Vannak színészek, akiken rögtön látszik, hogy a tehetségük túlmutat az alkati adottságokon; többre hivatottak a külsejük kínálta szerepköri skatulyánál. Barta Ágnes kicsi, törékeny, fiatal lány nagy, fájdalmasbarna szemekkel, hosszú, barna hajjal. Amikor osztálytársnőivel heten játszották Psyché szerepét a Vidnyánszky Attila rendezte kaposvári vizsgaelőadásban,
azonnal őt kellett megjegyezni a libbenő fehér ruhás lányok közül. Talán a költőiségbe oldódó szenvedélyessége miatt.
Zilahon született, Szolnokon gyerekeskedett. Az első kaposvári Vidnyánszky-osztályban tanulta a színészetet, s aztán a Nemzeti Színházba vezetett az útja, ahol a társulat idén neki ítélte a Szörényi Éva-díjat. Ahogy színháza, igazgatója a Junior Prima Díj kapcsán megfogalmazta: „Barta Ágnes annak a kaposvári színésznemzedéknek a tagja, amelynek derékhada követte mesterét, Vidnyánszky Attilát, és 2015-ben a budapesti Nemzeti Színházba szerződött. Barta Ágnes azóta évadról évadra megmutatja sokszínű tehetségét. Szertelen és önfeledt játéka magabiztos mesterségbeli tudással párosul. A szenttől a profánig képes szerepformálásra: egyaránt nagy kifejezőerővel alakítja Mária Magdolnát a Csíksomlyói passióban, Cecey Évát az Egri csillagokban vagy éppen Hellát A Mester és Margaritában.”
Hogy Barta Ágnes hiteles az olyan naivaszerepekben, mint Cecey Éva vagy Boróka a Vitéz lélekben, az szinte természetes. Különösen felvillanyozó volt viszont, amikor sárga műanyag jelmezben temperamentumos Suzanne-t játszott Sardar Tagirovsky futurisztikus Figaro házasságában. Vagy amikor Vidnyánszky Attila a Rocco és fivéreiben Nadia főszerepét bízta rá, egy sokrétű, izgalmas és nem feltétlenül pozitív hősnő megformálását. Amikor pedig ifj. Vidnyánszky Attila Sztalker Csoportja beköszönt a Nemzetibe a Woyzeck átütő előadásával, abban is Barta Ágnesre várt az ambivalens érzéseket keltő, tragikus sorsú Marie figurájának megformálása.
Filmek és tévésorozatok is hoztak elismerést Barta Ágnesnek – a Mellékhatásért a legjobb mellékszereplő díját nyerte el a televíziós újságíróktól –, de a legfontosabb mégis a színház. Ott – mint mondja – játszók és közönség körbeveszik egymást. Együtt élik meg a színházi estét, s minden olyan pillanat, amikor a szemébe nézhet valakinek a színpadon, kiváltságos helyzet számára.
Fejléckép: Barta Ágnes (forrás: Takarékbank / Fidelio)