Színház

Nagy Mari: "Dolgozom és boldog vagyok"

2010.12.14. 13:24
Ajánlom
"Kis" nő nagy eltökéltséggel, átváltozó erővel. Bármit is játszik, a Három nővér Anfiszáját, a Lear király hatalomittas Goneriljét, az Orfeusz alászáll seriffjének feleségét, magától értetődően, önazonosan teszi. Nagy Mari sokat tud az emberi természetről. Legújabb szerepében, Závada Pál Magyar ünnepében Weiner Janka fényképészt alakítja.

- Mi a véleményed a Nemzeti Színház körüli incidensről, aminek következtében visszavonták az előadás bemutatóját a Müpában?

- Mint civil embernek, akit a politikai élet bármikor megkeserít, azt tudom mondani erre, hogy dolgozni kell, és ezt is tettük.

- A sors fintora, mondhatni abszurditása, hogy a darab témája egybecseng egyfajta nemzeti érzülettel, nevezetesen Észak-Erdély 1940-es visszacsatolásával.

- Szerintem, ha nincsenek ezek a harcok a Magyar ünnep bemutatása körül, akkor az előadás akár egy "sima történelemórának" is minősülhetne. A sok más forrás mellett parlamenti felszólalásokból, újságcikkekből, a fajvédelmi törvényekből született, tehát nagyon tárgyilagos is és pontos is.

- Mindeközben úgy tűnik, hogy a mai közhangulat nélkülözi az objektivitást.

- Nem igazán tetsző objektíven szembesülni a történelmünkkel. A Závada-drámának számomra az egyik legfőbb olvasata, hogy van az 1940-es alapidő és mellette a jövő 1947-ig. Tehát amit mi már tudunk a történelemből, azt ma már tudnunk kell. Kell, hogy tudjuk, hogy ezeknek a dolgoknak mi a végeredménye: könyvégetés, gyűlölet, háború - és hogy az életben maradásért el kell árulnunk egymást. A jelen sok helyen hasonlít a színdarabra.

- Ami jó is lehet abból a szempontból, hogy a színháznak mindenkor reflektálnia kell a mára.

- Tizennyolc évesen kerültem be a kaposvári Csiky Gergely Színházba, amit ellenzékinek tartottak, holott csak "szabadon" gondolkodott. Most pedig oda térünk vissza, ahonnan elindultam. Ötven éves vagyok és ugyanazt érzem. Akármennyi rosszat mondanak a színházi szakmáról, ha nagyon fontos dolgokról van szó, a szakma mindig összezár és tudja, hogy miért érdemes harcolni. Hiszem, hogy ez most is így van. Mindig azt az egy mondatát emlegetik Alföldinek, hogy "én nem tudom, hogy milyen a Nemzeti Színház...", a többit már nem hallják meg. Ő azt tudja "csak", hogy milyen a színház, amit közhelyesen szólva a jelen művészetének neveznek.

- Beszéljünk kicsit a Magyar ünnep Weiner Jankájáról. Miben ismersz magadra benne?

- Szarkasztikus, reflexióit eleinte még humorba ágyazza, később pedig harcol és számon kéri barátain, szerelmein, testvérén, hogy mit miért tesznek. Aztán pedig 1947-ben megvédi rokonait, szerelmeit, testvérét. Nem lehet, hogy a politika olyan mértékben tudjon beleszólni az emberek életébe, hogy ne törődjenek szeretteikkel. "Ezer szállal vagyunk egymáshoz kötve". Én pontosan úgy gondolkodom, mint Weiner Janka. Aki egy nagypolgári, kikeresztelkedett, igen művelt zsidóasszony szép külsővel, és még énekel is. Számomra ez komoly kihívást jelentett.

- Nagyon egyértelműen vagy színész, gyakran hangoztatod, hogy nem érzed magad annak, hanem egy embernek, aki a színházban dolgozik.

- Ezt a mai napig így gondolom. Amikor tizenévesen azt mondtam, hogy színésznő leszek, annyi minden volt a fejemben, ami szeretnék lenni. A színészetben nagyon lenyűgözött, hogy bármi lehetek, később megkapott az, hogy milyen jól bele lehet bújni, el lehet menekülni egy csomó minden elől, miközben mindent ki lehet adni magadból a színpadon.

- Egyfajta megtisztulás élménnyel jár ez?

- Igen. Mindig szeretem nulláról elkezdeni a szerepről való gondolkodást. Bár a nyitottság egyfajta bizonytalansággal is jár. Másrészt pedig nagyon izgulós és maximalista vagyok.

- Negyvenhét évesen óriási fordulatot jelentett, hogy a Nemzeti Színház tagja lettél súgó, segédszínész, szabadúszó színész előélettel.

