Színház

„Nagyon szeretem az ilyen időutazós darabokat” - Interjú Schell Judittal

Beszélgetés a Csoda korban élünk című darab kapcsán
2018.07.31. 11:00
Ajánlom
Augusztus végén egy újabb fergeteges bohózat érkezik a balatonföldvári Kultkikötőbe, aminek cselekménye ugyancsak a Balaton-parton, egészen pontosan Szigligeten játszódik. A Thália Színház vendégjátéka kapcsán a darab egyik főszereplőjét kérdeztük.

A Csoda korban élünk című darabban egy írónőt alakít. Voltak valaha ilyen ambíciói, esetleg gyerekkori fantáziái?

Nagyon érdekes, hogy pont erre kérdez, mert annyira nincsen bennem semmilyen grafománia, hogy éppen most kellene válaszolnom egy emailre és inkább megkeresem a feladónak a telefonszámát, hogy személyesen beszéljünk, mert nincs türelmem levélben hosszan kifejteni. Szóval, nem, soha nem volt bennem ilyen ambíció.

Naplót írt esetleg?

Naplóm volt korábban, de nem az a „kedves napló”, amibe oldalakon át írok, inkább csak egy-két szóval, vagy tőmondattal írtam le az aktuális dolgokat.

Még mindig vezeti?

Nem… Szép is lenne, ha ilyesmire lenne időm! Most már csak a naptárba írok. (nevet) Azokhoz viszont ragaszkodom, mert megvannak sok évvel ezelőttről is. Azokat szeretem visszalapozni, hogy felidézzem, mondjuk 1992-ben július 4-én mi történt velem.

Olyan esetleg volt már, hogy egy szerepben, amit megformált, átírt vagy szívesen átírt volna egy-egy megnyilatkozást, mondatot, vagy szavakat?

Ha valami átíródik az inkább a fejemben megy végbe, nem írom le. Előfordul, hogy némileg módosul a szöveg a sokadik előadásra, mert egy kicsit jobban az én számra, az én nyelvemre formálom a mondatot. Ahogy túljutunk a szöveges próbákon és jönnek be a mozgások a színpadon, fokozatosan elfelejtem a szöveg látványát. Aztán ha egy felújító próbán újra bele kell néznem a szövegkönyvbe, az kifejezetten zavaró, mert akkor újra betűket látok, pedig már inkább a megszólalások élnek bennem.

A Csoda korban élünk a Rákosi-éra időszakát idézi meg egy abszurd szatírában. Úgy halottam, hogy ezt helyenként annyira szórakoztatóan sikerült kivitelezni, hogy ön és Szervét Tibor is sokszor alig bírták ki nevetés nélkül az előadásokat. Melyik a legmegmosolyogtatóbb jelenet az ön számára a darabban?

A darabnak is van számos humoros jelenete, de mi ezeken ki tudjuk nevetni magunkat az olvasópróbán. Ezeket a nevetés közeli szituációkat esetünkben inkább az aktuális helyzet adja. A darabban például a ládás jelentnél volt hasonló. A történet szerint az író, Sas Tibor meghal és bekerül egy ládába. Elég sokan sürgünk forgunk a láda körül, és amikor az írót alakító Nagy Viktor félig már benne van, egy műláb ugye rendre kigyűrődik, kiugrik a ládából. És hát

addig sürögtünk forogtunk ott, mígnem idő előtt kijött a műláb, mielőtt a Viktor lába ténylegesen bekerült volna a ládába, és alig bírtuk visszatolni, hogy ne legyen hirtelen három lábú Sas Tibor. Közben a Tamási Zoli is próbálta menteni a helyzetet és csukogatta le a ládát, a Viktor igazi lábaira, és úgy kellet őt visszafogni. (nevet)

Csoda_korban_elunk2-104130.jpg

Csoda korban élünk (Fotó/Forrás: Kultkikötő )

A rákosi rendszerrel ön csak történelemként találkozhatott, de talán szülők, rokonok révén az ön számára is elevenebb lehet ez az időszak, mint egy teljesen kívülállónak, például a darabban felbukkanó olasz riporternek. Milyen érzés volt belecsöppenni egy szerep erejéig ebbe a világba?

Nagyon szeretem az ilyen időutazós darabokat.

Igaz, a legtöbb történet, amit itt játszunk a Tháliában, egy modern környezetbe átültetett dráma, azért akad néhány, ami ténylegesen a visszarepít a múltba. Ha messzebbre megyünk, mint az aktuális premierdarabunk, a Lady Windermere legyezője esetében, ami ugye az ezernyolcszázas évek végére kalauzolja a nézőt, az van annyira távoli, hogy arról tényleg csak elképzelésünk van. De az ’53-as időszak maradványairól, lecsengéséről van fogalmam, azért pár évet éltem a szocializmusban, voltam úttörő kisdobos is, szóval a bőrömön éreztem. Igaz, gyerekként egész más szemmel nézte ezeket az ember, a negatív oldalát inkább a szüleim érezték.

A Csodakorban élünk című darabot a nyári Kultkikötő összművészeti fesztiválra is elviszik. A Balatonról talán minden magyarnak van valamilyen emléke. Felidézne egy ön számára kedveset?

Nagyon sok emlékem van a Balatonról, tulajdonképp minden évben megyünk oda. A gyerekkorom nyarai ott teltek. Nyaralónk nem volt, így sokat kempingeztünk, amit nagyon szerettem. Volt, hogy viharban indultam szörfözni például, akkor úgy kellett kimenteni a vízből. A diszkóhajót is nagyon szerettem, annak ellenére, hogy a stroboszkóp kifejezetten zavart. Mostanában többet megyek a tengerhez, mert nagyon szeretem, de a Balaton mai napig része a családi nyaralásoknak.

