Színház

„Nagyon szeretem az ilyen időutazós darabokat” - Interjú Schell Judittal

Beszélgetés a Csoda korban élünk című darab kapcsán
2018.07.31. 11:00
Ajánlom
Augusztus végén egy újabb fergeteges bohózat érkezik a balatonföldvári Kultkikötőbe, aminek cselekménye ugyancsak a Balaton-parton, egészen pontosan Szigligeten játszódik. A Thália Színház vendégjátéka kapcsán a darab egyik főszereplőjét kérdeztük.

A Csoda korban élünk című darabban egy írónőt alakít. Voltak valaha ilyen ambíciói, esetleg gyerekkori fantáziái?

Nagyon érdekes, hogy pont erre kérdez, mert annyira nincsen bennem semmilyen grafománia, hogy éppen most kellene válaszolnom egy emailre és inkább megkeresem a feladónak a telefonszámát, hogy személyesen beszéljünk, mert nincs türelmem levélben hosszan kifejteni. Szóval, nem, soha nem volt bennem ilyen ambíció.

Naplót írt esetleg?

Naplóm volt korábban, de nem az a „kedves napló”, amibe oldalakon át írok, inkább csak egy-két szóval, vagy tőmondattal írtam le az aktuális dolgokat.

Még mindig vezeti?

Nem… Szép is lenne, ha ilyesmire lenne időm! Most már csak a naptárba írok. (nevet) Azokhoz viszont ragaszkodom, mert megvannak sok évvel ezelőttről is. Azokat szeretem visszalapozni, hogy felidézzem, mondjuk 1992-ben július 4-én mi történt velem.

Olyan esetleg volt már, hogy egy szerepben, amit megformált, átírt vagy szívesen átírt volna egy-egy megnyilatkozást, mondatot, vagy szavakat?

Ha valami átíródik az inkább a fejemben megy végbe, nem írom le. Előfordul, hogy némileg módosul a szöveg a sokadik előadásra, mert egy kicsit jobban az én számra, az én nyelvemre formálom a mondatot. Ahogy túljutunk a szöveges próbákon és jönnek be a mozgások a színpadon, fokozatosan elfelejtem a szöveg látványát. Aztán ha egy felújító próbán újra bele kell néznem a szövegkönyvbe, az kifejezetten zavaró, mert akkor újra betűket látok, pedig már inkább a megszólalások élnek bennem.

A Csoda korban élünk a Rákosi-éra időszakát idézi meg egy abszurd szatírában. Úgy halottam, hogy ezt helyenként annyira szórakoztatóan sikerült kivitelezni, hogy ön és Szervét Tibor is sokszor alig bírták ki nevetés nélkül az előadásokat. Melyik a legmegmosolyogtatóbb jelenet az ön számára a darabban?

A darabnak is van számos humoros jelenete, de mi ezeken ki tudjuk nevetni magunkat az olvasópróbán. Ezeket a nevetés közeli szituációkat esetünkben inkább az aktuális helyzet adja. A darabban például a ládás jelentnél volt hasonló. A történet szerint az író, Sas Tibor meghal és bekerül egy ládába. Elég sokan sürgünk forgunk a láda körül, és amikor az írót alakító Nagy Viktor félig már benne van, egy műláb ugye rendre kigyűrődik, kiugrik a ládából. És hát

addig sürögtünk forogtunk ott, mígnem idő előtt kijött a műláb, mielőtt a Viktor lába ténylegesen bekerült volna a ládába, és alig bírtuk visszatolni, hogy ne legyen hirtelen három lábú Sas Tibor. Közben a Tamási Zoli is próbálta menteni a helyzetet és csukogatta le a ládát, a Viktor igazi lábaira, és úgy kellet őt visszafogni. (nevet)

Csoda_korban_elunk2-104130.jpg

Csoda korban élünk (Fotó/Forrás: Kultkikötő )

A rákosi rendszerrel ön csak történelemként találkozhatott, de talán szülők, rokonok révén az ön számára is elevenebb lehet ez az időszak, mint egy teljesen kívülállónak, például a darabban felbukkanó olasz riporternek. Milyen érzés volt belecsöppenni egy szerep erejéig ebbe a világba?

