"Az autizmus az authos (önmaga) szóból származik. Minden ember önmaga. Ebből következne, hogy mindenki autista. Mivel hogy ez lehetetlen, nem értem a dolgot."
"Csak olyankor tudok megölelni és megsimogatni valakit, amikor kedvem van hozzá, és nem akkor, amikor szeretné. Jelenleg az egyetlen olyan ember, akit meg szoktam ölelni, a pszichiáterem. Ő azt mondja, hogy nagyon szerencsés ember, de én nem értem, hogy a szerencsének mi köze az öleléshez."
"A fejemben úgy gyűlnek a kérdések, mint a veknik a gyárban, ahol a nagybácsim dolgozik. A gyár egy pékség, és a bácsim a szeletelő gépet kezeli. És időnként a szeletelő nem dolgozik elég gyorsan, de a kenyér egyre jön, és torlódás keletkezik. Néha úgy gondolom el az agyamat, mint egy gépet, de nem mindig úgy, mint egy kenyérszeletelő gépet. Így könnyebb megmagyarázni az embereknek, hogy mi történik bennem."
Ezek és még sok ehhez hasonló mondat hangzik el az előadásban, amelynek létrehozói Börcsök Enikő, Gyulay Eszter, Gibárti Tibor, Rostás Zoltán és Tóth József, producere Orlai Tibor. A színésznő így vallott tapasztalatairól: "Az emberek többsége fogyatékosként kezeli az autistákat, pedig nem azok. Vannak köztük, akik nagyon jól fogalmaznak, és olyan világosan látják a környezetüket, az embereket, hogy kicsit ijesztő azzal szembesülni, hogy én is így gondolom, csak nem tudom ilyen jól megfogalmazni. És akkor teszi fel az ember a kérdést: ki a normális? Amikor közöttük voltam, nekem kellett az ő szabályaik szerint viselkedni."
A Nemsenkilény első alkalommal október 28-án látható a Radnóti Színházban.
hírlevél