Szigligeten is volt esetleg, ahol a darab játszódik?

Szigliget az egyik kedvencem. Már több mint tíz éve, hogy egy munka kapcsán összeismerkedtünk egy házaspárral, amiből olyan barátság szövődött, hogy azóta rendszeresen járunk hozzájuk. Még bent az alkotóházban nem voltam, ami a darab színhelye, de a kertet láttam, az gyönyörű. De a kikötőt, a strandot, a várat, a házakat, a kávézót, a fagyit - mindent szeretek ott.

Van kedvenc része a darabból?

Azt nagyon szeretem, amikor egy pár percig cigarettázgatva nézek kifelé a szigligeti alkotóház ablakán. Olyankor mindig azt a képet látom magam előtt, ahogy a Balaton látszik az ismerősöm szigligeti házából.

Ha ajánlaná a darabot, hogyan csalogatná be a nézőket?

Azt gondolom, hogy egy rendkívül minőségi szórakoztatás. Továbbá azoknak, akik még tapasztaltak valamit abból a korból, azoknak egy furcsa bizsergető érzés lehet, egy nagyon nosztalgikus élmény, hogy az emberek hogyan rettegtek a hatalomtól, és próbáltak megfelelni az elvárásoknak. Akiknek meg nincs emlékük róla, azoknak egy érdekes betekintést adhat, hogy hogyan volt jelen ennek az egésznek az abszurd valóságossága.

Ez olyan A tanú-szerű bohózatként van megjelenítve, vagy annál sötétebben, komorabban?

Nem sötét kifejezetten, inkább a humoros oldaláról fogja meg, tud nevetni a nehézségeken, furcsaságokon.

A Csoda korban élünk című előadást augusztus 4-én, a Kultkikötő balatonföldvári helyszínén lesz látható. Jegyvásárlás és további információ itt>>>

 

A Quimby és a Vígszínház fiúzenekara is vár a Kultkikötőben

Kapcsolódó

A Quimby és a Vígszínház fiúzenekara is vár a Kultkikötőben

Quimby, Bérczesi Robi, Müller Péter Sziámi and Friends, A GRUND, slam poetry, ütős színházi előadások – Vagány programok érkeznek a Kultkikötőbe!

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

„Egy karmesternek szüksége van lábra, amin áll”

Felnőtt egy generáció, amely saját bőrén tapasztalhatta meg, mi is Wagner művészetében a téboly és a bűvölet – köszönhetően Fischer Ádámnak.
Színház

Nincsenek skatulyái – Simon Zoltán

A fiatal színművész éveken át vizilabdázott, férfias testalkata, erős egyénisége mégis skatulyázás nélkül teszi lehetővé számára különböző figurák megformálását a színpadon.
Vizuál

Libanoni Oscar-jelölt film, új Sorrentino, Pawlikowski és Farhadi - kezdődnek a Mozinet Filmnapok

Enyedi Ildikó, Nemes Jeles László, Paulo Sorrentino, Asghar Farhadi, Pawel Pawlikowski, Penélope Cruz, Javier Bardem - néhány név azok közül a művészek közül, akiknek filmjeit megcsodálhatjuk a 8. Mozinet Filmnapok vetítésein, szombattól kedd estig országszerte az art mozik hálózatában.
Színház

Nem provokál, mégis provokatív – Fekete Ádám

Az a fajta művészi és emberi szabadság az alapja ma is minden munkájának, amit a Táp Színháznál tanult. Fekete Ádám a KULT50-ben megjelent portréja.
Színház

„Megismertem, mik a határaim” – Zoltán Áron

Úgy véli, minden fiatal színésznek hasznára válna, ha néhány évet egy vidéki színháznál töltene el. Jelenleg a Vígszínház társulatát erősíti, ahol jobbnál jobb szerepek találták meg.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Színház interjú

Irina elszáll – interjú Szakács Hajnalkával

Az idei POSZT-on Szakács Hajnalka kapta a Fidelio által támogatott Legjobb 30 év alatti színésznek járó díjat, Irina megformálásáért a debreceni Csokonai Színház Három nővér című előadásában. A fiatal színésznőt az új évadban már Tatabányán, a Jászai Mari Színházban láthatjuk.
Színház portré

„Megismertem, mik a határaim” – Zoltán Áron

Úgy véli, minden fiatal színésznek hasznára válna, ha néhány évet egy vidéki színháznál töltene el. Jelenleg a Vígszínház társulatát erősíti, ahol jobbnál jobb szerepek találták meg.
Színház kult50

Nem provokál, mégis provokatív – Fekete Ádám

Az a fajta művészi és emberi szabadság az alapja ma is minden munkájának, amit a Táp Színháznál tanult. Fekete Ádám a KULT50-ben megjelent portréja.
Színház portré

Nincsenek skatulyái – Simon Zoltán

A fiatal színművész éveken át vizilabdázott, férfias testalkata, erős egyénisége mégis skatulyázás nélkül teszi lehetővé számára különböző figurák megformálását a színpadon.
Színház portré

„Ha nincs színház, nincs élet” – Mészáros Blanka

Különleges érzékenységgel nyúl szerepeihez, egyedi kisugárzása és magas színvonalú teljesítménye kiemelik pályatársai közül Mészáros Blankát.