Színház

„Nehezen tudom elképzelni, hogy van olyan ember, akiben nincs valamiféle előítélet” – interjú Kálid Artúrral

2022.05.12. 13:50
Ajánlom
Május 15-én újra látható a RaM Színházban a Veres 1 Színház Miss Daisy sofőrje című produkciója. A sofőrt alakító Kálid Artúrral előítéletekről, a színház feladatáról és hatásáról beszélgettünk az előadás kapcsán.

Miről szól a Miss Daisy sofőrje számodra?

Szerintem annyira tiszta ez a történet. Van két végpont, és ez a két végpont elkezd egymáshoz közeledni, és aztán úgy ér véget az életük, hogy minden előítéletük, minden rossz érzésük, minden prekoncepció és minden mögé gondolás nélkül egyszer csak tisztán tudja az egyik a másik embert szeretni. Azt szokták mondani nagy bölcsen, hogy az igazi nagy történetek azok ilyenek. Emlékszem, amikor a filmet láttam, akkor is ugyanezt éreztem, hogy milyen jó úgy megnézni egy ilyen filmet, hogy igazából semmi truváj nincs benne. Tulajdonképpen két ember végig autózgat benne, és az egyik állandóan hátrafelé néz, a másik meg ül a kis táskájával a hátsó ülésen, és ez alatt a másfél óra alatt mégis teljesen felfordul az egész világ.

Alapvetően a faji kérdést járja körül.

Még abban az időben játszódik, amikor a sofőr, akit én játszom, elmondja, hogy színesbőrűeket nem engednek be a nyilvános vécébe. Ez még a faji megkülönböztetés egy durvább időszaka volt, de ne gondoljuk, hogy ez már nincs, elég csak megnézni, hogy mi hangzik el a magyar parlamentben, ma ugyanúgy aktuális erről beszélni. Mindez egy szórakoztató történetbe van ágyazva, de sokan sírnak is, tehát megérinti az embereket. De tulajdonképpen ez oda-vissza hat, mert a sofőr előítéletei meg Miss Daisy zsidóságra vonatkoznak. Nem negatív előjellel, hanem pozitív előjellel. Az a vágya, hogy a zsidókhoz kerülhessen, mert ott milyen jó lesz majd. De ez ugyanúgy megkülönböztetés. Igazából ezeket a címkézéseket kellene kiirtani a világból, mintsem ezeket erősíteni.

DSC_5872-135350.jpg

Jelenet a Miss Daisy sofőrjéből (Fotó/Forrás: Veres 1 Színház)

Létezik valódi ítéletmentesség, van olyan szerinted, hogy valakiben egyáltalán nincsen előítélet?

Hogy őszinte legyek, ezt nehezen tudom elképzelni, mert valószínűleg így vagyunk mi összetéve. Azt szoktam mondani, hogy civilizációs folyamatok kapcsán az ember tudja, hogy ha ideszalad valaki és elveszi ami az enyém, akkor nem rohanok utána, és ütöm le, hanem megpróbálom kulturált módon elintézni. De magam is elgondolkodom azon, hogy ha például valamelyik családtagomat, valamelyik gyermekemet bántaná valaki, hogy meg tudnék-e állni ott, hogy nem szomjazom bosszút, és nem akarok önbíráskodni. Mert ezeket szavak, és ilyen módon ilyen evolúciós és civilizációs fejlődések szintjén az ember az agyával tudja. És akkor mondok egy másik példát. Ezt akik egy vitában érvként használják, azt gondolom, hogy a legalantasabb eszközhöz nyúlnak. Amikor például mondjuk egy menekültválság kapcsán fölteszik neked azt a kérdést, hogy ha a te kertedbe menne be, akkor is beengednéd? És akkor ott egy kicsit zavarba jön az ember, hogy beengedném? Nem tudom. És ha nem akarok úgy belenézni a tükörbe, hogy tudom, hogy hazudtam, akkor azt mondom, hogy nem tudom ezt megítélni. Az agyammal természetesen azt mondom, hogy az elfogadás és a segítés fontos, de valóban megtenném? Ezek nagyon nehéz kérdések, és csak a valósan megélt helyzetben derül ki, hogy ki hogyan viselkedik. Erre kísérleteket is végeznek, és akkor kiderül, hogy szavak szintjén mindenki nagyon jó emberséges, de amikor ott van, akkor kiderül, hogy mégsem. Éppen ezért

nehezen tudom elképzelni, hogy van olyan ember, akiben nincs valamiféle előítélet.

Talán ebben is segíthet a színház, hogy végiggondoljuk, hogy bizonyos helyzetekben hogyan reagálunk.

Igen. Adhat egy ilyet is. Nyilván ez nem csak a színház feladata, de látványosabb és közvetlenebb módon teszi. Az is igaz, hogy jóval kevesebb emberhez jut el, mint mondjuk akár az oktatás, vagy akár a politikai döntések. A színház fölvet problémákat, és esetleg felkiáltójeleket is rajzol.

Fontos számodra, hogy hatni tudj a színészeteddel?

Igen. Ez nagyon korai tapasztalatom. Már nagyon korán fölfedeztek, hogy koromat meghazudtolóan jól értelmezek verset, 9-10 éves koromban ügyeletes versmondó voltam az iskolában. Már akkor is az volt bennem, hogy el akarom érni, hogy az a gondolat eljusson ahhoz, aki ezt meghallgatja. Ezt éreztem meg annak idején gyerekként, hogy ez egy hatalom, amivel persze jól kell élni. Én megpróbálom jól használni, és jó ügy érdekében, vagy jó életút érdekében használni ezt a hatalmat, hogy ez igenis, hogy egy színész, aki kimegy verőfényes napsütésben egy tornaterem közepére, az el tudja azt érni, hogy tíz másodperc alatt csend legyen. Ez a színészet lényege számomra, hogy én ott vagyok fönn a színpadon, partnerekkel, társakkal, vagy akár egyedül, és amit közlök, az ott lent valakinek betalál. Lehet streamelgetni, de enélkül az egész nem ér semmit. A film az más, de ennek az egésznek azt gondolom ez a gyökere.

