A szerző, Malik Andrea a KULT50 nyitórendezvényére visszautalva Hernádi Juditot arról a kijelentéséről kérdezte, miszerint most van a harmadvirágzása: a Sohase mondd című dal énekese, majd a televíziós megmondóasszony után most színésznőként tekintenek rá az emberek. Hernádi Judit szerint tőle független, hogy épp fölfelé vagy felfelé tartó hullám van-e az életében. „Élek, és csinálom, amit eddig is, és általában azt csinálom, amit szeretnék.

Minden hepe után jön egy hupa, és azzal tisztában kell lenni, hogy nincs hepe után hepe, hupa után viszont van hupa, ez tény.

Nem lehet tudni, hogy minek hol a mélye, de egymás után nincs kétszer felfelé, ez egészen biztos. Főleg ebben az országban, ami nagyon kicsi. Hihetetlen gyors átfutása van annak, hogy valakire jobban odafigyelnek, aztán ez hirtelen elkezd lankadni. Ez persze érdektelen, az a fontos, hogy az ember magára figyeljen, azt csinálja, amit gondol” – fogalmazott, majd arról beszélt, milyen volt az országban elsőként szabadúszó színésznővé válni.

Hernádi Judit (Fotó/Forrás: Csákvári Zsigmond)

„Akkor úgy gondoltam, hogy nincs más választásom, ha maradok, meghalok, annyira hazugnak éreztem azt a világot. Át is láttam. Amikor valamire azt mondták, hogy jó, akkor én pontosan tudtam, hogy igazából azt gondolják, hogy rossz.

Azt is érzékeltem, ahogy embereket hülyítenek, mert mindig szükség van a társulatban olyan valakire is, aki csak három mondatot fog játszani, és hogy hogyan hitegetik éveken keresztül, hogy majd eljön a te időd, és persze soha nem jön el.

(...) Én ezt nem bírom, ezért kellett eljönnöm. Azt gondoltam, hogy én akarok dönteni a saját sorsom felett” – ecsetelte a társulati formából való távozása okait.

Hernádi Judit arról is beszélt, miért szerződött le tavaly Orlai Tibor laza társulati szerveződéséhez. „Mert megkért rá, ilyen egyszerű. Úgy éreztem, hogy ha ő úgy gondolja, hogy ez így jó, akkor odaadom a nevemet. (...) Ígértem neki valamit, de ugyanúgy mondhatok igent vagy nemet” – hangsúlyozta, majd A félelem megeszi a lelket című bemutatóról mesélt, amiben merőben más karaktert játszik, mint amit megszoktunk tőle. Mint mondta, egyetlen kikötése volt, hogy nem vetkőzik a színpadon.

Robi felhívott, hogy most azonnal mondjak igent vagy nemet, elküldte a darabot, és azonnal mondtam neki, hogy igen, de nem vetkőzöm. Visszakérdezett, hogy miért, benne van a darabban?

Mondtam, hogy nincs, de ahogy téged ismerlek, benne lehet. Bemutattuk és utána mondta, hogy tudod, ha valamiért érdemes volna vetkőzni, akkor ez az... Nem igaz, semmiért nem érdemes vetkőzni színpadon” – szögezte le, majd hozzátette: „Nagyon jó volt az egész, éreztük, hogy igaz és fontos, hogy van benne emberség és mondanivaló is együtt, és ez ritka”.

Az interjú teljes terjedelmében a deszkavizio.blog.hu oldalon olvasható.