Nagyon szeretem az ilyen időutazós darabokat.

Igaz, a legtöbb történet, amit itt játszunk a Tháliában, egy modern környezetbe átültetett dráma, azért akad néhány, ami ténylegesen a visszarepít a múltba. Ha messzebbre megyünk, mint az aktuális premierdarabunk, a Lady Windermere legyezője esetében, ami ugye az ezernyolcszázas évek végére kalauzolja a nézőt, az van annyira távoli, hogy arról tényleg csak elképzelésünk van. De az ’53-as időszak maradványairól, lecsengéséről van fogalmam, azért pár évet éltem a szocializmusban, voltam úttörő kisdobos is, szóval a bőrömön éreztem. Igaz, gyerekként egész más szemmel nézte ezeket az ember, a negatív oldalát inkább a szüleim érezték.

A Csodakorban élünk című darabot a nyári Kultkikötő összművészeti fesztiválra is elviszik. A Balatonról talán minden magyarnak van valamilyen emléke. Felidézne egy ön számára kedveset?

Nagyon sok emlékem van a Balatonról, tulajdonképp minden évben megyünk oda. A gyerekkorom nyarai ott teltek. Nyaralónk nem volt, így sokat kempingeztünk, amit nagyon szerettem. Volt, hogy viharban indultam szörfözni például, akkor úgy kellett kimenteni a vízből. A diszkóhajót is nagyon szerettem, annak ellenére, hogy a stroboszkóp kifejezetten zavart. Mostanában többet megyek a tengerhez, mert nagyon szeretem, de a Balaton mai napig része a családi nyaralásoknak.

Szigligeten is volt esetleg, ahol a darab játszódik?

Szigliget az egyik kedvencem. Már több mint tíz éve, hogy egy munka kapcsán összeismerkedtünk egy házaspárral, amiből olyan barátság szövődött, hogy azóta rendszeresen járunk hozzájuk. Még bent az alkotóházban nem voltam, ami a darab színhelye, de a kertet láttam, az gyönyörű. De a kikötőt, a strandot, a várat, a házakat, a kávézót, a fagyit - mindent szeretek ott.

Van kedvenc része a darabból?

Azt nagyon szeretem, amikor egy pár percig cigarettázgatva nézek kifelé a szigligeti alkotóház ablakán. Olyankor mindig azt a képet látom magam előtt, ahogy a Balaton látszik az ismerősöm szigligeti házából.

Ha ajánlaná a darabot, hogyan csalogatná be a nézőket?

Azt gondolom, hogy egy rendkívül minőségi szórakoztatás. Továbbá azoknak, akik még tapasztaltak valamit abból a korból, azoknak egy furcsa bizsergető érzés lehet, egy nagyon nosztalgikus élmény, hogy az emberek hogyan rettegtek a hatalomtól, és próbáltak megfelelni az elvárásoknak. Akiknek meg nincs emlékük róla, azoknak egy érdekes betekintést adhat, hogy hogyan volt jelen ennek az egésznek az abszurd valóságossága.

Ez olyan A tanú-szerű bohózatként van megjelenítve, vagy annál sötétebben, komorabban?

Nem sötét kifejezetten, inkább a humoros oldaláról fogja meg, tud nevetni a nehézségeken, furcsaságokon.

A Csoda korban élünk című előadást augusztus 4-én, a Kultkikötő balatonföldvári helyszínén lesz látható. Jegyvásárlás és további információ itt>>>

 

A Quimby és a Vígszínház fiúzenekara is vár a Kultkikötőben

Kapcsolódó

A Quimby és a Vígszínház fiúzenekara is vár a Kultkikötőben

Quimby, Bérczesi Robi, Müller Péter Sziámi and Friends, A GRUND, slam poetry, ütős színházi előadások – Vagány programok érkeznek a Kultkikötőbe!

