Színház

Nem prédikáció

2010.10.13. 09:40
Ajánlom
A Rimini Protokoll, azaz Helgard Haug, Stefan Kaegi és Daniel Wetzel előadásaiban nem színészek játszanak, hanem nagyon személyes élettörténeteket hallunk – és nincs ez másképp a Radio Müezzin esetében sem –; a háromtagú alkotócsapat a színpadot a valóság modellezésére alkalmas helynek tekinti, egy olyan távcsőnek, amely segítségével a valóság közelről, nagyon részletesen látható.

Létrehoztak már produkciókat Berlinben, Bécsben, Delhiben, Kalkuttában, Sao Paulóban, Athénban, New Yorkban és Dubaiban, dolgoztak Marx és A tőke okán, vizsgálták a szervátültetések, a társkeresés, a virtuális számítógépes valóság, a migráció és az emigráció kérdéseit, modellezték civilekkel autógyári részvényesek, Bundestag-képviselők és az ENSZ munkáját. Számukra a téma tényleg az utcán hever.

A Rimini Protokoll tagjai dolgoznak együtt és külön-külön. A Budapesti Őszi Fesztivál keretében a Trafóba érkező Radio Müezzin Stefan Kaegi projektje. Kaegi eredetileg a kairói taxisokról/-kal akart előadást készíteni, egy jordániai útja alatt azonban megváltozott a terv. Akkor jelentette be ugyanis a kairói városvezetés, hogy a jövőben a 16 milliós város harmincezer mecsetjébe nem müezzinek, hanem hangosbeszélőkből egy központi rádióadó hívja majd a híveket. Kaegit elsősorban az érdekelte, mi történhet a velük, ha elvesztik munkájukat.

Fontos, hogy a müezzineket és az imámokat ne keverjük össze: előbbiek nem prédikálnak, ők a mecset gondnokai, akik karbantartanak, imára hívnak, és mintegy a mecset jó lelkiismeretének tekinthetők. Láthatatlanok a mecsetben, velük nem találkoznak a látogatók. Nem keresnek sokat, ötven-hatvan ezer forintnak megfelelő összeget keresnek, ezzel a társadalom alsó rétegében helyezkednek el. És mélyen hisznek abban, hogy haláluk után boldogság és bőség vár rájuk, mert Allah kompenzálja őket a földi életben végzett szent munkáért. Nem magasan képzettek, de általában van civil szakmájuk. Állami alkalmazottak, akiknek az egyiptomi vallási minisztérium a munkáltatója. Ez az oka annak, hogy bár a müezzinek kezdettől nyitottak voltak Kaegi ötletére, és készek arra, hogy nyilvánosan, akár más országokban is beszéljenek az életükről, a minisztérium komoly beleszólást akart a produkcióba. Kompromisszumos megoldásként bizonyos témákról - Izrael, környezetszennyezés és szemétkérdés, az oktatás problémái, sok mecset leromlott állapota, fizetés és egyéb anyagi ügyek - nem esik szó, cserébe viszont feladták eredeti szándékukat, azt, hogy korlátozzák, illetve irányítsák a szereplők kiválasztását. A zártkörű kairói premieren az állami képviselet - nem kulturális érdeklődésből - jelen volt, és engedélyezték, hogy külföldre utazhassanak a müezzinek, mert meggyőződtek arról, nem veszélyezteti az előadás az Egyiptomról alkotott pozitív képet.

"Ők alkalmazzák a szereplőket, tehát egyeztetnünk kell, hogy mikor vesznek ki szabadságot egy-egy előadásra, de én vagyok a rendező" - mondja Stefan Kaegi határozottan, amikor arról kérdezem, az egyiptomi vallási minisztérium mennyire kontrollálja a külföldi fellépéseket, az országban ugyanis finoman szólva sem bátorítják az embereket arra, hogy nyilvánosan véleményt mondjanak a világról, vagy akár csak a saját életükről beszéljenek. Körülbelül egy évig tartott, mire Kaegi megtalálta szereplőit. Beszélgetett, élettörténeteket hallgatott. Némi prekoncepciója természetesen volt: akart olyat, aki előtte katonáskodott, olyat, aki vidékről érkezett a fővárosba, és olyat is, aki Szaúd-Arábiában dolgozott, mert az egyiptomi munkanélküliség elől sokan ideiglenesen oda vándorolnak ki. A kiválasztás után jöttek a próbák, azaz a további beszélgetések.

