Nádasdy Ádám: „Hogy van-e Isten, azt ne tőlem kérdezze!”

Nádasdy Ádám (Fotó/Forrás: Szilágyi Lenke)

- Nyolc év után készült el az Isteni színjátékkal. Mit érez most? Megkönnyebbülést vagy hiányt?

- Megkönnyebbülést és büszkeséget. Nagy munka volt lefordítani ezt a művet, néha muszáj is volt félretennem és mással foglalkozni, mert nagyon bele lehet fáradni. Kiszámoltam: az Isteni színjáték olyan hosszú, mint négy Shakespeare-darab. Most, hogy elkészültem vele, úgy tekintek rá, mint egy építész az elkészült házára.

- Miért érezte fontosnak újra lefordítani?

- Szeretem ezt a művet és fontosnak tartom. Az volt az érzésem, hogy mára kikopott az általános használatból, azaz kevesen olvassák. Közkézen forog Babits Mihály fordítása, ami gyönyörű és költői, de nagyon nehéz, helyenként talán még nehezebb is, mint az eredeti, ezért gondoltam, hogy érdemes egy „felhasználóbarátabbat” csinálni. Babits Mihály a fordításával azt a hatalmas távolságot akarta éreztetni, ami a középkor és a huszadik század embere között húzódik. Ezzel szemben én a természetességre és a világosságra törekedtem, hiszen Dante is hétköznapi olasz nyelven írt, ahogy akkor a piacon beszéltek.

- A ma emberének miért lehet érdekes az Isteni színjáték?

- A középkor egy érdekes világ, és izgalmas megfigyelni, mennyire másképp gondolkoztak akkor, de mégis akadnak hasonlóságok is. Valóban nem könnyű olvasmány, de ez egy klasszikus: olyan, mint amikor a turisták elmennek bizonyos helyekre, látványosságokhoz, valójában csak azért, mert azt mindenki más is megnézte már. Tulajdonképpen ez egyféle zarándoklat. A zarándokhelyek általában nem érdekesek önmagukban, azért válnak azzá, mert ott már mindenki volt. Ilyenek a klasszikus művek is, azt mutatják meg, mi az, amit mindenki olvasott az elmúlt évszázadokban.

- Ön szerint mit akart Dante közölni a művel?

- Arról szól, hogyan kell jól meghalni, és tekintve, hogy ez mindnyájunkkal meg fog történni, ez igazán érdekes. Dante is leírja, hogy megkérdezik tőle a túlvilágon, miért jöttél ide, ha még élsz, amire azt válaszolja, hogy mert szeretnék majd jól meghalni és nem mindegy, hogy az milyen lélekkel történik. Ebből a szempontból nagyon tanulságos a mű.

Kedves olvasó! Jöjjön velünk a Túlvilágra, és nézze meg, mi vár önre. Nem lesz fenékig tejfel.”

- Fordításkor megítéli a szövegeket esztétikai szempontból?

- Én csak egy építész vagyok, aki székesegyházakat épít - hogy van-e Isten, azt ne tőlem kérdezze!