A főként anekdotikus elbeszélésekhez szokott olvasók a maguk idejében nem tulajdonítottak kiemelt jelentőséget Ady Endre prózáinak, pedig a költő ezekben a szövegekben is igyekezett megragadni a lélek tragikus mélységeit, a  belső történeteket a maga egyszerűségében megragadni.

„Nincsenek véges történetek. Az emberek elmúlnak, de a cselekedetek nem. Örökös egy folyás az élet. Bajos volna hát belátni, s mi gyönge szemű emberek ezért aprózzuk föl esetekre. Ígyen csináltunk a nagy folytonosságból kis történeteket. Ígyen törik az élet nagy harmóniája az emberek ajkán mesékre, csodákra, szenzációkra, anekdotákra, vígjátékokra, regényekre és tragédiákra. Kicsi dolgokra nagy kórusok helyett. Kár, kár. Legalábbis meg kellene próbálni összeláncolni a történeteket. Hiszen ezek a történetek egymásból folynak” – írja a költő Végtelen történet című novellájában.

Jelenet az Apró, véres balladákból (Fotó/Forrás: Gáspár Gábor / Forte Társulat)

A novellák jellemzője az elbeszélő próza határait áttörő mese-tömörítés, amely a maga szűkszavúságával mégsem kelt hiányt. Horváth Csaba és a Forte Társulat ezt a különös világot a gesztusok és mozdulatok mentén fejti ki, kisebb hangsúlyt fektetve a verbális megjelenésre.

Az alkotók a 20. század eleji történetekben finoman érzékeltetik párhuzamot a kortárs magyar valósággal, mégis Ady fiatalkora elevenedik meg benne a gyerekkorától kezdve az iskolás évein át, a század Magyarországának morális válságáig.

– vallotta a költő.

A 2021-ben bemutatott előadás Lukács Miklós cimbalomművész zenéjére épül, aki a kortárs zenét, a jazzt és a különböző kultúrák népzenéjét ötvözte, egyéni és emelkedett hangzású melódiákat hozva létre.

Szereplők: Fehér László, Földeáki Nóra, Krisztik Csaba, Pallag Márton, Rudolf Szonja Widder Kristóf 

Közreműködik: Lukács Miklós Cimbiózis Trió

Rendező: Horváth Csaba

Fejléckép: jelenet az előadásból (fotó: Gáspár Gábor / Forte Társulat)