Színház

Nem prédikáció

2010.10.13. 09:40
Ajánlom
A Rimini Protokoll, azaz Helgard Haug, Stefan Kaegi és Daniel Wetzel előadásaiban nem színészek játszanak, hanem nagyon személyes élettörténeteket hallunk – és nincs ez másképp a Radio Müezzin esetében sem –; a háromtagú alkotócsapat a színpadot a valóság modellezésére alkalmas helynek tekinti, egy olyan távcsőnek, amely segítségével a valóság közelről, nagyon részletesen látható.

Létrehoztak már produkciókat Berlinben, Bécsben, Delhiben, Kalkuttában, Sao Paulóban, Athénban, New Yorkban és Dubaiban, dolgoztak Marx és A tőke okán, vizsgálták a szervátültetések, a társkeresés, a virtuális számítógépes valóság, a migráció és az emigráció kérdéseit, modellezték civilekkel autógyári részvényesek, Bundestag-képviselők és az ENSZ munkáját. Számukra a téma tényleg az utcán hever.

A Rimini Protokoll tagjai dolgoznak együtt és külön-külön. A Budapesti Őszi Fesztivál keretében a Trafóba érkező Radio Müezzin Stefan Kaegi projektje. Kaegi eredetileg a kairói taxisokról/-kal akart előadást készíteni, egy jordániai útja alatt azonban megváltozott a terv. Akkor jelentette be ugyanis a kairói városvezetés, hogy a jövőben a 16 milliós város harmincezer mecsetjébe nem müezzinek, hanem hangosbeszélőkből egy központi rádióadó hívja majd a híveket. Kaegit elsősorban az érdekelte, mi történhet a velük, ha elvesztik munkájukat.

Fontos, hogy a müezzineket és az imámokat ne keverjük össze: előbbiek nem prédikálnak, ők a mecset gondnokai, akik karbantartanak, imára hívnak, és mintegy a mecset jó lelkiismeretének tekinthetők. Láthatatlanok a mecsetben, velük nem találkoznak a látogatók. Nem keresnek sokat, ötven-hatvan ezer forintnak megfelelő összeget keresnek, ezzel a társadalom alsó rétegében helyezkednek el. És mélyen hisznek abban, hogy haláluk után boldogság és bőség vár rájuk, mert Allah kompenzálja őket a földi életben végzett szent munkáért. Nem magasan képzettek, de általában van civil szakmájuk. Állami alkalmazottak, akiknek az egyiptomi vallási minisztérium a munkáltatója. Ez az oka annak, hogy bár a müezzinek kezdettől nyitottak voltak Kaegi ötletére, és készek arra, hogy nyilvánosan, akár más országokban is beszéljenek az életükről, a minisztérium komoly beleszólást akart a produkcióba. Kompromisszumos megoldásként bizonyos témákról - Izrael, környezetszennyezés és szemétkérdés, az oktatás problémái, sok mecset leromlott állapota, fizetés és egyéb anyagi ügyek - nem esik szó, cserébe viszont feladták eredeti szándékukat, azt, hogy korlátozzák, illetve irányítsák a szereplők kiválasztását. A zártkörű kairói premieren az állami képviselet - nem kulturális érdeklődésből - jelen volt, és engedélyezték, hogy külföldre utazhassanak a müezzinek, mert meggyőződtek arról, nem veszélyezteti az előadás az Egyiptomról alkotott pozitív képet.

"Ők alkalmazzák a szereplőket, tehát egyeztetnünk kell, hogy mikor vesznek ki szabadságot egy-egy előadásra, de én vagyok a rendező" - mondja Stefan Kaegi határozottan, amikor arról kérdezem, az egyiptomi vallási minisztérium mennyire kontrollálja a külföldi fellépéseket, az országban ugyanis finoman szólva sem bátorítják az embereket arra, hogy nyilvánosan véleményt mondjanak a világról, vagy akár csak a saját életükről beszéljenek. Körülbelül egy évig tartott, mire Kaegi megtalálta szereplőit. Beszélgetett, élettörténeteket hallgatott. Némi prekoncepciója természetesen volt: akart olyat, aki előtte katonáskodott, olyat, aki vidékről érkezett a fővárosba, és olyat is, aki Szaúd-Arábiában dolgozott, mert az egyiptomi munkanélküliség elől sokan ideiglenesen oda vándorolnak ki. A kiválasztás után jöttek a próbák, azaz a további beszélgetések.

