1989-ben született Budapesten. Felsőfokú tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Egyetem színművész szakán végezte, ahol 2012-ben diplomázott Máté Gábor és Dömötör András osztályában. Az egyetemen megtanulta a színészi szakma alapjait, mesterei nagy hatással voltak rá. „Nyilvánvaló, hogy a rutint kint a deszkákon, szép fokozatosan szerzi meg az ember, de azt, hogy mit jelent próbálni, rögzíteni, hogyan érdemes egy szereppel foglalkozni, egy alakról gondolkodni, azt az egyetemen tanuljuk meg.”

Szakmai gyakorlatát a Radnóti és a Katona József Színházban töltötte, majd az egyetem után a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött, ahol az egyik legfoglalkoztatottabb színművészek egyike lett, ami jó kisugárzásán és tehetségén túl terhelhetőségének, fegyelmezettségének és megbízhatóságának is köszönhető. „Azt tanultam meg, hogy mindig felkészülten érkezzek a próbára. Ez egyrészt biztonsági játék, másrészt viszont nagyobb fokú szabadságot is ad a színésznek. Szeretek kísérletezni, egyre jobban érdekelnek a szerepekben rejlő szélsőségek, szabálytalanságok, előszeretettel boncolgatom az általam megformált karakterek hibás döntéseinek okát, a furcsaságaikat.”

Majd, ha az eső eláll - Bajor Lili, Simon Zoltán (Fotó/Forrás: Szkárossy Zsuzsa)

Igazi közönségkedvenc. „Azt tapasztalom, hogy a miskolci közönség a sajátjának érzi a színházban dolgozó művészeket, bejönnek miattunk estéről estére, szurkolnak nekünk, ha elutazunk egy fesztiválra, hálásak a befektetett munkáért, ami jóleső érzés és egyben nagy felelősség is. Állandó párbeszédben vagyunk velük, közös ügy Miskolcon a színházcsinálás.”

Éveken át vizilabdázott, férfias testalkata, erős egyénisége mégis skatulyázás nélkül teszi lehetővé számára különböző figurák megformálását, amelyben kitűnik jellemábrázoló készsége, humorérzéke és drámai mélysége is. Játszott Gyáva oroszlánt az Óz a Nagy varázslóban, Laertészt a Hamletben, Árpádot az Illatszertárban, Szerebjakovot a Ványa bácsiban. Szabó Máté rendezésében néhány éve a Liliom címszerepét alakíthatta, amit nagyon a sajátjának érzett, és úgy gondolja, maradt még benne a szerepből. „Sajnos a vidéki színházak játszási rendje miatt nem tudjuk megtapasztalni azt az érési folyamatot, hogy éveken át dolgozhassunk egy szereppel, ami velünk együtt változik, mélyül, árnyalódik. A mai napig gondolkodom a Liliom történetén, valamiről mindig az eszembe jut, ha például elsétálok a Liget mellett vagy leülök egy padra.

Fontos számára a jó csapatmunka. „A kulcs a kölcsönös bizalomban van. A színésznek éreznie kell, hogy bíznak benne, akkor tud jól működni a próbák során, közben pedig képesnek kell lennie alkalmazkodni a különböző rendezői stílusokhoz.” Nemrég Láng Annamária partnere volt Szőcs Artur A kaukázusi krétakör-rendezésében, amelyet az idei POSZT-ra is beválogattak. „Nagyon érdekelt a darabban, mennyit bír el egy szerelem, hogyan tudja két ember olyan tisztán szeretni egymást, mint Gruse és Szimon Csacsava, és hogyan képesek megharcolni azért, hogy a rengeteg lemondás árán is együtt lehessenek.”

Ha ideje engedi, külső felkérésekre is szívesen mond igent, legyen szó filmes-, rádiós munkáról vagy egyéb színházi projektekről. Nyáron mutatták be a Majd, ha az eső eláll című Andrew Bovell-darabot a Hatszín Teátrumban Szamosi Donáth rendezésében, amely kapcsán Simon Zoltán játékáról a kritika megjegyezte: „…telitalálat a múltból felidézett, valaha eltűnt főszereplőre. Erő és naivitás éppúgy megvan benne, mint az rejtélyesség, amitől függőben marad a kérdés, vajon öngyilkosság vagy baleset miatt veszett el, netán el sem veszett, csak eltűnt hozzátartozói elől.”

Októberben két Rusznyák Gábor-rendezéssel gyarapodott miskolci repertoárja: a hónap elején mutatták be a Három nővért, amelyben Szaljonijt alakítja, majd ezt követte az Édes Anna, amelyben Elekes Józsefet kelti életre.