Színház

Nem rázhatod le

2015.08.06. 07:00
Ajánlom
Dömötör András volt a címszereplője, alanya, tárgya (és minden legotéglája) az AlkalMáté Trupp idei előadásának, amelyből a magántörténetek mellett szokás szerint a közélet, egész pontosan a generációs közérzet sem hiányzott. KRITIKA

Érzelmileg nem egyszerű a menet, amíg 1978. 07. 07-től (a címszereplő születési dátuma - a szerk.) 2015 augusztusáig eljutunk, a legkilátástalanabbnak tűnő pontokról azonban mindig ki-/továbblendít valami iszonyúan röhejes vagy blőd helyzet. A humor legszélesebb skáláján játszanak. Az előadáskeret, egy Hellinger-féle családállítás, ami egy abban nem nagyon hívő számára a szabályrendszerével és az üres, színházcsináló számára mondhatatlan paneljaival (vezetője Járó Zsuzsa) gyakorlatilag komolyan vehetetlen. Az anya-lány, anya-fiú, nagymama-unoka kapcsolat szövevénye, a nevelési elvek és önérzetek egymásnak ütközése meg a kisebb-nagyobb keresztzsarolások a konkrét helyzetben (kiindulási pont: csak akkor kapsz palacsintát, kisunokám, ha...) szinte bohózattá válnak. A szorongó kiskamaszok találkozása a Zalaegerszegen dolgozó híres rendezővel bármelyik jobbfajta szórakoztató műsorban helyet kaphatna villámtréfaként.

Ahogyan a főhős a jogaival - és a paráival - próbál élni a rendőrörsön, ahová azért került, mert a pláza beakadt üveg forgóajtaját berúgta, szinte bohózat. Az abszurdig visz el az, ahogyan a hiperszenzitív címszereplő a saját rendszeréből kilépni, kizökkenni, nézőpontot váltani még pillanatokra is képtelen, ahogyan nem érti, miért nem lehet őt érteni, s erre minden esetben magyarázatot keres. Gál Kristóf, Máthé Zsolt és Mészáros Máté mint felnőtt Dömötör András, Péter Kata mint Eszenyi Enikő, Dömötör András mint Mácsai Pál és Máté Gábor, utóbbit meg különben Vajda Milán is remekül adja (meg egy gorillát az állatkertből), a paródia legmagasabb foka: pontos megfigyelésekből, jellemző karakterjegyekből összerakott pazar megszemélyesítések.

Szintén remeklés egy típus, Kovács Patrícia unottan telefonját nyomkodó, közönyös, ugyanakkor halálosan profi és gyakorlatias kasztingügynöke. A nagymama temetése - akit ereje teljében és semmibe bámuló, leromlott állapotában is nagy empátiával, érzékenységgel játszik Jordán Adél - a temetkezési vállalkozó munkatársainak hanyagsága miatt hiányzó fogsorral és rózsafüzérrel, és azok felkutatása egyszerre szívszorító és a letargikus gyászból a fekete humor miatt kizökkentő.

Mint egy hullámvasút, olyan a dramaturgia íve (meg az életé - tehetnénk hozzá a közhelyszótárból), de ahogyan haladunk a jelen felé, és szőnyegbombázódik le egyre inkább a privát szféra, úgy kap minden magánügy kortörténeti hátteret, úgy írja az egyéni döntést felül vagy akár át a kultúrpolitika. (A "le" igekötő sem elképzelhetetlen, tudjuk.) Fehér háttérfüggöny, fehér balettszőnyeg, nagy színes legotéglák - játékosra stilizált a Jurányi nagyterme. De szépen lassan elfelejtjük a lézerkardot (csak azt tudnánk, hogyan állna Máté Gábor kezében), a legót, nem tobzódunk a nyolcvanas évek csodálatosan összeszedett (-vedett) szettjeinek látványában (köztük a Járó Zsuzsára adott lehetetlenül színes, geometrikusan foltmintás blúzban és Mészáros Máté csodálatosan nem passzoló, a sárga és a barna létezhetetlen árnyalatában készített ing-nyakkendőjében), és nem Dömötör Andrást akarjuk megfejteni, nem rá keressük a jelzőket.

