Színház

Ónodi Eszter és az ismeretlen Jadviga

2012.09.26. 07:12
Ajánlom
Az 1997-ben megjelent regény és a 2000-ben bemutatott film után most színpadon is látható a Jadviga párnája. A Belvárosi Színház októberi bemutatójáról a címszereplővel, Ónodi Eszterrel beszélgettünk.

- Mit gondolsz a színpadi regényadaptációkról? Szerintem az egyik legveszélyesebb műfaj.

- Jogos a kétkedésed, a sikertelenek vannak többségben. Nem véletlenül született meg valami regény formájában. Egyrészt erre én most megpróbálok nem regényadaptációként, hanem drámaként gondolni, aminek az első felvonása kissé töredezett, mozaikszerű. Másrészt szerencsés, hogy maga az író, Závada Pál írta át a regényt, ő nyilván pontosan tudja, hogy miről akart ebben beszélni. Harmadrészt Szokolay Dongó Balázs zenéje és Ladányi Andrea koreográfiái összesűrítenek egy csomó mindent. Talán a zene és a mozgás olyan esszenciát alkotnak majd, hogy nem lesz hiányérzete az embernek azokkal a szövegekkel, szálakkal, fordultatokkal kapcsolatban, amelyek kimaradtak. Alapvetően a jelenetekre koncentrálok, mert ezek jól vannak megírva, sok a drámai helyzet, van mit játszani. Épp a próbafolyamat közepén vagyunk, amikor az ember teljesen elveszti a fonalat. Egyelőre fogalmam sincs, hogy járható-e az út, amin épp elindultunk.

- Követi a film dramaturgiáját, vagy egészen új adaptáció született?

- Nem nagyon emlékszem már a film dramaturgiájára, bár játszottam benne, de nagyon régen láttam. De azt hiszem, nem abból építkezik. Egy lineáris sztori indul el, a második felvonásban pedig van egy csavar. Gáspár Sándor furcsa figuraként lesz jelen, egyrészt játékmester, közben narrátor, de szereplő is. Illetve végig a színpadon van egy görög kórusra emlékeztető kar, akik mozgással és énekkel véleményezik a történteket, vagy tovább gördítik a cselekményt. Egyelőre a linearitás szintjén vagyunk, de már látszik, hogy sokszor majd ki-be ugrálunk, térben és időben is.

- Jadviga beszúrt levelei is ilyen ugrások lesznek?

- A fő vonal Ondris naplója. Jadviga beleírásai a regény második rétege. Itt ezek nem jelennek meg konkrétan. Jadviga gondolatai vagy a jeleneteken belül hangzanak el vagy dalok formájában. Amit nem is bánok. Az egész regény egy férfitörténet, a fő látószög Ondrisé, annak ellenére, hogy Jadviga párnája a cím. Abban bízom, hogy a nő titokzatossága, sejtelmessége így is megszületik majd. Talán csorbulna is ez a titok, ha túl lenne magyarázva.

- Mennyire lesz zenés előadás?

- Ezt még nem tudom. A zenei anyaga nagyon gazdag, sok dalból lehet válogatni, nem is biztos, hogy mind elhangzik majd. Nem dolgoztam még se Hargitai Ivánnal, se Ladányi Andreával, se Szokolay Dongó Balázzsal, szinte senkivel a stábból. Nem tudom, hogy az utolsó pillanatban mennyire lesznek rugalmasak, ha erre lesz szükség. Nekem úgy tűnik, hogy nyitottan és pozitívan áll hozzá mindenki, és ha hangsúlyeltolódás lenne, az helyre tud billenni.

- Van már olyan jelenet, mondat, gesztus, amit különösen nagyon szeretsz?

- Épp ma gondolkoztam ezen, hogy van-e ilyen, de szerintem még nincsen. Talán nem is baj, mert még nem vagyok annyira benne. A saját bőrömön tapasztaltam, hogy ez mekkora csapda. Mert lehet, hogy egy jelenet az első próbán jól sikerült, és az ember várja, hogy megint jó legyen, de akkor az rendszerint kifut, kifárad, és elmegy belőle ez az izgalom. Vagy egyszerűen rájövök arra, hogy mennyi izgalmas dolog van még a többi részben is. Csínján bánok én ezekkel, és nem is siettetem őket. Még annyira ismeretlen mindenki és minden, hogy nem akarok prekoncepciókkal előhozakodni. Most ismerkedem, barátkozom a kollégáim szemeivel. Nem a saját közegemben vagyok, úgyhogy leginkább az van bennem, hogy várom az érkező impulzusokat, és utána mazsolázom belőlük.

