéka mégis megmentette a filmet. Ezután sorra kapta a felkéréseket, melyeket kizárólag akkor vállalt el, ha éppen nem próbált valamit a színházban. Így lett például Szendrey Éva a Szerelmi lázban.
Lajtos Árpád és Dajka Margit (Fotó/Forrás: Hunyady József / Fortepan)
A II. világháború idején ismerkedett össze Lajtos Árpád tiszttel, akit leveleiben csak Pusinak becéz. A barátságból szerelem lett, ám Lajtos előbb hadifogságba esett, majd 1948-ban 12 év börtönre ítélték. Csak 1957-ben, a férfi szabadulása után kelhettek egybe.
Ekkor a színésznő már a Madách Színházban játszott olyan nagyszerű szerepekben, mint a Rómeó és Júlia Dadája, a Három nővér Másája vagy a Liliomfi Camillája, és átvehette az Érdemes Művész, illetve Kiváló Művész kitüntetést, valamint a Kossuth-díjat is.
A Liliomfi a vásznon is megtalálta Dajkát, Makk Károly alkotását a színésznő első háború utáni filmjeként tartják számon.
1957-től Dajka Margit a Petőfi Színház társulatát erősítette, miután Horvai Istvánt 1956-ban egy társulati ülésen sztálinistának bélyegezték és menesztették a Madách Színházból, neki pedig az 1956-os nyilvános kiállásáért kellett távoznia.
A következő években sorra kapta az úgynevezett „clown”, vagyis bohócszerepeket, legemlékezetesebb alakításai a Jókai és a Thália színházhoz kötődnek.
A Thália Stúdió Sírkő és kakaó című előadásának szereplőgárdája (1968) (Fotó/Forrás: Lugosi Szilvia / Fortepan)
1968-ban Dajka Margit bejelentette nyugdíjba vonulását. A döntésnek több oka is volt: egyrészt nem teljesült a színésznő egyik szerepálma, nem játszhatta el Aurelie-t Giraudoux Párizs bolondja című színművében, másrészt feleslegesnek érezte már magát a színházban.
Visszavonulása ellenére néhányszor még feltűnt egy-egy szerepben, újra játszott Szegeden, és pályája végén mégis megadatott neki, ami a Thália Színházban nem: eljátszhatta Aurelie-t.
„Dayka Margitnak néhány gyönyörű pillanata van. Ilyen halk hangon elmondott tirádája egy hétköznapjának délelőttjéről vagy amikor behunyt szemmel hajdani szerelmesének véli a kezét megfogó fiatalembert”
– írta Molnár Gál Péter az alakításáról.
Utoljára az Egyetemi Színpad Bors néni című előadásának címszerepében, valamint a Budapesti Operettszínház Szerdán tavasz lesz című operettjében állt színpadra, utóbbiban Katinkát, a kissé butácska egykori grófnőt alakította.
Ezután már csak filmes szerepeket vállalt, olyan legendás alakítások köthetők a nevéhez, mint a Szindbád Majmunkája, a Macskajáték Orbánnéja vagy A bohóc feleségének címszerepe.
1986-ban hunyt el, nevét emléktábla őrzi egykori otthona, a Lovag utca 10. alatti ház falán.
Az OSZMI virtuális kiállítása az alábbi oldalon tekinthető meg.
A cikkben szereplő fotókat az OSZMI engedélyével közöltük.
Fejléckép: Dajka Margit otthonában, 1964-ben (fotó: Hunyady József / Fortepan)
hírlevél
