- A tavaly bemutatott Meggyeskertnek egyenes következménye, hogy az Örkény Színház tagja lettél?
- Az volt a belépőkártyám, de a szerződési ajánlat a Terápia sorozat révén jött, amelyben két évig együtt forgattunk Mácsai Pállal, aki igazgatóként felajánlotta, hogy nézzem meg, hogyan tudok a társulattal együttműködni, elfogadnak-e. Annál is nagyobb öröm volt a Meggyeskertben szerepet kapni, hiszen Zsótér Sándorral régóta szerettem volna újra együtt dolgozni.
Terápia_Mácsai Pál, Szamosi Zsófia és Nagy Zsolt
- A Tarfuffe Bagossy László rendezésében nagy falatnak tűnik a számodra?
- Nagy falat, hiszen főszerep és megtisztelő a bizalom, amivel egy rendező ilyenkor felém fordul, pláne, hogy még sohase rendezett engem. A következő évadban minden bizonnyal dolgozom még Polgár Csabával és Ascher Tamással is, ami nem akármilyen névsor.
- Outsidernek szoktad magad nevezni. Miért?
- Az életben is outsidernek érzem magam. Kissé máshogyan gondolkodom az emberi kapcsolatokról, a színházcsinálásról, mint mások. Az emberek nagy százaléka a biztonságot választja, kitaposott úton szeret járni, a fősodorban. A kívülállóság nem felsőbbrendűséget jelent, nem jobb vagy rosszabb az egyik vagy másik, egyszerűen más: nem ítélem el azt, aki a biztonságos utat választja. De én nem.
- A Vígszínházban és a Nemzetiben te is belekóstoltál a kőszínházi fősodorba.
- Érdekelt, hogy milyen egy nagy társulattal együttműködni. A Vígben nem maradhattam, mert Eszenyi elküldött. A Nemzetiben lejárt Alföldi szerződése, Vidnyánszky meg kirúgott.
- Szívesen dolgoztál volna Vidnyánszkyval?
- Más irányba ment el, amiben nem igazán lenne kedvem részt venni.
- Miben érzed magadhoz közelállónak az Örkény Színház arculatát?
- Az Örkény egy nyitott szellemiségű színház. Az idei évadban lesz Molière és Mohácsi bemutató, Székely Csaba a társulatnak írt drámája, Kuroszavától A hét szamuráj. Másrészt Mácsai Pál figyelembe veszi azt, hogy nekem mennyire fontos, hogy megmaradjon az underground vonal, a kis társulatunk Kárpáti Péterrel. Egyébként függetlenül attól, hogy milyen színházban vagy, mindig az ügy a fontos, hogy miért vagy ott, mivel foglalkozol, mit akarsz közölni. Ilyen szempontból mindegy, hogy a Vígszínházban, a Nemzetiben játszol vagy a Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházban, ahol Hegymegi Máté vizsgaelőadására készülünk épp, az Amphitryonra.
- Kárpáti Péterrel és a Titkos Társulattal improvizációs műhelymunkát végeztek. Hogyan találtatok egymásra?
- Sok évvel ezelőtt, amikor a Leonce és Lénát csináltuk a Krétakörrel, Péter írt egy gondolatot az idő múlásáról az egyik szereplőnek. Amikor elolvastam, rögtön tudni akartam, ki ez az ember, mert nagyon érdekelt. A Szörprájzparti óta, öt éve együtt mozgunk. Néha szétválunk, mert elfáradunk egymástól. Őt az érdekli, hogyan működöm egy helyzetben, engem pedig az, ahogy a történeteket kanyarítja, ahogy egy szituációt felépít nagyon furcsa dramaturgiai érzékkel.
- A független szférában szerzett tapasztalataidat, a közönség aktív bevonását miként lehet átültetni a kőszínházakba?
- Azon dolgozom, hogy a stúdiószínházakban megszokott intenzitást egy nagyobb térben is megéljék a nézők. Nem gondolom, hogy merőben más típusú munka folyik a kőszínházakban, ez sokkal inkább attitűd függő. Vannak progresszív, bátor, kísérletező alkatú színházak, ahogy vannak merev, "Thonet stílusú", számomra unalmas alkotóközösségek is.
