Posztjában nehezményezi, hogy eltűnt az a megértő igazgató, akit megismertek, és egy, a kormányrendeletek hiánya, valamint a vírushelyzet miatt sarokba szorított ember irányítja most a színházat.
„A telefonba is azt mondtad, hogy tételesen tudnád cáfolni, kértelek, hogy cáfold, nem tetted meg. A barátságunkra hivatkozol, miközben napok óta nem hallod meg a kéréseimet.
Kérlek, halld meg a hangunkat!”
– írta a színész Rudolf Péter nyilatkozatára reagálva, jelezve, hogy a vírusról nem akar többet beszélni.
Felemelte viszont a hangját a David Doiasvili rendezésében készülő Sirály kapcsán, amelyben állítása szerint a főszerepre eredetileg felkért „fiatal színésznő” – akit nem nevezett meg – nem akart vetkőzni a színpadon, ezért lecserélték.
„Amikor a fiatal színésznő azt merte mondani, hogy ő nem fog vetkőzni, a rendező olyan mondatokkal alázta meg, hogy akkor ő nem is színésznő, ez olyan, mintha azt mondaná, hogy nem tud járni a színpadon”
– írta Wunderlich, hozzátéve, hogy a vezetőség nem állt ki a kolléganője mellett.
„Őszintén azt hittem, hogy az utóbbi évek botrányai után ilyen nem történhet meg sehol, semmilyen színházban. Hát nálunk megtörtént.” – zárta sorait.
Wunderlich József bejegyzését változtatás nélkül közöljük:
Félek, hogy elveszítjük azt a Rudolf Pétert, akit annyira megszerettünk. Az utóbbi pár napban, úgy érzem, egy másik emberrel beszélgetek, amikor hívjuk egymást.
Eltűnt a megértő Rudolf Péter. Helyette egy szorongó ember hangját hallom, akit bizonyos kormányrendeletek, vagy a megfelelő kormányrendeletek hiánya és a vírushelyzet sarokba szorított.
Továbbra is nagyon szeretlek, Rudi!
Nem téged támadlak, a rendszert támadom. Azt mondtad a HVG-nek, hogy tételesen tudnád cáfolni minden állításomat. De nem tetted. A telefonba is azt mondtad, hogy tételesen tudnád cáfolni, kértelek, hogy cáfold, nem tetted meg. A barátságunkra hivatkozol, miközben napok óta nem hallod meg a kéréseimet. Kérlek, halld meg a hangunkat! Mert ez nem csak az én hangom, rengeteg kollégától kaptam támogató üzeneteket, hogy mellettem állnak, és nekik is a szemükbe kell majd nézned.
Nem szeretnék pánikot kelteni, ezért a vírusról nem szeretnék többet írni. Ha történik pozitív változás a színházunkban, be fogok menni, és játszani fogok, küzdeni az utolsókig, ahogy eddig. Ha nem történnek változások, ki fogom venni a fizetés nélküli szabadságot, mert életem végéig nem tudnám elfelejteni, ha egy kollégánk meghalna most.
Viszont történt valami, amit sehogyan sem tudok felfogni, értelmezni, feldolgozni.
Ma tudtam meg, hogy egy fiatal kolléganőnk azért nem fog Nyinát játszani Csehov Sirályában, mert nem szeretne vetkőzni a Vígszínház nagyszínpadán. Nyina egy komoly főszerep, szakmabeliek és szakmaközeliek tudják jól.
A rendező ragaszkodott a vetkőzéshez, a fiatal színésznő tartotta magát ahhoz, hogy nem szeretne vetkőzni. A megoldás az lett, hogy egy másik színésznőnek adták a szerepet.
Tudja-e a színház, hogy egy ilyen döntéssel mit üzen a fiatal színészeinek és színésznőinek, dolgozóinak?
Tovább szorítják a hurkot a fiatal pályakezdők, fiatal színészek és színésznők torkán. Egy ilyen döntés példaértékű, azt üzeni nekünk, színészeknek, hogy mindenben alá kell magunkat vetni a rendezői és színházvezetői hatalomnak, különben akár a szerepeink, vagy a munkánk elvesztésével is szembe kell néznünk.
Amikor a fiatal színésznő azt merte mondani, hogy ő nem fog vetkőzni, a rendező olyan mondatokkal alázta meg, hogy akkor ő nem is színésznő, ez olyan, mintha azt mondaná, hogy nem tud járni a színpadon.
A színház vezetősége nem állt a fiatal színésznő mellé, ehelyett a rendezővel egyeztetve más színésznőre bízták a feladatot. Őszintén azt hittem, hogy az utóbbi évek botrányai után ilyen nem történhet meg sehol, semmilyen színházban.
Hát nálunk megtörtént.
Fejléckép: Wunderlich József (forrás: Vígszínház / jegy.hu)
hírlevél
