Emlékszem a kezdetekre. Hezitált.
Nem rémlik, hogy miért.
Azon töprengett: a tatai Öreg-tó környékén kellene a nyári színházi fesztiválját létrehozni, vagy valahol a Balaton mentén.
Igaza van, tényleg, már el is felejtettem ezt. Amikor aztán egy barátom körbevitt Balatonföldváron, s láttam a szabadtéri Bajor Gizi Színpad kapuján a rozsdás lakatot, nem vacilláltam tovább: azt éreztem, nekem kell fölélesztenem ezt a helyet, amely addig szunnyadt.
Le is verte onnan a lakatot?
Le. Szó szerint. Nyilván az önkormányzat engedélyével. Már csak az is erre kötelezett, hogy az ötvenes-hatvanas években itt volt a kaposvári Csiky Gergely Színház első nyári játszóhelye, én pedig a Kultkikötő megalapításakor a kaposvári társulat tagja voltam. Babarczy László szerződtetett oda. Természetesen adódott, hogy az első szezonunkat kaposvári előadással nyitjuk. A Veszett fejszét vittük Földvárra Mohácsi János rendezésében. Egyébként másért is történelmi volt a kezdet.
Amennyiben?
Nulla forintból vágtam bele az egészbe. Odaálltam a kaposvári kollégák elé, mondtam, hogy nincs pénzünk, mégis szeretném elindítani a földvári színházi bázist, tudnak-e velem jönni.
Kivétel nélkül igent mondtak, hálával gondolok vissza erre azóta is.
Megindító volt számomra, hogy erős összefogással támogatnak egy kollégát álmai megvalósításában. Az első szezonban hat vagy hét előadást játszottunk elszórva a nyári hónapokban. Az Orlai Produkció például már az első perctől együttműködő partnerünk volt. Tizenöt éve töretlen ez a szakmai kapcsolat.
Volt akkor a Balaton déli partján nyári színház?
Itt-ott játszottak, ám nem fesztiválszerűen. Én amolyan „szent bolondként” – na jó, a szentet inkább töröljük –, tehát kicsit bolondként ugrottam bele a Kultkikötő alapításába, szervezésébe. Nem igazán volt gyakorlatom az ilyesmiben. De csodás kollégáim lettek. Nélkülük a Kultkikötő – némi képzavarral – nem ért volna révbe. Már az első néhány év visszaigazolta:
a balatoni nyári igények nem merülnek ki a sörben és a lángosban, egyre többen keresik a minőségi szórakozás lehetőségeit.
Idővel ezt a felméréseink is alátámasztották, amelyeket a nézők körében végeztünk. Célunk volt az is, hogy a dél-balatoni környezetet a borkultúráján keresztül is megmutassuk a közönségünknek. Ha az ember jó bort iszik, akkor is kultúrát fogyaszt, nem csupán koncertekkel, színházi előadásokkal. A környéken számos remek pincészet van, sokhoz kapcsolódunk is. Kölcsönösen segítjük a térség kulturális és gasztronómiai életét.
Márta Istvántól, a Művészetek Völgye alapítójától hallottam: neki budapestiből kapolcsivá kellett válnia ahhoz, hogy megcsinálja a fesztiválját, ugyanis a helybeliek befogadása, támogatása nélkül nem ment volna. Hasonlóan volt önnél is?
Igen. Földvári, boglári, szárszói, fenyvesi lettem, néhány éve badacsonyi is, amikor kissé „átlógtunk” a túloldalra. Balatonivá vált a lelkem. Nem esett nehezemre. Mind a négy évszakban jelen vagyunk a kultúrával ezeken a településeken. Ha vége a nyári szezonnak, attól mi még maradunk a programokkal. Nagyon jó a kooperáció a települések vezetőivel, a különféle helyi közösségekkel. Látom a tó és a tóparti terek nyáron túli csendesebb arcát is, amely különösen szép és izgalmas. Sokat beszélgetek a helybeliekkel, jólesnek a visszajelzéseik, hogy a „Víztiszta kultúra” szlogenünket nem plakátmondatnak tartják, hanem szerintük ez a Balaton új arculata is.
Volt olyan pont az elmúlt tizenöt évben, amikor azt érezte, ennyi volt, nem megy tovább?
Éppen a napokban tartottam itt. Igyekeztem ezt palástolni a kollégák előtt.
El fogják olvasni ezt a cikket, lelepleződik.
Ők úgyis tudják, milyen nehézséget okozott nekünk is a veszélyhelyzet, mennyi mindent kellett szinte naponta újragondolnunk. És azt is tudják: semmit nem adok föl, megyünk előre. Azt gondolom, a kultúra jelenti az életerőt.
Kultúrára, a kulturális együttlétekre most még nagyobb szükség van, még akkor is, ha esetleg egy ideig távolságot kell tartaniuk a nézőknek.
Idén vélhetően sokan nyaralnak majd a Balaton környékén, nem mennek külföldre, itthon keresik a kulturálódás helyszíneit. Ott akarunk lenni a szemük előtt. Elvisszük hozzájuk Grecsó Krisztián Veráját, vagy akár a Rózsavölgyi Szalon Táncórák című előadását és más produkciókat.
Minden helyszínen tudnak játszani nyáron?
Abszolút. Július 3-án nyitjuk a jubileumi nyári szezont Balatonföldváron. Augusztus végéig lesznek rendezvényeink hétvégenként, illetve hétköznap is gyerekprogramokkal várjuk a családokat betartva az aktuális egészségvédelmi szabályokat. A nyári évadot a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházzal közös zenés színházi produkcióval zárjuk, a Sándor Mátyással. Szemenyei János a zeneszerzője, a dalszövegeket Závada Péter írta. Bogláron tartjuk a premierjét augusztus 29-én feltehetőleg már az új boglári helyszínünkön, közel a Gömbkilátóhoz.
De addig is játszunk a boglári Kápolnaszínpadon, amely valamikor szintén a kaposvári társulat nyári játszóhelye volt Földvár után. Nem mellesleg: megújul a földvári szabadtéri színházunk is, hamarosan indul az építés, jövőre fejeződik be. Úgyhogy az idei nyáron Kultikötő Piknikre készülünk Földváron, az előadások a színház előtti parkban lesznek, ott állítjuk föl a színpadot. Szárszón ránk bízták a Csukás István Színházat, és július végén a helyi önkormányzattal közösen szobrot állítunk Csukás Istvánnak. Balatonfenyvesen kertmozink lesz és gyerekszínházunk, Badacsonyba friss zenei formációkat viszünk.
Nem gondolt arra, hogy akár még több helyet bevonjon a Kultkikötő rendezvénykörébe?
Vannak megkereséseink, gondolkodunk is új együttműködéseken. De jelenleg arra koncentrálunk, hogy az eddigi magas színvonalat fenntartsuk. Ha úgy tetszik: most már a Kultkikötő brand kötelezi erre a Kultkikötő alapítóit.
Még többet tudhat meg a Dél-Balaton gazdag kulturális életéről és az ott élő emberekről a Partitúra adásának ismétléséből június 20-án, szombaton este 7 órától a Fidelio Facebook oldalán!
További részleteket itt olvashat>>>