Színház

Nem prédikáció

2010.10.13. 09:40
Ajánlom
A Rimini Protokoll, azaz Helgard Haug, Stefan Kaegi és Daniel Wetzel előadásaiban nem színészek játszanak, hanem nagyon személyes élettörténeteket hallunk – és nincs ez másképp a Radio Müezzin esetében sem –; a háromtagú alkotócsapat a színpadot a valóság modellezésére alkalmas helynek tekinti, egy olyan távcsőnek, amely segítségével a valóság közelről, nagyon részletesen látható.

Létrehoztak már produkciókat Berlinben, Bécsben, Delhiben, Kalkuttában, Sao Paulóban, Athénban, New Yorkban és Dubaiban, dolgoztak Marx és A tőke okán, vizsgálták a szervátültetések, a társkeresés, a virtuális számítógépes valóság, a migráció és az emigráció kérdéseit, modellezték civilekkel autógyári részvényesek, Bundestag-képviselők és az ENSZ munkáját. Számukra a téma tényleg az utcán hever.

A Rimini Protokoll tagjai dolgoznak együtt és külön-külön. A Budapesti Őszi Fesztivál keretében a Trafóba érkező Radio Müezzin Stefan Kaegi projektje. Kaegi eredetileg a kairói taxisokról/-kal akart előadást készíteni, egy jordániai útja alatt azonban megváltozott a terv. Akkor jelentette be ugyanis a kairói városvezetés, hogy a jövőben a 16 milliós város harmincezer mecsetjébe nem müezzinek, hanem hangosbeszélőkből egy központi rádióadó hívja majd a híveket. Kaegit elsősorban az érdekelte, mi történhet a velük, ha elvesztik munkájukat.

Fontos, hogy a müezzineket és az imámokat ne keverjük össze: előbbiek nem prédikálnak, ők a mecset gondnokai, akik karbantartanak, imára hívnak, és mintegy a mecset jó lelkiismeretének tekinthetők. Láthatatlanok a mecsetben, velük nem találkoznak a látogatók. Nem keresnek sokat, ötven-hatvan ezer forintnak megfelelő összeget keresnek, ezzel a társadalom alsó rétegében helyezkednek el. És mélyen hisznek abban, hogy haláluk után boldogság és bőség vár rájuk, mert Allah kompenzálja őket a földi életben végzett szent munkáért. Nem magasan képzettek, de általában van civil szakmájuk. Állami alkalmazottak, akiknek az egyiptomi vallási minisztérium a munkáltatója. Ez az oka annak, hogy bár a müezzinek kezdettől nyitottak voltak Kaegi ötletére, és készek arra, hogy nyilvánosan, akár más országokban is beszéljenek az életükről, a minisztérium komoly beleszólást akart a produkcióba. Kompromisszumos megoldásként bizonyos témákról - Izrael, környezetszennyezés és szemétkérdés, az oktatás problémái, sok mecset leromlott állapota, fizetés és egyéb anyagi ügyek - nem esik szó, cserébe viszont feladták eredeti szándékukat, azt, hogy korlátozzák, illetve irányítsák a szereplők kiválasztását. A zártkörű kairói premieren az állami képviselet - nem kulturális érdeklődésből - jelen volt, és engedélyezték, hogy külföldre utazhassanak a müezzinek, mert meggyőződtek arról, nem veszélyezteti az előadás az Egyiptomról alkotott pozitív képet.

"Ők alkalmazzák a szereplőket, tehát egyeztetnünk kell, hogy mikor vesznek ki szabadságot egy-egy előadásra, de én vagyok a rendező" - mondja Stefan Kaegi határozottan, amikor arról kérdezem, az egyiptomi vallási minisztérium mennyire kontrollálja a külföldi fellépéseket, az országban ugyanis finoman szólva sem bátorítják az embereket arra, hogy nyilvánosan véleményt mondjanak a világról, vagy akár csak a saját életükről beszéljenek. Körülbelül egy évig tartott, mire Kaegi megtalálta szereplőit. Beszélgetett, élettörténeteket hallgatott. Némi prekoncepciója természetesen volt: akart olyat, aki előtte katonáskodott, olyat, aki vidékről érkezett a fővárosba, és olyat is, aki Szaúd-Arábiában dolgozott, mert az egyiptomi munkanélküliség elől sokan ideiglenesen oda vándorolnak ki. A kiválasztás után jöttek a próbák, azaz a további beszélgetések.

A cél semmiképp sem egy politikai előadás létrehozása volt. Az, hogy Párizsban és Svédországban jelentős számban nézték muszlimok a Radio Müezzint, és a visszajelzések szerint sokat jelentett nekik, s egyfajta hiterősítőként szolgált, Kaegi szerint azért is lehetett, mert a francia kormány akkoriban lépett fel tiltó határozattal a fejkendőviselés ellen, a svédek pedig parlamenti választások előtt álltak, és a helyi muszlim közösség tartott a szélsőségek előretörésétől. Négy nagyon hétköznapi, nagyon normális ember beszél az életéről - a létrehozó szerint ennyi ez a produkció. "Az a szomorú, hogy a médiába csak a gyűlöletbeszéd jut el, ami oktalan előítéleteket kelt. Azoknak a közel-keleti szélsőségeseknek az arcát ismerjük, akik hisztériát keltenek" - mondja Kaegi, aki persze olvasott szociológiai munkákat a kairói és egyiptomi társadalomról, a Koránt azonban nem tanulmányozta. Szerinte ahhoz egy élet kellene, és gyorsan hozzáteszi: mint ahogyan bármelyik vallás szent könyvében való elmélyülés sem csupán olvasgatás.