1703-135351.jpg

Jelenet a Miss Daisy sofőrjéből (Fotó/Forrás: Veres 1 Színház)

Ez mindig sikerül?

Nem. Nyilván, ha egyedül van az ember, akkor nem kenheti másra, de az egy másfajta létezés. Most keményen megtapasztaltam. Soha nem gondoltam volna, hogy ötvenegynéhány évesen monodrámát fogok csinálni (Göttinger Pál: Szénakutyák című monodrámája, a Kőszegi Várszínház produkciója). Rettegtem tőle, mert azért az nem ugyanaz, mint amikor kiállsz, és elmondasz egy verset, ami nagyjából öt perc és egy behatárolható dolog. Egy óra húsz percen keresztül lekötni nézőket, ettől egy kicsit azért tartottam, de állítólag nem lett rossz, úgyhogy most már hiányzik is. Szóval természetesen nem sikerül mindig és ennek fontos része az is, hogy legyenek befogadók. Amikor látja az ember a könnyes tekinteteket a nézőtéren a Miss Daisy sofőrje után, azért az nagyon fölemelő dolog. Gondolj bele, egy másfél órás előadással elérjük, hogy valakinek megnyílik a szíve és sír. Ez egy óriási dolog.

Támogatott tartalom.

Fejléckép: Kálid Artúr (fotó: Szalay Mona Photography / Veres 1 Színház)

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Elhunyt Vadász Zsolt, az Operettszínház művésze

A Budapesti Operettszínház egyik legfoglalkoztatottabb művészét 51 éves korában érte a halál június 21-én, adta hírül a Szinház Online.
Vizuál

Öt Donald Sutherland-film, amit látni kell

Filozofikus sci-fi, háborús szatíra, feszült kémjátszma vagy éppen sokkoló erejű horrordráma: Donald Sutherland számtalan műfajban bizonyította rendkívüli tehetségét. Kedvenc filmjeinkkel emlékezünk a kanadai színészlegendára.
Zenés színház

Ami szembejön, nem biztos, hogy akadály – interjú Béres Attilával a szegedi Rebecca-bemutató kapcsán

Pont ilyennek képzeltem: elfoglalt, egymást érik a beérkező hívásai, többször kér fél percet, mire leül és belehelyezkedik az interjúszituációba. Béres Attilával, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatójával beszélgettünk, aki a Szegedi Szabadtéri Játékokon rendezi a Rebecca musicalt.
Vizuál

Műkincsrablás Lengyelországban – izgalmas politikai krimi érkezik a mozikba

Június 27-től érkezik országszerte a mozikba a lengyel-magyar koprodukcióban készült Szent című film, amely Szent Adalbert gnieznói ereklyetartójának 1986-os elrablását dolgozza fel.
Zenés színház

„Brünnhilde szerepe olyan, mintha maratont futnánk” – villáminterjú Iréne Theorinnal

A kiváló svéd szoprán a Budapesti Wagner-napok rendszeresen visszatérő vendége, akit a magyar közönség különösen érzékeny, lelki finomságokra kihegyezett szerepformálása miatt zárt a szívébe. Iréne Theorin egy nappal színpadra lépése előtt válaszolt kérdéseinkre.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház interjú

„Arról a pánikról szerettem volna beszélni, amit ma a felnövés jelent” – interjú Kovács D. Dániellel

Az [ESCAPE] – A Donkihóte-projekt című előadás július 5-én debütál a Városmajori Szabadtéri Színpadon, ősztől pedig az Örkény Színház repertoárján lesz látható. A színdarab rendezőjévelegyebek közt a világot jobbá tenni akaró hősökről és a videójátékok stigmatizáltságáról is beszélgettünk.
Színház hír

Bocsárdi László nyerte a legjobb rendező díját az Országos Színházi Találkozón

A kaposvári Csiky Gergely Színházban megrendezett seregszemlén mások mellett Zsigmond Emőke, Karácsony Gergely, if. Vidnyánszky Attila és Tokai Andrea is elismerést vehetett át.
Színház ajánló

Életútinterjúk alapján készül a MáSzínház női sorsokat bemutató előadása

A KÖT-EL-ÉK – „Okos lány, túlteszi magát rajta!” című produkcióban három generáció tesz fel magának kérdéseket identitással, hozott mintákkal, önazonossággal és szabadsággal kapcsolatban.
Színház ajánló

Mit áldozunk fel jól megszokott kényelmünkért? – beszélgetés a Csónak című előadás alkotóival

Presznyakov Oleg & Vlagyimir Csónak, avagy előttünk az özönvíz című kortárs drámája a modern társadalom látleletét is adja. Az előadás rendezőjével, Bocsárdi Lászlóval, valamint két szereplővel, a főszerepben látható László Csabával és a volt feleségét alakító Berekméri Katalinnal beszélgettünk.
Színház interjú

Tompagábor Kornél: „Végtelenül élvezem a színész szabadságát”

Tompa Gáborral, a Kvártélyház Szabadtéri Színház Kft. igazgatójával, aki Tompagábor Kornél néven rendez, többek között az idei kínálatról, a „tompagáborság” mibenlétéről, a nyári esték varázsáról, üveggolyókról, rendezői koncepcióról és a Kvártélyház titkairól beszélgettünk.