A cél semmiképp sem egy politikai előadás létrehozása volt. Az, hogy Párizsban és Svédországban jelentős számban nézték muszlimok a Radio Müezzint, és a visszajelzések szerint sokat jelentett nekik, s egyfajta hiterősítőként szolgált, Kaegi szerint azért is lehetett, mert a francia kormány akkoriban lépett fel tiltó határozattal a fejkendőviselés ellen, a svédek pedig parlamenti választások előtt álltak, és a helyi muszlim közösség tartott a szélsőségek előretörésétől. Négy nagyon hétköznapi, nagyon normális ember beszél az életéről - a létrehozó szerint ennyi ez a produkció. "Az a szomorú, hogy a médiába csak a gyűlöletbeszéd jut el, ami oktalan előítéleteket kelt. Azoknak a közel-keleti szélsőségeseknek az arcát ismerjük, akik hisztériát keltenek" - mondja Kaegi, aki persze olvasott szociológiai munkákat a kairói és egyiptomi társadalomról, a Koránt azonban nem tanulmányozta. Szerinte ahhoz egy élet kellene, és gyorsan hozzáteszi: mint ahogyan bármelyik vallás szent könyvében való elmélyülés sem csupán olvasgatás.

Stefan Kaegi Svájcban született, Németországban tanult, azóta munkája kapcsán öt kontinensen élt hosszabb-rövidebb ideig, és hét nyelven beszél. Bár a Rimini Protokoll számára Berlin a bázis, inkább nevetve azt mondja, nincs állandó lakcíme. De a kultúrsokk kifejezést még egy ilyen világpolgár is ismeri, és szenved tőle. Nem Delhiben, nem Sao Paulóban, nem Kairóban. Hanem a sarki szupermarketben meg a Daimler részvényeseinek éves közgyűlésén. Ahová egyébként anyagot gyűjteni jár.

2010. október 14., 15. 20:00 - Trafó - Kortárs Művészetek Háza

Radio Müezzin - Rimini Protokoll/Stefan Kaegi (A Budapesti Őszi Fesztivál keretében)

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

„Nincs kitől többé megtanulni, hogyan bocsáthatnánk meg egymásnak” – Konrád Györgyre emlékezve

Pályatársakat, kortárs művészeket, barátokat kértünk meg, hogy pár sorban írjanak Konrád Györgyről, Konrád Györgyhöz.
Klasszikus

Szokolay Ádám nyerte az idei Bartók Világversenyt

A nemzetközi zsűri a szombati nagyzenekari döntő után hozta meg a végső határozatot. A második díjat Balogh Ádám, a harmadikat pedig Peter Klimo kapta.
Klasszikus

Mikor kezdtünk el ráadást követelni a hangversenyeken?

Megszokott dolog: ha a műsor megengedi, addig tapsolunk, míg a muzsikus újra színpadra nem jön, és ráadást ad. Mint minden hagyomány, ez is elkezdődött valamikor.
Klasszikus

Online elérhető a Fischer Ivánról és a BFZ-ről készült film

2014-ben egy stáb egy éven keresztül követte a Budapesti Fesztiválzenekart és karmesterüket bepillantást engedve munkájukba.
Vizuál

Átadták a hazai szinkronszakma legrangosabb díjait

A közönség és a kuratórium is szavazott, többek között díjat kapott Bobby Ewing magyar hangja és a Csernobil című sorozat szinkronja is.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház hír

Bezárja tanodáját Gór Nagy Mária

Nem talált elég tehetséges diákokat, így már csak a kifutó évfolyamokat tanítja a róla elnevezett intézményben a színésznő.
Színház ajánló

Dél-Korea ígértes színházcsinálói Budapesten

Korea és Magyarország harmincéves diplomáciai kapcsolata alkalmából társadalmi jelenségekkel és múltfeldolgozással foglalkozó darabokat láthat a magyar közönség, feltörekvő koreai alkotók tolmácsolásában. Az egyik program a Yangson Project Valami emberi című előadása.
Színház ajánló

Ismét MagdaFeszt lesz Debrecenben

Női sorsokat, női alkotókat mutat be a Szabó Magda írónő előtt tisztelgő harmadik MagdaFeszt, amelyet október 1. és 5. között rendeznek meg Debrecenben.
Színház interjú

„Csak az nem hagyja magát beszippantani, aki eleve előítéletekkel érkezik”

Vörös István író 2003-ban kezdett el dolgozni a Baltazár Színház társulatával, mára pedig egyik legfontosabb pillére a csapat működésének. Igazán különleges helyzet az, amikor egy drámaíró olyan mélyen ismer egy társulatot, hogy szövegeiben képes az ott játszó színészek egyéniségéből kiindulni. Az ő közös munkájuk ilyen.
Színház hír

Műanyagszegény előadással is készül az idén 70 éves Bábszínház

Fesztivállal, konferenciasorozattal, bábkiállítással, drámapályázattal ünnepli fennállásának 70. évfordulóját a Budapest Bábszínház, ahol a környezettudatosságra is igyekeznek jobban ráirányítani a figyelmet.