Színház

Noé bárkáján – Interjú Rozgonyi-Kulcsár Viktóriával

2020.12.05. 17:05
Ajánlom
A járványhelyzet nehéz helyzetbe hozta a kulturális szféra szereplőit, különösen a függetleneket. Az indulásról, aktuális helyzetről és a jövőbeni tervekről beszélgettünk Rozgonyi-Kulcsár Viktóriával, az idén nyolcéves Jurányi Ház megálmodójával.

A FÜGE 2006 óta segíti a független előadó-művészeti társulatokat, 2012-ben pedig létrehoztátok a Jurányit egy régi iskolaépületben. Mi motivált arra, hogy egy tető alá hozzátok a függetleneket?

Abban az időben több produkciós társulat, alkotói műhely munkáját menedzseltem, és azt láttam, hogy ezeknek a kisebb formációknak az a legnagyobb segítség, ha csak a művészeti munkára tudnak koncentrálni, és minden ehhez szükséges hátteret, támaszt megkapnak valakitől: szervezést, adminisztrációt, pénzt, reklámot, stb. Ez az igény hívta életre a FÜGÉ-t mint produkciós és ernyőszervezetet. Akkor

a legtöbb független csapat számára az igazi kihívást az infrastruktúra, illetve annak hiánya jelentette.

Így született meg a hiányból a Jurányi ötlete, egy bázis, ami igazi otthont kínál a független alkotóknak, társulatoknak.

Jelenleg körülbelül 25 előadó-művészeti csapat dolgozik a Jurányiban. Mit jelent „jurányisnak” lenni?

Ez nem egy esztétikai minősítés, így nehéz is lenne körbeírni és meghatározni a jellemzőit, hiszen nem tudatos építkezéssel, pályáztatással kerültek be nyolc évvel ezelőtt a Jurányiba költöző csapatok, hanem inkább a meglévő szakmai kapcsolatok, ismeretségek vagy éppen a véletlenek következtében nyerte el mai komplexitását a hely. Valaki nemrég ebben a jelenlegi emberpróbáló helyzetben Noé bárkájához hasonlította a Jurányit, és mázlistáknak nevezte a művészeket, akik felkerülhettek annak idején a hajóra.

Mi határozza meg, hogy milyen előadásokat fogadtok be?

Itt már inkább beszélhetünk „jurányis” jelzőről, esztétikai kategóriáról. A megnyitáskor a Házban dolgozó csapatok kaptak elsősorban lehetőséget a színpadi bemutatkozásra. Aztán ez évről évre átalakult, továbbra is műsoron vannak a „házi” formációk, például a Táp Színház előadásai, de nem ez az elsődleges szempont a repertoár-építésnél. Néhány év alatt kialakult a Jurányit szerető nézők tábora és elsősorban olyan előadásokat szeretnénk kínálni, amelyek a „jurányis” közönség számára biztosítanak egy megbízhatóan azonos minőségű, de mégis változatos programot. Éppen ezért találnak nálunk teljesen aktuális, társadalmi problémákra reagáló, szembesítő, elgondolkodtató előadásokat, ugyanakkor a hétköznapi komikumokra épülő szórakoztató darabokat és gyerekeknek szóló mesejátékokat is.

Ez nagyon tudatos, repertoárszerű műsortervezést kíván. Mi eredményezte a struktúraváltást? Hosszú távú cél repertoárszínházzá válni?

A megnyitáskor egyáltalán nem akartunk játszóhellyé válni, a cél az lett volna, hogy éppen kiszolgáljuk produkciós házként, próba és alkotói térként a meglévő befogadószínházakat.

Viszont mivel én a kezdetektől fogva fontosnak tartottam, hogy mindig tartsuk szem előtt, hogy mire van szükség a független területen, amelyért dolgozunk, be kellett látnom, hogy a nyitás után nem sokkal a játszóhelyek vagy megszűntek vagy beteltek, és a nálunk próbáló csapatoknak nem volt hova menniük. Valahogy így kezdődött a folyamatos játszás a Jurányiban, és aztán mivel egyértelművé vált, hogy már egy meghatározó budai színház lettünk, jöhetett a művészeti koncepció és tudatosabb műsorépítés. Az, hogy befogadószínház vagyunk-e elsősorban vagy repertoárszerűen játszunk, nemcsak elhatározás kérdése. A befogadószínházi attitűd egy sokkal költségesebb formát feltételez, és a mi személyi, valamint technikai, infrastrukturális lehetőségeink ezt az életformát nem tudják kiszolgálni és anyagilag sem engedhetjük meg magunknak. A repertoárjátszás tulajdonképpen azt jelenti, hogy kb. 20-25 produkció van műsoron és ezeket havi gyakorisággal játsszuk, ennek a közönségszervezése, a technikai igénye vagy akár a raktározása is sokkal követhetőbb és kivitelezhetőbb. Ugyanakkor persze hátránya, hogy időnként bezár a rendszer és kevésbé tud nyitott lenni az alkalmi megkeresésekre, lehetőségekre. Ennek a jó arányát megtalálni és azt képviselni szakmailag és a feltételeit megteremteni anyagilag, ez az igazán nehéz és felelős feladat.

Az épületben nemcsak színházi előadásokkal találkozhat a néző – bár látszólag ezek a legnépszerűbbek –, hanem koncertekkel, képzőművészeti tárlatokkal is. Vannak a zenei vagy a vizuális brandet erősítő kampányaitok?

