Erdélyből jöttél, hol tanultad a szakmát?
Két alapképzést végeztem el Kolozsváron, az egyik a Zeneakadémián volt, operaénekes szakon, a másik pedig a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen, ami színész szak volt. Mindkettőt román nyelven végeztem, majd ezt követően mentem magyar nyelvű színész mesterszakra.
Gyakran választják ezt az utat a művészképzésben?
Nem, nagyon nem. Kemény is volt párhuzamosan két alapképzésre járni.
Az anyanyelved magyar, ehhez kétség sem fér, miért kezdted mégis románul a képzést?
Ez egy nagyon bonyolult történet. Valójában az általános és középiskolát románul végeztem el, így például olvasni alapvetően jobban tudtam ezen a nyelven, és pontosabb volt a nyelvtanom is. Jártam magyar iskolába kisgyerekként, de onnan egy nagyon kemény és bántalmazó tanítónő miatt kiírattak a szüleim. Désben, abban a kisvárosban, ahol felnőttem, nem volt több magyar iskola, így nem volt más választásom, mint román iskolába járni, amit egyébként szerettem.
Sok év telt el úgy, hogy színpadon nem használhattam az anyanyelvemet,
így amikor a mesterszakra jelentkeztem, azt éreztem, alig tudok magyarul. Pedig őszintén szólva az, hogy magyarul játszhassak, mélyről jövő vágyam volt mindig is.

Oláh Tánia és Beszterczey Attila a Kígyómarás című előadásban (Fotó/Forrás: Nyári Attila / A-TEAM / Újszínház)
És a színészet honnan jött, illetve inkább az éneklés volt előbb?
Kiskoromban állandóan játszottam, előadtam magam, igyekeztem megnevettetni a környezetemet. Az énekhangomra mindig mondták, hogy szép, de csak tizenhét éves korom környékén derült ki, hogy tudok operai minőségben is énekelni. Először a Zeneakadémiára menten, ahol voltak színészmesterség óráim is, meg a felvételin is kellett verset mondanom, de én még profibb akartam lenni ezen a téren.
Attól, hogy jó operaénekes vagy, és rendelkezel egy biztos technikával, még nem árt, ha van kiállásod is a színpadon, meg jól mozogsz.
Maria Callas is azért lehetett világhírű, mert színészileg is képes volt átadni azt, amit az éneklésen keresztül megfogalmazott. Ezért én mindig nagy hangsúlyt fektettem a színpadi játékra, de lényegében az egyik tanárnőm buzdított arra, hogy jelentkezzem a színművészetire, mert úgy gondolta, van hozzá tehetségem. Talán ekkor kezdtem igazán vágyni a színpad után. A szüleim azt mondták, menjek nyugodtan, de igazából nem akarták, hogy színésznő legyek, és nem hitték, hogy felvesznek a román tagozatra, hiszen ott nagyon magas a túljelentkezés. De végül felvettek, és ezután párhuzamosan jártam két évig a két egyetemre. Nem ajánlom senkinek.
A két alapképzéssel Kolozsvárt tudtál volna játszani, vagy ez föl sem merült?
Felmerült, de másképp alakult minden. Hiszek az isteni gondviselésben, ami valahogy megmutatta nekem az utamat. El sem mertem képzelni, hogy valaha Budapesten fogok játszani, mégis éreztem, hogy szeretnék idejönni. Teljesen őrült ötlet volt, hogy jelentkezzem magyar mesterszakra, ám nagy meglepetésemre jól fogadtak a tanárok, és megértettek. A nyelvtudásom hiányos volt, de színházilag egy nyelvet beszéltünk. Most azt mondhatom, hogy
két különböző világból jövök, és mindegyikből tanultam valamit, meggazdagodtam.
És noha máig nyitott vagyok a román projektek iránt, hoztam egy döntést arról, hogy én magyar színésznő akarok lenni.
Hogyan kerültél az Újszínházhoz?
Többször részt vettem a Csengeri Alkotóközpont workshopjain, ezek mind remek munkák voltak. Együtt dolgoztunk Eszenyi Enikővel, ő mutatott be Pataki Andrásnak, aki a Kígyómarást rendezte.
Budapesten január 17-én játsszátok először az előadást, de Békéscsabán már többször láthatta a közönség a produkciót, hogy fogadták?
Nagyon jól, minden alkalommal telt házunk volt, pedig egyáltalán nem könnyű anyag. Amikor elolvastam az eredeti regényt, a Disznótort, elsőre alig értettem – de nem azért, mert rosszul olvasnék magyarul, a kollégáim is nehezen birkóztak meg vele –, aztán a végére érve állt össze, mennyire zseniális mű, őszintén ajánlom mindenkinek. A regényből maga Szabó Magda készítette a drámai átdolgozást, a Kígyómarást.

Oláh Tánia és Tarsoly Krisztina a Kígyómarás című előadásban (Fotó/Forrás: Nyári Attila / A-TEAM / Újszínház)
A szinopszis szerint három nehéz történelmi időszakot jelenít meg a dráma, 1929-et, a gazdasági világválság idejét, 1943-at, a doni katasztrófába rohanó mozgósítás időpontját és 1955-öt, a forradalom előtti esztendőt. Mennyire áll ez közel a mai nézőhöz?
Szerintem az mellékes, hogy mikor játszódik egy történet, a családi problémák ugyanazok. Ehhez biztosan tudunk kapcsolódni, úgyhogy bátran jöjjenek, és nézzék meg a Kígyómarást! Ugyanakkor ez egy nagyon nehéz és komplex előadás, mindegyik karaktere bonyolult lelki folyamatokon megy keresztül, ahogyan az Szabó Magda történeteiben lenni szokott. Hasznos volt elolvasnom a regényt, mert jobban megismertem Kémery Paula karakterét.
Igazi kihívás, mert egyáltalán nem hasonlítok rá!
Milyen ő?
Erre egyenes választ nem adhatok, hiszen azzal ítélkeznék a karakter felett. Eléggé érzelemmentes nőről van szó, lelkileg mindenkit tönkretett maga körül, de saját magával kezdte. Ugyanakkor én nagyon szeretem játszani, mert nagyon távol áll tőlem. Emellett imádom, hogy más korban játszódik a történet, érdekel a régi idők öltözködése, ahogy az akkori emberek viselkedtek. Az egész világ finomságát szeretem, hogy még szenvedni is elegánsan lehetett. Egyébként a rendező, Pataki András rendkívül felkészült volt, végig nagyon aprólékosan elemezte a darabot, a történelmi helyzetet, jól vezetett minket, színészeket.
A bemutató után milyen kihívások várnak még rád?
Hamarosan Petőfi Sándor egyetlen regényét, A hóhér kötelét állítjuk színpadra az Újszínházban. Nemrég fogtam neki a könyvnek, ami már pár oldal után megnevettetett. Egyébként mindig igyekszem elolvasni mindent, sosem maradok meg csak a példánynál, fontos, hogy elmélyülhessek abban az anyagban, amivel foglalkozom.
Az énekléssel felhagytál?
Nem, igyekszem összehozni egy koncertet Kuzsner Péter orgonaművésszel a Bazilikában. Reméljük, vihetjük majd turnéra is, de ez még a jövő zenéje.
A Kígyómarás című előadásról bővebb információ itt érhető el. >>>
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Beszterczey Attila és Oláh Tánia a Kígyómarás című előadásban (fotó/forrás: Nyári Attila / A-TEAM / Újszínház)