Színház

Nem lehet rajta nevetni

2013.01.14. 07:00
Ajánlom
Amikor A Dohány utcai seriff véget ér, csendben felállunk és elhagyjuk a játékteret. Mohácsi János ismét briliánsat rendezett. De nem tapsolunk, mert a hallottakat nem lehet megköszönni. KRITIKA

Kertész Imre írja egy helyen, hogy "a huszadik századi történelem egyik legjellemzőbb vonásának azt tekinthetjük, hogy maradéktalanul elsöpörte a személyt és a személyiséget". Hogy Mohácsi Jánosék olvasták-e ezeket a sorokat vagy sem (magam azt tippelném, igen), illetve ha olvasták, milyen mértékben befolyásolta munkájukat, azt nem tudom. Az azonban biztos, hogy az író gondolatmenetét olyan metsző pontossággal és érzékenységgel előadás még nem követte le, mint A Dohány utcai seriff. Tekintve, hogy egy túlnyomó többségben kaposvári színészhallgatók által létrehozott darabról beszélünk, kézenfekvő, sőt elengedhetetlen lenne a színészek munkájának precíz kielemzése és értékelése - ám ezúttal ez nem fog megtörténni. Nem azért, mert nem érdemlik meg (ellenkezőleg!), hanem mert másfél órán keresztül vaksötétben játszódik az előadás.

A Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház kamaraszínházzá alakított osztálytermében ülünk, körben székek, a székek közt keskeny járások. Díszlet természetesen nincsen, bár villanyoltás előtt még sikerül kifigyelni, hogy a teremben valamivel fejmagasság felett kifeszített damilok futnak, amelyek nagy valószínűséggel a színészek tájékozódását segítik. Aztán a teremre rátelepszik az áthatolhatatlan sötétség, és csak oldalt, a falon halványkéken derengő korongot látjuk, az egyetlen fényforrást, ami valamiféle megnyugvást, biztos pontot nyújthat a tekintetünknek.

Megkockáztatom, hogy A Dohány utcai seriff - ahogyan azt a cím is jelzi - a zsidó viccekről szól. Egész pontosan arról a folyamatról, amelyben a poén megszűnik a továbbiakban poénként működni, a holokauszt utáni konszenzusos nyelvhasználatról, amelynek figyelmen kívül hagyása maga jelenti az antiszemitizmust. Mohácsi János részéről éppen ezért végtelenül kegyetlen döntés, hogy az előadás első tíz percében másról sem hallunk, mint szalonnázó zsidókról, tréfás kedvű SS-tisztekről, a haldokló Kohnról, aki boltja miatt aggódik és egy másik (vagy ugyanazon?) Kohnról, aki nem sárga csillagot hord a Dohány utcai gettóban, hanem seriff jelvényt. Mert a vicc természete meg mégiscsak olyan, hogy az ember bár szégyenkezve, de kuncog, akkor is, ha éppenséggel a legmélyebb sötétség sejlik fel előtte. Ám mielőtt még a fekete humor végképp eluralkodna a teremben, feltárul az előadás szövegének másik rétege. Ezeket az elbeszéléseket a színészek maguk gyűjtötték össze a túlélőktől: ismerős-ismeretlen történetek, melyek kirajzolják az Endlösung stációit, a gettók kötelező sárga csillagától a marhavagonok és a haláltáborok valóságán át a minden katarzist nélkülöző, kiábrándító hazatérésig. A visszaemlékezések között újra és újra felcsendülnek a zsidóviccek csattanói, ám ezúttal már senkinek nincs kedve nevetgélni. Ellenkezőleg.

A kaposvári színésznövendékek (név szerint: Béli Ádám, Boros Anna, Deák Péter, Keresztény Tamás, Lakos Máté, Rainer-Micsinyei Nóra, Tolnai Hella) Bánfalvi Eszterrel, Takács Nóra Diánával és Némedi Árpáddal kiegészült csapata mindvégig minimálisra redukált eszköztárral dolgozik. A teljesen elsötétített játéktérben minden egyes hangsúly, szünet és lélegzetvétel sokszorosára felszorzott helyiértékkel bír. Előadásukat az első perctől fogva közömbös természetesség jellemzi, már-már rideg objektivitás: nyilvánvaló, hogy a haláltáborok borzalmait sem eljátszani, sem újraélni nem lehet. Ezzel a fegyelmezett előadásmóddal azonban a hatás is jóval erősebbé válik: a közönségnek esélye sincs arra, hogy akár egy pillanatra is elkalandozzon figyelme, a visszaemlékezések a maguk kendőzetlen brutalitásukban áradnak felénk, miközben sem a látvány, sem a sötétben is állandó mozgásban lévő személytelen színészek nem segítenek a hallottak gyors és zökkenőmentes feldolgozásában.

