A darab szerzője, Caryl Churchill az egyik legjelentősebb kortárs angol drámaíró. 1972-ben jelentkezett első drámájával, az áttörést azonban az 1979-es Cloud Nine hozta meg. Az iglic (The Skriker) premierje 1994-ben volt a londoni Royal National Theatre-ben.

A Budapest Bábszínház és a Katona József Színház együttműködése előremutató kezdeményezés: színészek, gondolati rendszerek találkozásáról, új impulzusokról szól. Tengely Gábor mintegy tíz éve tervezte színpadra vinni a darabot. A címszerepre Pelsőczy Rékát kérte fel, amely kapcsán a rendező így nyilatkozott a Fideliónak: "Rengeteg lehetőség van ebben a szövegben, amihez kellett egy olyan színész, aki ezt elmondja. Már nagyon régen kitaláltam, hogy Réka legyen az iglic. A játékossága, a megnyilvánulásai és az izgalmas színei pont passzolnak ahhoz a sokféleséghez, ami nekem kellett. Azért nagyon nehéz az iglic szerepe, mert nem körvonalazható az ő személyisége, hiszen nincs teste, ezért különböző emberekbe kell belebújnia ahhoz, hogy kommunikálni tudjon a világgal."

Az iglic a rendező olvasatában "egy csodálatos bábszínész", aki a két világ közé rekedt, akihez nem kötnek történeteket, emlékeket, aki nincs, de akinek szüksége van az emberekre. "Vannak bizonyos képességei, és ezeket használja arra, hogy jól érezze magát, hogy táplálékhoz jusson, vagy kielégüljön érzelmileg. De nevezhetnénk őt a sorsnak is. Azért vagyok ezzel kapcsolatban bizonytalan, mert mindenre több megfejtés is adódik. Olyan, mint egy nagy találós kérdés. Amit az iglic mond a darabban a maga furcsa nyelvén, az egy asszociációs láncra épülő szöveg, de abban sincsen sok mankó, nekünk kell kiválogatni azokat a számunkra fontos jelentéseket. Azt gondolom, mindenki életében mást jelent, hogy mi az iglic: amikor ordítozik egy bolond ember a villamoson, vagy amikor egy kisgyerek folyamatosan minket néz, és azt érezzük, hogy valami nem stimmel, vagy az a hihetetlen hisztérikus ragaszkodás, amit egy rossz párkapcsolatban tudunk produkálni, amikor már régen tudjuk, hogy már mindennek vége, és mégis valamiért rettegünk az elszakadástól, a birtoklási vágy... Biztos vagyok benne, hogy az állatoknak, a gyerekeknek vagy a nagyon idős vagy beteg embereknek kinyílnak az érzékeik, és megtapasztalnak valami olyasmit is, amit mi nem látunk" - mondta el Tengely Gábor. (A teljes interjút ide kattintva olvashatja.)

Ady Mária Az iglicről írt kritikájában olvasható: "...a Katona József Színház és a Budapest Bábszínház közös előadásában csak látszólag nincsenek bábok. Miközben a rendező ellenáll a kínálkozó lehetőségnek, és a színes álomvilágot nem animált tárgyakkal jeleníti meg, a bábok szerepét ezúttal a Bábszínház színészeire osztja. Az általuk megelevenített különös figurák, a magas sarkús, öltönyös pincér, a lóhátsóval-patával közlekedő bonviván, a sápadt arcú, esernyős-vödrös úriember és vámpír-allűrökkel megáldott szíve hölgye, a három púppal a hátán kígyózón surranó zenész, az erőszakosan táncoltató cipőt gyanútlanul lábára próbáló járókelő vagy a hátborzongató, eltorzult arcú kislány fantazmagóriák, kivetülések, az iglic marionettként rángatott, vagy egyetlen csettintéssel mozdulatlanságra ítélt alattvalói csupán."

Amennyiben 2014. január 9-én 16 óráig helyesen válaszol az alábbi kérdésre, lehetősége lesz partnerével tekinteni meg Az iglic című előadást 2014. január 11-én 15 órától a Budapest Bábszínházban.

Kérdésünk: Ki volt a rendezője Az Iglic magyarországi ősbemutatójának 2000-ben?