Rázzátok le a képviseletet! - szólít fel a családállítás vezetője a terápia/előadás végén. De a fene egye meg - jövünk rá, illetve nem is kell rájönni, mert tulajdonképp tudjuk -, a képviselettől megszabadulhatunk, de baromira nem lehet lerázni sem a privát múltat, sem a közös jelent. Keressük a helyünket a határok inneni vagy onnani oldalán, érveket és ellenérveket listázunk a menni (lassan menekülni) és a maradni oszlopokban munkától magánéletig, és bár látszólag egyszerű, sőt egyértelmű a döntés, mégis dilemmázunk, mert nemcsak magunkért tartozunk felelősséggel, hanem a hozzánk így-úgy kapcsolódókért, családért, barátokért, szerelmekért, tanítványokért is.

A lehetőségekért cserébe, még a legjobbakért is, iszonyú nehéz eltépni a kötelékeket, de még lazítani is rajtuk. Igen, az élet apró örömei bárhol megtalálnak, csak hát mégse mindegy, hogy melyik színházi szakma állapotáról beszélünk. Hogy mi a művész dolga, kötelessége, egyáltalán van-e neki. Hogy Berlin vagy Budapest. Hogy normális anyagi és szellemi körülmények, vagy a fulladozás lassan minden tekintetben. A dalokban, különösen Mészáros Máté Hallelujah-parafrázisában és a Czukor Balázs énekelte előadászárlatban sűrül mindez, s benne a (késő)harmincasok drámája. Akiket a hazájuk fel akar számolni, s akik ebben az egyre nagyobb lehetetlenségben mégis rendületlenül próbálnának hűek maradni.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Aki eljátszott mindent, amit magyar színművész eljátszhat – 85 éves Törőcsik Mari

1935. november 23-án született Törőcsik Mari Kossuth-nagydíjas, kétszeres Kossuth-díjas színművész, a Nemzet Színésze, aki egy Heves megyei községből, Pélyről indulva vált a hazai színjátszás egyik legnagyobb alakjává.
Klasszikus

Levelei bizonyíthatják Chopin homoszexualitását

Több férfihoz is szerelem fűzte a nagy lengyel zeneszerzőt, Frédéric Chopint. Mindezt olyan levelek bizonyítják, amelyeket eddig szándékosan rejtettek el, fordítottak vagy magyaráztak félre.
Színház

Elhunyt Böröndi Tamás, a Vidám Színpad igazgatója

Az ismert és sokak által szeretett színész, színházigazgató 65 éves volt.
Színház

Otthonában köszöntötte Törőcsik Marit a Nemzeti társulata

A művészek a járványhelyzetben is teljesítették Törőcsik Mari tavalyi kívánságát, mely szerint nem kér mást, csak hogy idén is eljöjjön hozzá az ő drága Nemzetije.
Színház

„Csönd, zokogás, fájdalom” – Böröndi Tamásra emlékezik Bodrogi Gyula

Rövid, versnek is beillő nekrológot közölt kollégájáról a Kossuth-díjas, Nemzet Művésze címmel kitüntetett Bodrogi Gyula. Az éjjel elhunyt Böröndi Tamásra emlékezik,

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház gyász

Koronavírusban halt meg Böröndi Tamás

A Vidám Színpad 65 éves igazgatójának nem volt alapbetegsége - tudta meg a Blikk.
Színház nekrológ

„Csönd, zokogás, fájdalom” – Böröndi Tamásra emlékezik Bodrogi Gyula

Rövid, versnek is beillő nekrológot közölt kollégájáról a Kossuth-díjas, Nemzet Művésze címmel kitüntetett Bodrogi Gyula. Az éjjel elhunyt Böröndi Tamásra emlékezik,
Színház hír

A fenntartható jövőért kampányolnak a színházak

Immár 16 színház csatlakozott a Miskolci Nemzeti Színház Jövő Nézőiért – Zöld Színház Projektjéhez, melynek célja, hogy öko-tudatos színházi társulások jöjjenek létre.
Színház pályázat

Jelenetíró-pályázatot hirdet a Pesti Magyar Színház

Nyitány címmel pénzdíjas jelenetíró-pályázatot hirdet a Pesti Magyar Színház a karantén utáni élet témakörében. A pályaművek beküldési határideje december 20.
Színház gyász

Elhunyt Böröndi Tamás, a Vidám Színpad igazgatója

Az ismert és sokak által szeretett színész, színházigazgató 65 éves volt.