Színház

Nem prédikáció

2010.10.13. 09:40
Ajánlom
A Rimini Protokoll, azaz Helgard Haug, Stefan Kaegi és Daniel Wetzel előadásaiban nem színészek játszanak, hanem nagyon személyes élettörténeteket hallunk – és nincs ez másképp a Radio Müezzin esetében sem –; a háromtagú alkotócsapat a színpadot a valóság modellezésére alkalmas helynek tekinti, egy olyan távcsőnek, amely segítségével a valóság közelről, nagyon részletesen látható.

Létrehoztak már produkciókat Berlinben, Bécsben, Delhiben, Kalkuttában, Sao Paulóban, Athénban, New Yorkban és Dubaiban, dolgoztak Marx és A tőke okán, vizsgálták a szervátültetések, a társkeresés, a virtuális számítógépes valóság, a migráció és az emigráció kérdéseit, modellezték civilekkel autógyári részvényesek, Bundestag-képviselők és az ENSZ munkáját. Számukra a téma tényleg az utcán hever.

A Rimini Protokoll tagjai dolgoznak együtt és külön-külön. A Budapesti Őszi Fesztivál keretében a Trafóba érkező Radio Müezzin Stefan Kaegi projektje. Kaegi eredetileg a kairói taxisokról/-kal akart előadást készíteni, egy jordániai útja alatt azonban megváltozott a terv. Akkor jelentette be ugyanis a kairói városvezetés, hogy a jövőben a 16 milliós város harmincezer mecsetjébe nem müezzinek, hanem hangosbeszélőkből egy központi rádióadó hívja majd a híveket. Kaegit elsősorban az érdekelte, mi történhet a velük, ha elvesztik munkájukat.

Fontos, hogy a müezzineket és az imámokat ne keverjük össze: előbbiek nem prédikálnak, ők a mecset gondnokai, akik karbantartanak, imára hívnak, és mintegy a mecset jó lelkiismeretének tekinthetők. Láthatatlanok a mecsetben, velük nem találkoznak a látogatók. Nem keresnek sokat, ötven-hatvan ezer forintnak megfelelő összeget keresnek, ezzel a társadalom alsó rétegében helyezkednek el. És mélyen hisznek abban, hogy haláluk után boldogság és bőség vár rájuk, mert Allah kompenzálja őket a földi életben végzett szent munkáért. Nem magasan képzettek, de általában van civil szakmájuk. Állami alkalmazottak, akiknek az egyiptomi vallási minisztérium a munkáltatója. Ez az oka annak, hogy bár a müezzinek kezdettől nyitottak voltak Kaegi ötletére, és készek arra, hogy nyilvánosan, akár más országokban is beszéljenek az életükről, a minisztérium komoly beleszólást akart a produkcióba. Kompromisszumos megoldásként bizonyos témákról - Izrael, környezetszennyezés és szemétkérdés, az oktatás problémái, sok mecset leromlott állapota, fizetés és egyéb anyagi ügyek - nem esik szó, cserébe viszont feladták eredeti szándékukat, azt, hogy korlátozzák, illetve irányítsák a szereplők kiválasztását. A zártkörű kairói premieren az állami képviselet - nem kulturális érdeklődésből - jelen volt, és engedélyezték, hogy külföldre utazhassanak a müezzinek, mert meggyőződtek arról, nem veszélyezteti az előadás az Egyiptomról alkotott pozitív képet.

"Ők alkalmazzák a szereplőket, tehát egyeztetnünk kell, hogy mikor vesznek ki szabadságot egy-egy előadásra, de én vagyok a rendező" - mondja Stefan Kaegi határozottan, amikor arról kérdezem, az egyiptomi vallási minisztérium mennyire kontrollálja a külföldi fellépéseket, az országban ugyanis finoman szólva sem bátorítják az embereket arra, hogy nyilvánosan véleményt mondjanak a világról, vagy akár csak a saját életükről beszéljenek. Körülbelül egy évig tartott, mire Kaegi megtalálta szereplőit. Beszélgetett, élettörténeteket hallgatott. Némi prekoncepciója természetesen volt: akart olyat, aki előtte katonáskodott, olyat, aki vidékről érkezett a fővárosba, és olyat is, aki Szaúd-Arábiában dolgozott, mert az egyiptomi munkanélküliség elől sokan ideiglenesen oda vándorolnak ki. A kiválasztás után jöttek a próbák, azaz a további beszélgetések.