Mivel a FÜGE alapvetően egy előadó-művészeti szervezet, és azon belül is elsősorban színházzal foglalkozik, adta magát, hogy a fő csapás a színház marad. Maga az épület viszont annyira nagynak tűnt az elején, hogy azt gondoltam, érdemes lenne nyitni az alkotóművészek és egyéb társművészetek felé is. Ez a sokféle művészeti és kulturális energia adja össze a Jurányi közösségi ház jelenlegi arculatát és programkínálatát.

staftea_kulcsar_viki_portre_domolky_daniel_PRINT_010-170234.jpg

Rozgonyi-Kulcsár Viktória (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel / Jurányi Ház)

A tao kiesése után most újabb nehézségekkel kell megküzdenetek: a járványhelyzet nehéz helyzetbe hozta a színházi világ alkotóit is. Hogyan éltétek meg az elmúlt időszakot?

A kezdeti sokk után az elsődleges feladatunk márciusban annak kitalálása volt, hogyan lehet fenntartani a házat úgy, hogy alapvetően semmi sem működik benne. Napi szinten kellett újabb és újabb döntéseket hozni. Szeptemberben újranyitottunk, gondosan ügyelve arra, hogy ne okozzunk ezzel nagyobb bajt, de közben munkát adjunk a hónapok óta munkanélküli művészeknek. Volt két jó hónapunk, a gépezet jól működött. Attól tartok, hogy az előttünk álló két hónap már nem erről fog szólni. Minden este egy ajándék, hogy egyáltalán megtörtént a találkozás.

A bérleti szerződésetek még két évre szól. Milyen terveitek vannak a következő időszakra?

Terveink vannak, de már ez az évünk sem úgy alakult, ahogy szerettük volna. Szerettem volna, ha a két utolsó évad már tökéletesen tükrözi, hogy mi is az a Jurányi, és milyen a „jurányis” irány. Jó lenne legalább a tizedik születésnapunkra ezt elérni, de most nincs itt az ideje az álmodozásnak.

Rozgonyi-Kulcsár Viktória idén bekerült a Kult50 díjazottjai közé.

„Akik pörgetik a kultúrát” – Itt a Kult50 idei névsora!

Kapcsolódó

„Akik pörgetik a kultúrát” – Itt a Kult50 idei névsora!

A Fidelio idén is összeállította azoknak a művészeknek a névsorát, akik a saját területükön jelentős teljesítményt nyújtottak az előző év folyamán. Ezúttal is tíz kategóriában választottuk ki az alkotókat és alkotócsoportokat védnökeink segítségével.

Fejléckép:

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Sörösüvegekből zenét csiholni – interjú Balogh Máté zeneszerzővel

A Renewable Music – V4 Composers for Sustainability elnevezésű projekt a fenntarthatóság témájában ösztönzi párbeszédre és cselekvésre a nemzetközi klasszikus zenei közösséget. A kezdeményezésben részt vevő egyik zeneszerzővel, Balogh Mátéval beszélgettünk.
Színház

Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó a Centrál Színházban tér vissza a színpadra

A Nemzeti Színházban tavaly súlyos balesetet szenvedett színművészek apa-lánya párost alakítanak a Centrál Színház következő évadában. A Puskás Tamás rendezte előadás egy híres film adaptációja lesz. 
Klasszikus

Neves régizenei együttessel készített lemezt Daragó Zoltán

A fiatal kontratenor Bach-áriákat felvonultató lemeze Christophe Rousset vezényletével és a Les Talens Lyriques közreműködésével szeptemberben jelenik meg az Aparté Kiadónál.
Könyv

Pernye és fű – ősszel érkezik Závada Pál új regénye

Október 8-án a Magvető Kiadó gondozásában jelenik meg a Kossuth-díjas író legújabb regénye, amelynek története és karakterei ugyan fiktívek, ám a benne szereplő interjúk valóságosak – azokat Sipos András rendezővel készítették Statárium című, 1989-es filmjükhöz.
Színház

Elhunyt Szatmári Liza

Az Aase- és Gobbi Hilda-díjas színésznő július 20-án, életének 97. évében hunyt el. Szatmári Liza hetvenhárom éve volt a Vígszínház tagja, halálhírét a társulat közölte.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház gyász

Elhunyt Szatmári Liza

Az Aase- és Gobbi Hilda-díjas színésznő július 20-án, életének 97. évében hunyt el. Szatmári Liza hetvenhárom éve volt a Vígszínház tagja, halálhírét a társulat közölte.
Színház hír

Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó a Centrál Színházban tér vissza a színpadra

A Nemzeti Színházban tavaly súlyos balesetet szenvedett színművészek apa-lánya párost alakítanak a Centrál Színház következő évadában. A Puskás Tamás rendezte előadás egy híres film adaptációja lesz. 
Színház gyász

Elhunyt Dobos Ildikó színművész

A Jászai Mari-díjas színművész hosszan tartó betegség után, 82 éves korában hunyt el. Drámai erejű alakításaira az eszköztelenség, a szereppel való teljes azonosulás volt jellemző.
Színház ajánló

Margaret Atwood az asszonyi hűségről szóló mítoszadaptációját is bemutatja a Gyulai Várszínház

A Gyulai Várszínház fesztiválprogramjának fontos csomópontjai a saját bemutatók, idén például négy olyan előadás, amelyet a színház részben saját fejlesztésben, részben koprodukciós partnerrel hoz létre.
Színház interjú

„Minden este hazaviszek én is valamit” – interjú Schell Judittal

Mit tegyünk, hogy elkerüljük a szokásos párkapcsolati zsákutcákat? Hogyan építünk torlaszt és falakat a játszmáinkból? Ilyen és hasonló kérdésekre keresi a választ a Szeretetkert című előadás a Kultkikötőben július 27-én. Balatonszárszón négy kiváló színművész, Schell Judit, Jordán Adél, Mészáros Máté és Szervét Tibor várja a nézőket.