A korábbi Junior Prima díjasok közleménye után Tompa Andrea, Gábor György és Kovács Bálint is közzétette gondolatait a véleményszabadságról, a díjak függetlenségéről és a színészszakma összefogásáról.
Ahogyan korábban beszámoltunk róla, Vilmányi Benett nem vette át a Junior Prima Díjat, mivel mint állítja, azt kérték tőle, hogy köszönőbeszédében ne politizáljon. Ennek hatására a színház-, film- és táncművészet kategória korábbi díjazottjai közleményt adtak ki, melyben megvédték az elismerés függetlenségét, és bírálták kollégájuk döntését. Az aláírók közül Vecsei H. Miklós pontosította állásfoglalását, eszerint nem akarta megbántani azokat, akik reménykeltőnek látták a visszautasítás gesztusát. Időközben a kulturális élet más szereplői is kifejtették véleményüket a kérdésben, ők azonban Vilmányi Benett döntése mellett érveltek, és kifogásolták a közleményben foglaltakat.
Tompa Andrea író, színikritikus a civil kurázsi megnyilvánulásának tekintette Vilmányi Benett kiállását. Véleménye szerint egy független díj esetében a díjazott bármiről beszélhet: „A Színikritikusok díja esetében sem elődeim, sem utódaim, sem én (hat évig voltam az adományozó szervezet vezetője) sosem mondtunk hasonlót, mindenki arról beszélt, amiről akart, az édesanyjáról vagy pártunk és kormányunkról vagy a kollégáiról és a szerelméről. Volt rá példa, hogy a díj állami támogatója (főváros) ott ült a nézőtéren a díjátadón, a színpadon a díjazott erősen kritizálni kezdte. Többet sose adott a főváros pénzt a díjra, és nem bántuk. Ez egy ilyen dolog. [...]
A díj függetlenségét nem a díjazottak beszéde tartja tiszteletben (ahogy a Vilmányi gesztusát bíráló kollégái írják tévesen), hanem egy olyan konszenzus, amely a díjat körülveszi.
Egy független díj mindent ki kell bírjon. És függetlenségére kínosan kell ügyelnie.” Zárásként az író felhívta a figyelmet a civil kurázsi hiányára, és hogy aki mégis gyakorolja, annak támadásokat kell viselnie. Vilmányi Benett kiállását Sárosdi Lilla és Sodró Eliza korábbi megszólalásaihoz hasonlította.
Gábor György filozófus szégyenteljesnek nevezte, hogy a Junior Prima Díj átadásán a szervezők arra kérték Vilmányi Benettet, hogy ne politizáljon, illetve úgy véli, a korábbi díjazottak félreértik a véleményszabadság mibenlétét. „Egy díj (bármelyik díj) függetlensége és szakmai hitelessége nem annak függvénye, hogy a díjazott nem beszél, nem pofázik, nem »kellemetlenkedik«, hanem kizárólag attól függ, kik ítélik oda a díjat, s milyen megfontolások nyomán hozzák meg a döntésüket. A díjat ugyanis megkaphatja ilyen politikai meggyőződésű is, meg olyan politikai meggyőződésű is, már ha tényleg és valóban független, s a díjazott tartozhat ide is, meg oda is, meg sehová is, ám minden presszió nélkül, a legnagyobb természetességgel legyen joga elmondani a véleményét, legyen az akár ilyen, akár olyan, s ne lehessen őt elhallgattatni.
Nem a csönd, a némaság jelzi a díj függetlenségét, hanem a beszéd: az, hogy az egyik ezt mondja el, mert ez a véleménye, legközelebb a másik meg azt mondja el, mert annak az a véleménye.
A filozófus végezetül behódolásnak nevezte az aláírók magatartását.
Kovács Bálint, a Színházi Kritikusok Céhének társelnöke azt írta, „szomorúan és értetlenül” áll a közlemény előtt, és átgondolatlannak nevezte a fiatal művészek állásfoglalását. Úgy gondolja, az elmúlt években bőven akadtak nagyobb horderejű problémák, amelyek mellett nem állt ki a szakma: „ott volt az első és a második operettszínházi zaklatási ügy. Vagy ott volt a Gothár-ügy. Ott volt millió és egy intézkedés, amit a kormány hozott, és amivel az egész színházi szakma rosszul járt. Ott voltak a politikai okból kirugdosott igazgatók.
Ezekben az ügyekben nem volt huszonöt, egymással egyetértő színész, aki felszólaljon, nyílt levelet írjon, egyetértésben artikulálja, hogy ami történt, nem helyénvaló.
Most van. Ebben az ügyben. Egy fiatal kolléga nyilvánosság előtti lehülyézésében.”
Fejléckép: Tompa Andrea, Gábor György és Kovács Bálint (fotó/forrás: Jelenkor, Herbszt-Véner Orsolya / Wikipedia, Színházi Kritikusok Céhe)
hírlevél