A cél semmiképp sem egy politikai előadás létrehozása volt. Az, hogy Párizsban és Svédországban jelentős számban nézték muszlimok a Radio Müezzint, és a visszajelzések szerint sokat jelentett nekik, s egyfajta hiterősítőként szolgált, Kaegi szerint azért is lehetett, mert a francia kormány akkoriban lépett fel tiltó határozattal a fejkendőviselés ellen, a svédek pedig parlamenti választások előtt álltak, és a helyi muszlim közösség tartott a szélsőségek előretörésétől. Négy nagyon hétköznapi, nagyon normális ember beszél az életéről - a létrehozó szerint ennyi ez a produkció. "Az a szomorú, hogy a médiába csak a gyűlöletbeszéd jut el, ami oktalan előítéleteket kelt. Azoknak a közel-keleti szélsőségeseknek az arcát ismerjük, akik hisztériát keltenek" - mondja Kaegi, aki persze olvasott szociológiai munkákat a kairói és egyiptomi társadalomról, a Koránt azonban nem tanulmányozta. Szerinte ahhoz egy élet kellene, és gyorsan hozzáteszi: mint ahogyan bármelyik vallás szent könyvében való elmélyülés sem csupán olvasgatás.

Stefan Kaegi Svájcban született, Németországban tanult, azóta munkája kapcsán öt kontinensen élt hosszabb-rövidebb ideig, és hét nyelven beszél. Bár a Rimini Protokoll számára Berlin a bázis, inkább nevetve azt mondja, nincs állandó lakcíme. De a kultúrsokk kifejezést még egy ilyen világpolgár is ismeri, és szenved tőle. Nem Delhiben, nem Sao Paulóban, nem Kairóban. Hanem a sarki szupermarketben meg a Daimler részvényeseinek éves közgyűlésén. Ahová egyébként anyagot gyűjteni jár.

2010. október 14., 15. 20:00 - Trafó - Kortárs Művészetek Háza

Radio Müezzin - Rimini Protokoll/Stefan Kaegi (A Budapesti Őszi Fesztivál keretében)

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Díjakkal ismerte el művészei munkáját az Operaház

A 2017/18-es évad zárásaként a Csillagóra Gálaesten az intézmény legrangosabb kitüntetéseit adták át, először jutalmazva Balett- és Énekkari Kamaraművészt is.
Klasszikus

Horgas Eszter és Vásáry Tamás Budapest díszpolgára lett

A kitüntetés posztumusz díjazottja Burger Barna fotóművész és Hazay István Kossuth-díjas geodéta, az MTA tagja.
Klasszikus

Kiállítás nyílik Bősze Ádám antikváriumának kottagyűjteményéből

Sopronban, az Ünnepi Hetek Alkalmából nyílik meg Bősze Ádám Zenei Antikváriumának kiállítása, amely a két háború közötti különleges kottacímlapjait mutatja meg az érdeklődőknek.
Jazz/World

„Rockopera, csak nem rock és nem opera”

Izgalmas programzenei kísérletbe fogott a Premecz Mátyás Hammond orgonista vezette, idén 10 éves Kéknyúl Band: a bűnügyi filmek világát idézik meg a Müpa színpadán június 20-án, olyan vendégszólistákkal, mint Palya Bea és Sena. Erről kérdeztük Premecz Mátyást.
Jazz/World

Gyönyörű örmény népdalfeldolgozással jelentkezik az Antal Gábor Trió

Nem sokkal a megalakulásuk után máris nemzetközi versenyről hozta el a fődíjat a trió, akiknek örmény népzenéből ihletett új szerzeménye most a Fidelión debütál. Cikkünkben a zenekar történetéről és terveikről is mesélnek.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Színház rómeó és júlia

Működik a kémia Vecsei H. Miklós és Mészáros Blanka között

Megkezdődtek a Szegedi Szabadtéri Játékok új Shakespeare-bemutatójának, a Rómeó és Júlia próbái Hegedűs D. Géza vezetésével.
Színház kritika

Kapitalista rémuralom és forróvérű balkáni ösztönvilág

Átalakult a TESZT (Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó) válogatási rendszere, ennek következtében talán „közönségbarátabb” lett a programja. De szellemiségéből, merészségéből, izgalmasságából mit sem veszített.
Színház szeged

Izgalmas színházi merítéssel és workshoppal vár augusztusban a THEALTER

Az idén 28. alkalommal jelentkező szegedi fesztivál a független színházak egyik legfontosabb hazai fóruma, amely a hazai és határon túli előadások mellett kritikusműhellyel is várja a színházkedvelőket augusztus 3-11. között.
Színház interjú

„Egyszerre szívbemarkoló és komikus” – Interjú Horváth Csabával

Izgalmas és sűrű időszakot jelent a nyár a Forte Társulat számára: május végén mutatták be Az öngyilkos című fekete komédiát a Szkénében, majd fesztiválszereplés fesztiválszereplést ér. A társulat vezetőjével, Horváth Csaba rendező-koreográfussal beszélgettünk.
Színház óbudai társaskör

Óbudai Nyár az Óbudai Társaskör kertjében

Az elmúlt évek hagyományait folytatva idén nyáron is várja közönségét az Óbudai Nyár keretében az Óbudai Társaskör kertje.