A cél semmiképp sem egy politikai előadás létrehozása volt. Az, hogy Párizsban és Svédországban jelentős számban nézték muszlimok a Radio Müezzint, és a visszajelzések szerint sokat jelentett nekik, s egyfajta hiterősítőként szolgált, Kaegi szerint azért is lehetett, mert a francia kormány akkoriban lépett fel tiltó határozattal a fejkendőviselés ellen, a svédek pedig parlamenti választások előtt álltak, és a helyi muszlim közösség tartott a szélsőségek előretörésétől. Négy nagyon hétköznapi, nagyon normális ember beszél az életéről - a létrehozó szerint ennyi ez a produkció. "Az a szomorú, hogy a médiába csak a gyűlöletbeszéd jut el, ami oktalan előítéleteket kelt. Azoknak a közel-keleti szélsőségeseknek az arcát ismerjük, akik hisztériát keltenek" - mondja Kaegi, aki persze olvasott szociológiai munkákat a kairói és egyiptomi társadalomról, a Koránt azonban nem tanulmányozta. Szerinte ahhoz egy élet kellene, és gyorsan hozzáteszi: mint ahogyan bármelyik vallás szent könyvében való elmélyülés sem csupán olvasgatás.

Stefan Kaegi Svájcban született, Németországban tanult, azóta munkája kapcsán öt kontinensen élt hosszabb-rövidebb ideig, és hét nyelven beszél. Bár a Rimini Protokoll számára Berlin a bázis, inkább nevetve azt mondja, nincs állandó lakcíme. De a kultúrsokk kifejezést még egy ilyen világpolgár is ismeri, és szenved tőle. Nem Delhiben, nem Sao Paulóban, nem Kairóban. Hanem a sarki szupermarketben meg a Daimler részvényeseinek éves közgyűlésén. Ahová egyébként anyagot gyűjteni jár.

2010. október 14., 15. 20:00 - Trafó - Kortárs Művészetek Háza

Radio Müezzin - Rimini Protokoll/Stefan Kaegi (A Budapesti Őszi Fesztivál keretében)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Ha ez így marad, nehezebbé válik az ELTE Zenei Tanszék működése

Le kellett építeni az oktatói létszám egyharmadát a tanszéken, miután 250 millió forintot von el a BTK-tól a kormány. FRISSÍTVE!
Klasszikus

Meglepetés lánykérés volt a pécsi koncerten

Filmekbe illő romantikus jelenet zajlott le a Pannon Filharmonikusok koncertjén Valentin-napon a Kodály Központban.
Tánc

Gyárépületből lett a tánc új otthona – Bejártuk a Nemzeti Táncszínház frissen átadott épületét

A Nemzeti Táncszínház Millenárison található új épületének exkluzív sajtóbejárásán azt is megtudtuk, hogyan lesz valami szupermodern és korszerű annak ellenére, hogy „régi”.
Könyv

Kötött sapka – Tandori Dezső emlékére

A 80 éves korában elhunyt költőre Fáy Miklós emlékezik.
Klasszikus

Mi van, ha a Tavaszi áldozat botrányos premierje meg sem történt?

Lehet, hogy a bemutató karmestere terjesztette el, hogy összeverekedtek Sztravinszkij balettje közben a nézők? Úgy tűnik, a Sacre botránya csak egy jól csengő reklámszöveg.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház premier

Nyakunkon a hurok – Hazai ősbemutatóra készül az Orlai Produkciós Iroda

Bagossy László az Orlai Produkciós Iroda színészeivel állítja színpadra Kerékgyártó István szövegét, amely a szerző Puzzle című darabjából és a Hurok című regényből állt össze. A bemutatót február 23-án tartják a Jurányi Házban.
Színház

Most már ilyen is van: férfi spicc-cipő

A nemi egyenlőség kérdése a balettet is utolérte: egyre több férfi vágyik új magasságokba, néhányan már spicc-re is felmerészkednek.
Színház ajánló

Vígjáték vagy dráma: A pillangók még mindig szabadok a József Attila Színház Stúdiójában

Nagy érdeklődés övezi a hazánkban kevéssé ismert Broadway sikerszerző, Leonard Gershe darabját a József Attila Színházban.
Színház ajánló

Az öldöklés istene - Házaspárbaj az Átriumban

Yasmina Reza világhírű komédiája leleplező őszinteséggel beszél a kispolgári álszentségről, és arról, hogy mindannyiunkban mennyi sérelem, előítélet és düh kavarog.
Színház videó

Mi ezen a sírnivaló? – Platonov a Kamrában (VIDEÓ)

Javában tartanak a Katona József Színház új Csehov-bemutatójának a próbái Székely Kriszta rendezésében. Bepillanthattunk a munkába.