- Bírod azt, amikor teljesen ismeretlen emberekkel dolgozol?

- Azt hiszem, hogy igen. A tavalyi évadban rengeteg helyen fordultam meg a Katonán kívül, hol beugróként, hol új darabban. Ez nem okoz nehézséget. A színészek nagyjából mindenütt közös nyelvet beszélnek. Nyilván vannak különbségek ízlésben, rutinban, életkorban, tempóban, stílusban, de alapvetően van valami zsigeri azonosság. És ez biztonságot ad, mert nagy bajba nem kerülhet az ember. De lehet, hogy csak mázlim volt eddig. Ez nyitottság és hozzáállás kérdése.

- Évadkezdés idején vagyunk: simán elengedtek a Katonából külső munkára?

- A színházakban is egyre inkább be kell látni, hogy szinte minden adódó munkát el kell vállalni. Persze van egy szint, ami alá nem mennék, de Orlai Tibor produkciói mindig nagyon nívósak. Sokszínű a Belvárosi Színház repertoárja, nyilván lesz helye a Jadvigának is. Nem tudom, hogy az a jelrendszer, amit kitalálunk, hogyan fog működni, nem ismerem a Belvárosi Színház közönségét. Leginkább erre vagyok kíváncsi.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Szabó István filmje nyitja a ma kezdődő Magyar Mozgókép Szemlét

A szombatig tartó rendezvényen 59, Magyar Filmdíjra jelölt művet, valamint számos versenyen kívüli filmet vetítenek a Corvin moziban.
Vizuál

Szabó István nem veszi át életműdíját

Az Oscar- és Kossuth-díjas rendező kitüntetését a közelmúltban többen kritizálták Szabó István ügynökmúltja miatt.
Klasszikus

A lipcsei kántor, aki mindannyiunkat összeköt – Jön a Bach Bridges fesztivál

Bach és Beethoven lesz a főszereplője az idei Bach Bridges Fesztiválnak március 31. és április 3. között a Budapest Music Centerben. A két korszakalkotó zseni munkássága a jelenkor perspektívájából és a nyugatitól eltérő esztétika fénytörésében is megmutatkozik a fesztivál változatos programjában.
Színház

Három alkotás szerzői kaptak idén Kortárs Magyar Dráma-díjat

Székely Csaba, Schwechtje Mihály, valamint Hajdu Szabolcs és Török-Illyés Orsolya szövegét díjazták a Radnóti Zsuzsa által alapított elismeréssel.
Klasszikus

A mi Kodályunk – Zenés ismeretterjesztő film a mozikban

Március 6-a Kodály Zoltán, a világhírű zeneszerző és népzenekutató halálának évfordulója. A 20. század korszakalkotó zenetudósa előtt tisztelegve, március 11-től érkezik a mozikba A mi Kodályunk című rendhagyó dokumentumfilm, amely Kodály kevéssé ismert fiatalkorát dolgozza fel két kimagaslóan tehetséges ifjú muzsikus szemszögéből, egy 1910-es szerzői estet állítva középpontba.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház interjú

„Egy színház akkor működik jól, ha együtt fejlődik a nézőkkel”

Ráckevei Anna Jászai Mari-díjas színművésznő, Magyarország Kiváló és Érdemes Művésze, az MMA rendes tagja idén ünnepli 60. születésnapját. A Nemzeti Színház Stúdiójáról, a vidéki színházak feladatairól és fővárosi megjelenési lehetőségeikről beszélgettünk.
Színház hír

Hogyan pályázzunk? – Gyakorlati színházi képzést indít a Manna

A nyolc alkalmas képzés célja, hogy az előadó-művészeti területen működő menedzserek, művészek, alkotók közelebb kerüljenek a szervezési, pályázati és adminisztratív feladatokhoz, amelyek szerves részét képezik az előadások létrehozásának.
Színház hír

Testi vágyak és lelki kötődések a Pinceszínházban

A pillanatnyi testi vonzódást és a több évtizedre szóló lelki kötődés a témája a Pinceszínház két tavaszi bemutatójának.
Színház hír

Jordán Tamás a Nemzet Színésze

Kedden délután közel egy órás tanácskozás után hozták meg döntésüket a Nemzet Színészei: Andorai Péter helyére Jordán Tamás választották meg.
Színház hír

Három alkotás szerzői kaptak idén Kortárs Magyar Dráma-díjat

Székely Csaba, Schwechtje Mihály, valamint Hajdu Szabolcs és Török-Illyés Orsolya szövegét díjazták a Radnóti Zsuzsa által alapított elismeréssel.