Fekete Ádám (Fotó/Forrás: Nagy Gergő)

Korosztályának ifjú üstököse, aki mindössze harmadéves dramaturg szakos hallgató volt a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, amikor már Junior Prima Díjat vehetett át 2012-ben. A Magyar Narancsnak ezzel kapcsolatban három évvel később így nyilatkozott: „Nem arról szólt, hogy valamit már letettem az asztalra, inkább arról, hogy figyelnek rám, és kíváncsian várják a folytatást.” És a folytatás nem késlekedett. Az állandó alkotótárssal, Fehér Balázs Benő rendezővel elkészült az egyetlen nézőnek szóló Bűn és bűnhődés, a Hitgyógyász, majd a Boris Vian kultkönyvéből írt Tajtékos napok, a Sirály, az Emilia Galotti és A játékos.

Fekete Ádám rendszeresen dolgozik dramaturgként a Katonában és a Vígszínházban is éppúgy, mint a függetleneknél, elsősorban a Táp Színháznál. A Vajdai Vilmos vezette társulás alapvetően meghatározta a művészi pályáját, hiszen a Madách Gimnázium egykori lelkes, amatőr színjátszó diákja itt ismerkedett meg élesben a színházcsinálással és a színpaddal. Mint mondja, az a fajta művészi és emberi szabadság az alapja ma is minden munkájának, amit ott tanult. Egy idő után azonban a dramaturgi munka nem elégítette ki.

„A rendezés az, ami most a legjobban izgat: lelket önteni egymásba és együtt lelket önteni valami újba, ez életszerű és vidám dolognak hangzik” – nyilatkozta tavaly a Szinhaz.hu-nak.

Első saját rendezéséért, a Csoportkép oroszlán nélkül című előadásért 2015-ben megkapta az Év Titánja fődíjat. A kritikusok körében sikert arató, de a közönséget megosztó, közel háromórás produkció után egy sokkal kevésbé provokatív művel állt elő: A Jeditanács összeül című új darabját 2017 őszén mutatták be a Trafóban. A Kútszéli Stílus kritikusa, B. Kiss Csaba így értékelte a két előadást: „Fekete Ádám a Csoportképben és a Jeditanácsban is a leghétköznapibb dolgokról beszél a leg nem hétköznapibb módon: ez adja előadásai jellegzetességét. Stílusa – nem meglepő módon – a TÁP Színházéhoz áll a legközelebb, amelynek előadásaiban játszik is, de az azokra is jellemző dadaizmus nála kevésbé öncél, mint inkább eszköz egészen banális dolgok megmutatására. Fekete Ádám nem provokál direkt módon, mint Vajdai Vilmos előadásai teszik sokszor, mégis provokatívan hat még az egyébként edzettebb nézőkre is.”

A Jeditanács összeül (Fotó/Forrás: TÁP Színház)

Az írás gyermekkora óta jelen van az életében. Kisiskolásként főleg verseket írt, aztán jöttek a gimnáziumi drámaátiratok, például a Vihar (aminek Prosperóját el is játszotta az iskolai előadáson), amit látva Mácsai Pál és Bíró Kriszta is arra biztatta, komolyabban foglalkozzon a dologgal. Így talált rá a dramaturg szakra, amelyben találkozik két nagy szerelme: a színház és az irodalom. Manapság inkább a próza foglalkoztatja, egy kisregény vagy regény gondolata, de a vers- és a naplóírás töretlenül megmaradt.

Sokoldalú érdeklődését jól mutatja, hogy a zene is mindig rendkívül fontos volt számára, tanult dobolni, tubázni és autodidaktaként zongorázni. Most épp egy pianínó beszerzésén gondolkodik.

Nevét a nagyközönség is megismerhette, Till Attila itthon is nagy sikert arató, több jelentős külföldi filmfesztiválon szereplő és onnan komoly szakmai díjakkal hazatérő mozifilmjében, a Tiszta szívvel című alkotásban a kerekesszékes főhős legjobb barátját alakítja, aki maga is fogyatékos. Mert Fekete Ádám valóban mozgássérült, bár erről vele találkozva vagy a színpadon nézve őt szinte azonnal elfeledkezünk, olyan végtelen természetességgel és bájjal viseli testi hibáit. „Soha nem engedem, hogy a környezetemen úrrá legyen a zavar velem kapcsolatban, inkább én nyitok – nyilatkozott erről a Nők Lapja Cafénak. – Pontosan tudom, rajtam múlik, képesek lesznek-e pár perc után elfelejteni, hogy más vagyok, mint ők. Mert tulajdonképpen nem is vagyok más. Csak kevéssé tudom kontrollálni a mozdulataimat, de az eszem ugyanúgy vág, mint az övéké. Amikor ezt észreveszik, fellélegeznek.”