- Idén újra dolgoztál Schillinggel, aki a közélet és a politika újragondolása jegyében rendezte meg A Pártot. Miben különbözött ez a korábbi krétakörös munkáktól?
- Semmiben. Árpáddal ugyanolyan dolgozni, mint régen. A politikai szerepvállalásaihoz csak a színházi munkán keresztül tudok csatlakozni.
- A Párt az emberi kapcsolatok felbomlásáról szól a politika következtében. A személyes életedben mennyire érzed ennek a hatását?
- Mindenkinek az életére kihat. Látjuk, hogy a magyar színház hogyan osztódik ketté. Sokan a szakmából szerepet vállalnak különböző politikai rendezvényeken, pártfórumokon. Én inkább az Unicefnek készítek promóciós anyagot a családon belüli erőszakról, vagy egy szkeccsfilmet Vágvölgyi B. Andrással a cigánygyilkosságokról. Ez az én hozzájárulásom. A civil szervezetekben hiszek. Nem tudnék beállni olyan megmozdulásokba, ahol politikusokkal kellene szembenéznem, akiknek egyetlen szavát sem hiszem el.
- Konok igazságérzet, eltökéltség árad rólad. Gyakran formálsz meg erős, kemény fickókat. Zavar, hogy ezzel a képpel azonosítanak?
- Nem bánom. Ilyen vagyok. Erős testalkatú, százhetven centis kun pasas. Amikor a Sirájt játszottuk a Krétakörrel, Ascher Tamás megjegyezte, hogy soha nem osztotta volna rám Trepljovot, de az alakításomban mégis látja a neurotikus embert. Ez nagy dicséret volt tőle. Ez az öngyötrő, sírdogáló, ideggyenge alak is én vagyok.
- A tépelődés, az önmarcangolás szintén a sajátod?
- Minden alkotó ember ezzel az attitűddel áll neki az életnek. Harmincnyolc évesen azt látom, hogy nincsenek egyértelmű dolgok, sokkal inkább kérdések, amelyeket fel kell ismerni és minden szituációba beleállni, nem pedig a mindentudás álcájával mozogni a világban.
- A változásokat, a bizonytalanságot rosszul tűröd?
- Nem vagyok terminátor, aki a kitűzött célt öles léptekkel el is éri, és bármilyen vesztéseget csak járulékos kárként ír fel a hátára. Megviselnek a változások, a veszteségek, amikor nemet mondanak vagy nem bíznak bennem.
- Mi igaz abból, hogy szívesen alakítanál romantikus szerepeket?
- Nagyon romantikus alkat vagyok, de nem játszottam még Rómeót vagy hősszerelmest. Ugyanakkor valamilyen szinten Amphitryon, Trepljov és Liliom is az.
- Minden szerepet képes vagy magadból fogalmazni?
- Honnan máshonnan indulnál, mint saját magadból, találkozásaidból, tapasztalataidból, aztán hozzáad, hogy milyen légkörben, kémiával dolgozol egy közösségben vagy mennyire húz egy karizmatikus rendező. Mácsai például olyat szeretne látni belőlem, amit más nem mutatott még meg. Az Übü király Paszomány kapitánya ilyesfajta próbálkozás volt, irónia, humor és cinizmus keveréke.
- A "mit értem el, hol tartok, merre tovább" jellegű kérdések foglalkoztatnak?
- Inkább úgy fogalmaznék, hogy rendszerezem a dolgaimat. Természetesen, ha vannak terveid, tudnod kell a kiindulópontot és hogy hová szeretnél eljutni. Nekem a nagyon erős és meghatározó kiindulópontom a Krétakör volt.
- A Krétakör után hontalanná váltál?
- Mi ezt úgy fogalmaztuk meg Árpáddal, hogy szétszóródtunk az országban. Ugyanazt a minőséget kell hozni, csak máshol.
- A rendezés szerepel a terveid között?
- Az Othellót szeretném megrendezni. A vígszínházi előadásban csak a felszínét kapargattuk, nem tudtunk eljutni a mélyére.
- Othello milyen a te olvasatodban?
- Egy nagydarab, kemény, fekete kő. Az én szememben nem hős. Az apámra emlékeztet. Még nincs itt az ideje, hogy beszéljek erről. Majd egyszer bele kell állni.
hírlevél