Kovács Márton zenéje és effektjei tökéletesen igazodnak az előadás koncepciójához, színészek által közösen előadott dalbetétekkel a zsidó közösség legfontosabb énekeit idézi meg, ezáltal pedig egy érzelmi aspektussal tölti fel a mindvégig eltartott szöveget. A legjobb értelemben vett pátosz mellett azonban megjelennek a hétköznapi gúnydalok is, így például az előadást megnyitó acapella darab, amelynek szövege fokozatosan áll össze szótagokat kántáló szólamokból, mígnem az egész egy gyermeki dallamra felfűzött fortéban végződik: dó ré mi fá szó lá ti dó/ szalonnát eszik a zsidó. Kegyetlen és egyszerű, akárcsak a nácizmus logikája.

Van egy Örkény-egyperces, amely így szól: "Két zsidó megy az utcán. Az egyik kérdez valamit a másiktól. A másik válaszol neki. Eközben mennek. Az első, akinek időközben egy új kérdés jutott az eszébe, fölteszi. A másik válaszol rá valamit. Ezen néha nevetni lehet. Máskor nem lehet rajta nevetni. Ők pedig továbbmennek. Tovább beszélgetnek. Nehéz dolog ez."

Most épp hetedik évtizede nem lehet rajta nevetni.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Olyan volt a teste, mint egy sámándob – 75 éve hunyt el Bartók Béla

Halála után három emberöltővel felidézzük Bartók utolsó éveit, és beleolvasunk Yehudi Menuhin nekrológjába. A zeneszerző iskolákat teremtett, hatalmas örökséget hagyott, amely egyszerre öröm és teher.
Vizuál

Fedezd fel Frida Kahlo életének helyszíneit!

Lehet-e még újat mondani arról a nőről, aki az életét és az érzéseit ilyen mélységben tárta a nyilvánosság elé, aki saját személyét is a művészete részévé változtatta? Az ikonikus képzőművészek életét bemutató filmek sorában ezúttal a mexikói festőművésznő nyomában járunk.
Fidelio Tours

A Gyógyítókerttől a Pajtaszínházig – Partitúra az Őrségben

Az Őrségben kalandozik a Partitúra kulturális felfedezőműsor szeptember 26-án, szombaton 14.30-tól a Duna tévén. Egyébként az Őrség onnan kapta a nevét, hogy a honfoglaló magyarok őrállókat telepítettek ide az ország nyugati kapujának védelmére.
Színház

Hát én nem vagyok magyar? – Kondor Ernő, a pesti kabaré „feltalálója”

A magyar kabaré története szomorú históriákkal teli, a nagy nevettetők élete sokszor egyáltalán nem volt vidám. De talán az egyik legigazságtalanabb sors a honi kabaré alapítójának, Kondor Ernőnek jutott. Őt már az életében elfelejtették. Pedig pályatársa, Kellér Dezső joggal nevezte őt a műfaj feltalálójának, ugyanis az általa megteremtett irodalmi kabaré a világon egyedülálló volt.
Jazz/World

Frissítette minden idők legjobb 500 albumának listáját a Rolling Stone

Tizenhét évvel első kiadása után napra kész állapotba hozta a Rolling Stone magazin minden idők legjobb 500 albumának listáját, amelynek élén Marvin Gaye What's Going On című albuma felváltotta a Beatles együttes Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band című albumát.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház magazin

Hát én nem vagyok magyar? – Kondor Ernő, a pesti kabaré „feltalálója”

A magyar kabaré története szomorú históriákkal teli, a nagy nevettetők élete sokszor egyáltalán nem volt vidám. De talán az egyik legigazságtalanabb sors a honi kabaré alapítójának, Kondor Ernőnek jutott. Őt már az életében elfelejtették. Pedig pályatársa, Kellér Dezső joggal nevezte őt a műfaj feltalálójának, ugyanis az általa megteremtett irodalmi kabaré a világon egyedülálló volt.
Színház kult50

Mindent újra kell gondolni – Garai Judit a Kult50-ben

Garai Judit kiváló színházi dramaturg. Egyetemi oktató. Műfordító. Aki szüntelenül olvas és ír. Nem is akárhogyan.
Színház ajánló

Kortárs magyar ősbemutató született a Radnóti Színházban

Az egy éve nyitott Radnóti Tesla Labor hatodik bemutatója Schwechtje Mihály Gina című darabja szeptember 26-án, szombaton. A hatból három Radnóti produkció, három pedig a függetleneké.
Színház interjú

A darab, ami egyszerre hat intellektusra, rekeszizmokra és könnycsatornákra

A 2020-2021-es évad első bemutatója Peter Shaffer Amadeusa a József Attila Színházban. Ennek kapcsán beszélgettünk a rendezővel, Koltai M. Gáborral a darabról.
Színház gyász

Elhunyt Verebély Iván

A színész halálhírét a Centrál Színház jelentette be.