- Valóban messziről indultam. Amikor az Új Színházban dolgoztam Alföldi Róberttel a Három nővérben és a Rómeó és Júliában, majd a Nyugalom című filmjében, nagyon megszerettem azt, ahogy gondolkodik. Amikor a Nemzetibe hívott, mégis felmerült bennem, hogy "Úristen, van itt nekem helyem?". Jó fél év eltelt, amíg megszoktam, hogy a Nemzeti Színházba járok be, és ott is úgy kell dolgozni, mint Kaposvárott, a Stúdió "K"-ban, a Krétakörben, a Radnóti Színházban vagy az Új Színházban.

- Olyan típus vagy, akit időről- időre felfedeznek. A mozivásznon Gothár Péter A Részleg című filmjével, a színházban legutóbb Botho Strauss A parkjával kerültél úgymond fizikai-lelki mélyvízbe.

- Olyan filmszerep, mint A részlegben, kevés színésznek adatik meg. Mégis tíz évvel később, Zsigmond Dezső Hetedíziglen című filmjében nyújtott alakításomért kaptam meg a legjobb női főszereplő díját. Most fejeztük be Az ajtó című filmet Szabó Magda regénye nyomán, amit Szabó István rendez. Amikor felhívott, szinte elájultam a boldogságtól, hogy az ő filmjében részt vehetek. Bizonyos karaktereket állítólag biztonsággal tudok. De én is meglepődöm, amikor egy másféle ember bőrében is jól érzem magam. A parkban szűnt meg bennem a "Duna- parti színházas" görcsöm. Annyira le kellett vetkőzni az összes művészi, emberi, biológiai gátlást, hogy valahol ott szakadt át bennem az, hogy "Úristen, hol is vagyok". Ott vagyok és dolgozom, mint a veszedelem - és boldog vagyok.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

10 érdekesség a ma 75 éves Marton Éváról

Június 18-án ünnepli hetvenötödik születésnapját Marton Éva Kossuth-díjas operaénekes, a Magyar Szent István-rend birtokosa, a Corvin-lánc kitüntetettje, a nemzet művésze.
Zenés színház

Díjakkal ismerte el művészei munkáját az Operaház

A 2017/18-es évad zárásaként a Csillagóra Gálaesten az intézmény legrangosabb kitüntetéseit adták át, először jutalmazva Balett- és Énekkari Kamaraművészt is.
Zenés színház

Spontán, közös énekléssel zárult a miskolci operafesztivál

Dupla gálakoncerttel, utcabállal, remek hangulatban ért véget tegnap este a 18. Bartók Plusz. A friss Kossuth-díjas Sümegi Eszter még meg is énekeltette a Miskolci Nemzeti Színház közönségét.
Klasszikus

Ha kottát nyomtatsz egy pólóra, legalább csináld jól

Valami nagyon nem a kotta szerint alakult az Amazonon.
Vizuál

Száz év magyar plakátjai a Magyar Nemzeti Múzeumban

Sör és vetőmag plakátok, színházi és politikai hirdetések is megtalálhatóak a Tolongó idők című időszaki kiállításon.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Színház kritika

Kapitalista rémuralom és forróvérű balkáni ösztönvilág

Átalakult a TESZT (Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó) válogatási rendszere, ennek következtében talán „közönségbarátabb” lett a programja. De szellemiségéből, merészségéből, izgalmasságából mit sem veszített.
Színház szeged

Izgalmas színházi merítéssel és workshoppal vár augusztusban a THEALTER

Az idén 28. alkalommal jelentkező szegedi fesztivál a független színházak egyik legfontosabb hazai fóruma, amely a hazai és határon túli előadások mellett kritikusműhellyel is várja a színházkedvelőket augusztus 3-11. között.
Színház interjú

„Egyszerre szívbemarkoló és komikus” – Interjú Horváth Csabával

Izgalmas és sűrű időszakot jelent a nyár a Forte Társulat számára: május végén mutatták be Az öngyilkos című fekete komédiát a Szkénében, majd fesztiválszereplés fesztiválszereplést ér. A társulat vezetőjével, Horváth Csaba rendező-koreográfussal beszélgettünk.
Színház óbudai társaskör

Óbudai Nyár az Óbudai Társaskör kertjében

Az elmúlt évek hagyományait folytatva idén nyáron is várja közönségét az Óbudai Nyár keretében az Óbudai Társaskör kertje.
Színház interjú

„Nevetsz, de közben akár sírhatnál is” – Interjú Vida Péterrel

Június 22-én, Az Anyám, a nyolcadik kerület! című előadással nyitja meg színházi idényét a Kultkikötő, ami egyben a darab ősbemutatója lesz. A „monoKRÓM KÁDdráma” főszerepét Vida Péter alakítja.