Stefan Kaegi Svájcban született, Németországban tanult, azóta munkája kapcsán öt kontinensen élt hosszabb-rövidebb ideig, és hét nyelven beszél. Bár a Rimini Protokoll számára Berlin a bázis, inkább nevetve azt mondja, nincs állandó lakcíme. De a kultúrsokk kifejezést még egy ilyen világpolgár is ismeri, és szenved tőle. Nem Delhiben, nem Sao Paulóban, nem Kairóban. Hanem a sarki szupermarketben meg a Daimler részvényeseinek éves közgyűlésén. Ahová egyébként anyagot gyűjteni jár.

2010. október 14., 15. 20:00 - Trafó - Kortárs Művészetek Háza

Radio Müezzin - Rimini Protokoll/Stefan Kaegi (A Budapesti Őszi Fesztivál keretében)

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Elhunyt Vadász Zsolt, az Operettszínház művésze

A Budapesti Operettszínház egyik legfoglalkoztatottabb művészét 51 éves korában érte a halál június 21-én, adta hírül a Szinház Online.
Vizuál

Öt Donald Sutherland-film, amit látni kell

Filozofikus sci-fi, háborús szatíra, feszült kémjátszma vagy éppen sokkoló erejű horrordráma: Donald Sutherland számtalan műfajban bizonyította rendkívüli tehetségét. Kedvenc filmjeinkkel emlékezünk a kanadai színészlegendára.
Zenés színház

„Brünnhilde szerepe olyan, mintha maratont futnánk” – villáminterjú Iréne Theorinnal

A kiváló svéd szoprán a Budapesti Wagner-napok rendszeresen visszatérő vendége, akit a magyar közönség különösen érzékeny, lelki finomságokra kihegyezett szerepformálása miatt zárt a szívébe. Iréne Theorin egy nappal színpadra lépése előtt válaszolt kérdéseinkre.
Zenés színház

Ami szembejön, nem biztos, hogy akadály – interjú Béres Attilával a szegedi Rebecca-bemutató kapcsán

Pont ilyennek képzeltem: elfoglalt, egymást érik a beérkező hívásai, többször kér fél percet, mire leül és belehelyezkedik az interjúszituációba. Béres Attilával, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatójával beszélgettünk, aki a Szegedi Szabadtéri Játékokon rendezi a Rebecca musicalt.
Vizuál

Műkincsrablás Lengyelországban – izgalmas politikai krimi érkezik a mozikba

Június 27-től érkezik országszerte a mozikba a lengyel-magyar koprodukcióban készült Szent című film, amely Szent Adalbert gnieznói ereklyetartójának 1986-os elrablását dolgozza fel.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház interjú

„Arról a pánikról szerettem volna beszélni, amit ma a felnövés jelent” – interjú Kovács D. Dániellel

Az [ESCAPE] – A Donkihóte-projekt című előadás július 5-én debütál a Városmajori Szabadtéri Színpadon, ősztől pedig az Örkény Színház repertoárján lesz látható. A színdarab rendezőjévelegyebek közt a világot jobbá tenni akaró hősökről és a videójátékok stigmatizáltságáról is beszélgettünk.
Színház hír

Bocsárdi László nyerte a legjobb rendező díját az Országos Színházi Találkozón

A kaposvári Csiky Gergely Színházban megrendezett seregszemlén mások mellett Zsigmond Emőke, Karácsony Gergely, if. Vidnyánszky Attila és Tokai Andrea is elismerést vehetett át.
Színház ajánló

Életútinterjúk alapján készül a MáSzínház női sorsokat bemutató előadása

A KÖT-EL-ÉK – „Okos lány, túlteszi magát rajta!” című produkcióban három generáció tesz fel magának kérdéseket identitással, hozott mintákkal, önazonossággal és szabadsággal kapcsolatban.
Színház ajánló

Mit áldozunk fel jól megszokott kényelmünkért? – beszélgetés a Csónak című előadás alkotóival

Presznyakov Oleg & Vlagyimir Csónak, avagy előttünk az özönvíz című kortárs drámája a modern társadalom látleletét is adja. Az előadás rendezőjével, Bocsárdi Lászlóval, valamint két szereplővel, a főszerepben látható László Csabával és a volt feleségét alakító Berekméri Katalinnal beszélgettünk.
Színház interjú

Tompagábor Kornél: „Végtelenül élvezem a színész szabadságát”

Tompa Gáborral, a Kvártélyház Szabadtéri Színház Kft. igazgatójával, aki Tompagábor Kornél néven rendez, többek között az idei kínálatról, a „tompagáborság” mibenlétéről, a nyári esték varázsáról, üveggolyókról, rendezői koncepcióról és a Kvártélyház titkairól beszélgettünk.