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

Több ezer aláíró követeli Demeter Szilárd lemondását

Miután holokausztrelativizáló publicisztikát közölt Soros György nevének tízszeri említésével az Origón, számos szervezet és ismert értelmiségi lemondásra szólítja fel a PIM főigazgatóját
Klasszikus

Online koncertek a Filharmónia Magyarországtól

A 17 éves zongorista Bach, Beethoven és Schumann műveit adja elő a pécsi Kodály Központban. A Filharmónia Magyarország közvetítéseit ajánljuk.
Könyv

„Szégyen és gyalázat” – Írók reagáltak Demeter Szilárd publicisztikájára

Kepes András lemondta a PIM-ben megrendezendő könyvbemutatóját, Vámos Miklós melegebb éghajlatra küldte Demeter Szilárdot, Dragomán szégyennek és gyalázatnak nevezte az esetet. Felbolygatta a szakmát a PIM főigazgatójának írása.
Könyv

Nem meneszti a kormány Demeter Szilárdot az origós írás miatt

Arról kérdeztek az ellenzéki képviselők, hogy menesztik-e a Demeter Szilárdot a holokausztrelativizáló publicisztika miatt.
Színház

Vecsei H. Miklós arról beszélt, miért búcsúzott el a Vígszínháztól

„Leszek én még vígszínházi tag” – mondta a Rózsavölgyi Szalon Mi jár a fejedben című műsorában Vecsei H. Miklós, akinek a neve hosszú évekre egybeforrt Nemecsekével. Most ír, rendez, zenél és újratervez.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház szfe

Kiválóság, láthatóság, szorgalom – megkezdte munkáját Antal Zsolt, az SZFE harmadik intézetvezetője

Sára Balázs és Bodolay Géza után Antal Zsolt is megkezdte munkáját, a jövőben az SZFE Elméleti Intézetét irányítja. Antal évtizedek óta a közszolgálati kommunikáció és tájékoztatás területén dolgozik, új megbízatásába ezeket a tapasztalatokat is szeretné integrálni.
Színház interjú

Auksz Éva: Szerencsére az élet visszaigazolta, hogy jó úton vagyok

A Partitúra december 5-én, szombaton 14.30-tól Dunaújvárosban kalandozik. Itt született a zenés és prózai előadásokban is emlékezetes alakításokat nyújtó Auksz Éva, aki színházi elfoglaltságai miatt nem tudott jelen lenni a Partitúra dunaújvárosi forgatásán, egykori néptáncos fellépéseinek helyszínén, a Bartók Kamaraszínházban, ahol Őze Áron, az intézmény igazgatója vitte körbe a stábot. Auksz Éva ugyanakkor a Fidelio.hu-nak mesélt fiatalkori útkereséséről, mesteréről, Iglódi Istvánról, és egy különleges előadásról, amely a Rózsavölgyi Szalonban megy majd – a korlátozó intézkedések feloldása után.
Színház ajánló

Online tartja legújabb bemutatóját a Pesti Színház

Elmesélhető-e a 20. század történelme egyetlen család, ház vagy kő történetén keresztül? Marius von Mayenburg A kő című drámájában generációról generációra hagyományozott titkok, falakba eltemetett történetek kerülnek felszínre, megértetve valamit saját múltunkból, de leginkább a jelenünkből. Michal Dočekal, a Prágai Városi Színházak igazgatójának rendezése december 5-én látható élő stream formájában.
Színház szfe

Film készül az SZFE-s ellenállásról

Az egyetem dokumentumfilmesei az első pillanattól kezdve rögzítik az eseményeket, ebből készül most egy, a demokratikus közösség kialakulását bemutató film. Az alkotógárda nemcsak rögzít, hanem aktív részese is az eseményeknek, így a diákok igazán testközelből tudják megmutatni, hogy mi történik a „színfalak mögött”.
Színház hír

Emléktáblát kapott Horváth Ádám, a Szomszédok megalkotója

November 20-án a szokásostól eltérően ünnepség nélkül került kihelyezésre Horváth Ádám Kossuth-díjas rendező emléktáblája a 13. kerületben, a Szent István parkban.